You are my sunshine on a rainy day J.S. [Befejezett]

2. évad 9. rész

A döbbenettől egy szót sem tudtam kinyögni.Csak álltam ott,mint valami szerencsétlen.Matthew felállt a padról és megindult felém.Én továbbra is csak lesokkolódva álltam,ami rossz döntés volt.Az elfutás jobb lett volna.
-A hercegnő még válaszolni sem tud?-simította meg az arcomat,de én hirtelen feleszméltem a sokkból és lelöktem onnan a kezét.
-Mi a faszt akarsz Matthew?Utállak.Undorító vagy.Tönkre akartad tenni az életem.-ordítottam az arcába.A kihalt parkban csak az én hangom hallatszódott.Matthew felnevetett.
-És úgy látom sikerült is.-vigyorgott tovább önelégülten.
-Nem.Egyáltalán nem sikerült.Teljesen boldog vagyok.-jelentettem ki határozottan-Jacob-bal.-tettem hozzá,csak úgy mellékesen.
-Ó.Hogy Jacob-bal?Úgy látszik valaki mégsem örül nektek.-mondta tettetett szomorúsággal az arcán.Mi van?Miről beszél ez az elmebeteg?
-He?-kérdeztem kultúráltan.
-Van egy ember...egy fiú,aki miatt vagyunk most itt.Tudtam,hogy eljössz.Ismerlek Kimberly.-lépett közelebb hozzám,amitől én hátralépten egyet.Ismer?Dehogy ismer.Tudta,hogy eljövök?Mi van?Milyen fiú?Kezdek összezavarodni.
-Ki az?-kérdeztem félve és nem számítottam rá,hogy elmondja.De elmondta.
-Johnny.Johnny Orlando.-vette fel a kapucniját.Én pedig mit csináltam?Persze,hogy lefagytam.Mint mindig.
-Hazudsz!Tudom,hogy hazudsz!Johnny nem tenne ilyet.-bizonygattam,inkább saját magamnak,mint neki.
-Igazán?Orlando gyere elő!-ordította és abban a pillanatban Johnny előjött a fa mögül óriási mosollyal az arcán.Nem fog annyira mosolyogni,ha beverek neki.Most aztán nagyon megutáltam.
-Szia Kim.-tűrt egy hajszálat a fülem mögé,majd egy puszit nyomot az arcomra.Fintorogva próbáltam eltolni magamtól,de ő csak vigyorgott,végül pedig elhajolt.
-Undorító vagy.Nagyot csalódtam benned.-ráztam a fejem,mint akinek ez az egész nagyon fáj.Fájt is.Azt hittem,hogy Johnny egy barát,de nem az.Ő mostmár egy ellenség.
-Köszönöm a kedves bókot szerelmem.-dobott nekem egy légpuszit.Hogy ez a Johnny milyen undorító lett hirtelen.De fura.
-Ne hívj szerelmemnek,mert beverem a cuki kis pofikádat!-forgattam meg a szemem.
-Szóval szerinted cuki vagyok?-húzogatta a szemöldökét és szerintem meg sem hallotta a mondat másik részét.Mondtam már,hogy utálom.Nem?Pedig U-T-Á-L-O-M.
-Nem.Fújj!-húztam el a számat.
-Oké gyerekek.Elhallgatnám még egy ideig a veszekedésetek,mert igazán szórakoztató.-tartott szünetet-Ja mégsem.-nevetett fel-Befelé a kocsiba!Most!-ordította a vörösödő fejjel.Ez egy elmebeteg állat.Kezdek félni tőle.Ja,azt már rég megtettem.
-Én nem megyek.-ráztam a fejem és menekülni kezdtem.Vagyis futni.Matthew utánam kapott és átdobott a vállán,mint valami zsákot.-Tegyél le.-ütögettem a hátát,de ő csendben maradt-Ha nem teszel le,akkor sikítani fogok.-csaptam fejbe.
-Ha sikítani mersz,vagy mégegyszer hozzám érsz,kinyírlak.Világos cica?-dobott be egy kocsiba,aztán ő is beült,majd Johnny is...mellém.
-Világos.-motyogtam az orrom alatt.

Már utazunk egy ideje,de én még egyetlen egy szót sem szóltam,ami rám nem jellemző.De ez most kivétel,mert megvagyok rémülve.Amennyire Matthew-t ismerem,bármelyik pillanatban előhúzza a pisztolyát és véget vet az életemnek.Ahogyan ez eszembe jutott a szemeim könnyesek lettek.Én még élni akarok.Látni Jacobot és boldogan élni vele.Esküvőt is szeretnék.Kisbabát szülni neki.Ezen gondolkoztam,amikor egy kezet éreztem meg a combomon.Johnny kezét,amit azonnal lesöpörtem.
-Mi a baj?-kérdezte kedves hangon.
-Tudod Johnny...-kezdtem ugyanolyan hangsúllyal,mint ő-Itt ülök egy kibaszott kocsiban két elmebeteggel,akik fogalmam sincs,hogy hova a picsába visznek.Hiányzik Jacob.Csalódtam egy barátban.Elment a kisbabám és ezt te is nagyon jól tudod.És te még azt kérdezed,hogy mi a baj?Tényleg?-ordítottam a képébe.
-Hát...látod.-röhögött fel,majd lepacsizott a kezét hátranyújtó gyökérrel.Egyszer kinyírom őket.Majd egyszer.
-Fhuuuuu.-fordultam el az ablak felé.A kocsi megállt.Matthew és Johnny kiszálltak,de én nem mozdultam.A két fiú unottan megforgatta a szemét,majd összenézett.Mindketten bólintottam,aztán nyílt az ajtó és én pedig kilettem rángatva a kocsiból.-Ti mikor lettetek ennyire besztfrendek,hogy kitaláljátok egymás gondolatát?-gúnyolódtam,amit nem kellett volna.Sok minden mást nem kellett volna.Mondjuk eljönni otthonról.Bevittek valami házba,ott pedig felcipeltek egy szobába.Ledobtak az ágyra és Matthew pedig kisétált,Johnny viszont maradt.-Mit akarsz még tőlem te seggfej?-rúgtam le az ágyról.Johnny elterült a földön.1-0 Kimberly javára.Idegesen felállt és csak nézett.Szerintem azon gondolkozik,hogy most megöljön-e.Bár remélem nem.Megindult felém és...és megütött.Tátott szájjal néztem rá.Rögtön odakaptam az orromhoz,amitől az egész kezemet beterítette a vér.Most tényleg megütött?Az arcomon megállás nélkül folytak a könnyeim és nem csak a fájdalomtól.Hogy tudott megütni?Johnny lekapta a pólóját,majd hozzám vágta,aztán pedig kiviharzott a szobából.Még ő van megsértődve?Ez most halál komoly?Az arcomhoz emeltem a pólót,hogy majd letörlöm vele a vért,de rögtön a szoba másik végében landolt.Johnny illata van.Ettől az illattól pedig hánynom kell.