You are my sunshine on a rainy day J.S. [Befejezett]

2. évad 5. rész

Jacob besétált az ajtón és felvont szemöldökkel nézett ránk.Nem igazán értette a helyzetet.
-Mi van Kimberly?Ha én nem vagyok,jó Johnny is?-nevetett fel gúnyosan.Kimberly?Sosem hívott még így.Mindig csak Kim voltam,vagy hercegnő,de Kimberly soha.
-Jacob hagyd!Rosszul van.-simogatta a hátam Johnny,de én lelöktem a kezét és minden maradék erőmet összeszedve felálltam a földről.
-Te.-böktem meg a mellkasát-Te vagy a gyermekem apja.Ha neked nem kell baba,akkor felnevelem egyedül.Itt vannak Cameronék és Johnny is.Majd ők segítenek,ha te nem.Mert az megse forduljon a fejedben,hogy esetleg elvetetjük.Mert nem fogjuk.-ráztam a fejem megállás nélkül.
-Képzeld el drágam,azért jöttem be hozzád,hogy elmondjam,döntöttem.-túrt bele a hajába-Vagyis,hogy szeretném a babát.-mosolyodott el halványan-De ha te nem akarod,hogy az apja legyek,akkor oké.Majd lesz akkor Johnny.-sétált ki az ajtón.Némán néztem utána.Szeretné a babát?Te jóságos ég!Szeretné a babát!Megint elbasztam,mint minden mást?Hát persze.Sírni kezdtem.Elegem van.18 éves vagyok és csak egyetlen dolgot szeretnék.Végre boldog lenni...Megálltam egy percre,majd letöröltem a könnyeim és Jacob után mentem.Az ajtója előtt egy kicsit hezitáltam.De mégis mit veszthetek?Benyitottam.Jacob az ágyán ült,háttal nekem.Az ajtó nyitódására sem fordult meg.Rámásztam az ágyra és hátulról átöleltem a derekát.A fejem a nyakába fúrtam és úgy ültem.Jacob továbbra sem mozdult meg.Mit csináljak,hogy megforduljon?Elkezdtem puszilgatni a nyakát mire megfordult.Egy ideig csak bámult,aztán megcsókolt.
-Mégis beleférünk az életedbe?-kérdeztem mosolyogva,amikor elhúzódtam tőle.
-Ti?-pillantott le a hasamra-Bármikor.-csókolt meg újra.A csókunknak az ajtó csapódása vetett véget.
-Mit akarsz Johnny?-kérdezte unottan Jacob.Johnny szomorúan elmosolyodott,majd rámemelte a tekintetét.
-Semmit.Már semmit.-rázta meg a fejét lemondóan és kisétált.Ez meg mi volt?
-Jössz le?-hagyta figyelmen kívül,hogy teljesen összezavarodtam.
-Persze.-másztam le az ágyról és megindultam az ajtó felé.Bevártam Jacobot,ő pedig összekulcsolta a kezünket és úgy mentünk le a többiekhez.Johnny a kanapén ült és a földet bámulta.Vajon miattam ilyen szomorú?Dehogyis.Ébredj fel Kimberly!Nem körülötted forog a világ!
-Magcon.-mondta Cameron.
-He?-értetlenkedett Daniel.
-Magcon.-ismételte magát Cam.
-Még mindig nem értem.-mosolygott Daniel.
-Magcon.Lesz.Ma.Pontosabban mindjárt.Mostmár érted?-kérdezte gúnyosan Johnny.Mi van vele?
-Mostmár igen.-bólintott Daniel és felállt,ugyanis indultunk a fiúk fellépésére.Azt hittem ez is olyan átlagos lesz,mint az összes többi.Igen,hittem.Aztán ez megváltozott úgy egy fél óra múlva.

Némán ültem a színpadtól egy méterre és mosolyogva néztem Jacobékat,amikor meghallottam a nevem.A mosoly rögtön ráfagyott az arcomra.Csak egy kicsit sokkolódtam le.Csak egy nagyon kicsit.Remegve felsétáltam a lépcsőn,ami a színpadra vezet fel.Amint odaértem Jacob átölelt,amiért köszönet jár neki,mert legalább így alig látszódott az arcom.Elhúzódott tőlem,majd a közönséghez fordult.
-Ő itt Kim.-mutatott felém-A barátnőm.-tette hozzá,mire óriási hangzavar lett.A rajongók sikítozni kezdtek.Vagy azért,mert örülnek,vagy azért,mert nem.-Akit nagyon szeretek.-mondta,csak úgy mellékesen-És aki az én kisbabámat hordja a szíve alatt.-nézte a földet.Fél,hogy mit reagálnak a rajongók?Vagy csak zavarban van?Teljesen mindegy.A levegő megfagyott a teremben.Senki sem szólalt meg.Annyit láttam,hogy Johnny eldobja a mikrofonját és lerohan a színpadról.Hogy hova megy?Fogalmam sincs.Valaki tapsolni és sikítozni kezd.Őt követi mégegy valaki.És mégegy.Jacob megkönnyebbültem kifújja a levegőt és ismét odajön hozzám.Szorosan átölel.Vége van.Na persze.Ez még csak a kezdet volt.Megint elhúzódik,így lehetőségem lesz körbenézni.A legtöbb rajongó sírva fakadt és a szemeit törölgeti.Mások lelkesen tapsolnak és ordítoznak.Visszafordulok Jacobhoz,akinek a kezében egy apró fekete dobozka van.Kinyitja és letérdel elém.Ugye nem?Na ne!Nem lehet!
-Kimberly Jennings hozzám jössz feleségül?-kérdezi félénken.Mi van?Most komolyan megkérte a kezem?Ráadásul a rajongók előtt?Egy fellépés kellős közepén?Ez tényleg velem történik?Ezek szerint igen.Elképedve nézem Jacobot,aki a lélegzetét visszafolytva néz engem és a válaszom várja.
-Úristen!Igen.Hozzád megyek.Persze,hogy hozzád megyek.Szeretlek.-ugrom a nyakába,mert már időközben felállt.A lábaimat a dereka köré kulcsolom és úgy csókolom meg.Boldogságot akartam?Meg is kaptam.Köszönöm.

Vigyorogva szállok ki a kocsiból,amikor megérkeztünk a házhoz.Szintén vigyorogva megyek be és ülök le a kanapéra.
-Mi van Kim?Mit szívtál?-ül le mellém Taylor.
-Megkérte a kezem.Megkérte a kezem!Felfogtad?Megkérte a kezem.Ott.Mindenki előtt.Úristen!-meséltem neki,de felesleges volt,hiszen ő is ott volt és látta,meg persze hallotta az egészet.
-Én felfogtam.De úgy látom neked nehezen megy.-röhögte el magát.
-De ez olyan felfoghatatlan!-pattantam fel a kanapéról,amin alig ültem pár percet.
-Kim szerintem fuss egy-két kört.Jót fog tenni.-nevetett fel Cameron.
-Ne szivassátok már!Szerintem édes,ahogy pörög.-nevetett a többiekkel Jacob és hátulról átölelte a derekam.Ez életem legeslegboldogabb napja.Itt van a családom,ami természetesen a Magcon.Itt a szerelmem,aki nem sokára a férjem lesz.És itt van a kisbabánk,aki igaz nem most,de majd pár hónap múlva megfog születni.Lehetnék ennél is boldogabb?Talán.Ha Johnny nem haragudna.De most még ez sem tud lelombozni.Mert boldog vagyok.Nagyon boldog.