You are my sunshine on a rainy day J.S. [Befejezett]

11. rész

Reggel alig akartam felkelni.Este amint elaludtam,rögtön felébredtem.Nagyon fájt a fejem.Cameron látta,hogy nagyon szarul vagyok,de nem tudta miért.
-Nagyon meleg a fejed.-rakta a kezét a homlokomra-Lázas vagy!-állapította meg.Nem lepődtem meg.Biztos a sok sírástól lázasodtam be.-Ma nem mész iskolába!-jelentette ki Cameron.Nem akartam Jacobbal lenni,úgyhogy ez most így pont jó.
-Oké.-mondtam halkan és visszamentem a szobámba.Ismét előkerestem a pengét.Tudom,hogy nem szép dolog,de ez van.Sok dolog van ami nem szép és nem jó,de az embereket ez nem érdekli és csinálják,mert ők ezt jónak látják.Nagyon fáj amit Jacob csinál.Én tényleg szeretem őt.Gyorsan elraktam a pengét,mert hallottam,hogy valaki jön fel a lépcsőn.A csuklómra húztam a pulcsim ujját és vártam,hogy bejöjjön valaki.Jacob sétált be a szobámba.Nem akartam ránézni.Tudtam ha meglátom rögtön elbőgöm magam.
-Beszélhetnénk?-kezdte halkan.
-Persze.-fordultam felé műmosollyal az arcomon.Csak ne sírjak!Csak azt ne!
-Öhm...sajnálom.-nézett a szemembe.Akármennyire is szeretnék rá haragudni egyszerűen nem megy.
-Semmi gond.-mosolyogtam rá ismét.
-Lehetnénk újra csak barátok?-kérdezte,mire én lefagytam.
-Csak barátok.-mondtam ki,de fel sem fogtam,hogy mi történik.
-Az király!Megkérem Cameront,hogy én is itthon maradhassak veled.-ment ki a szobámból.Már nem szeret.Szeretett valaha is engem?Érzett irántam egyáltalán valamit?Nem hiszem.Amikor kimondta,hogy legyünk csak barátok,összetörtem.Nem tudom felfogni ezt az egészet.Túlságosan fáj.Fáj amit velem tesz.Sajnos hajlamos vagyok arra,hogy nem nézem mi jó nekem,csak ami a másiknak.Ebben az esetben Jacob a másik.Neki ez most így jó.Nekem nem.Én szeretem őt,ő viszont nem szeret engem.
-Maradhatok!-jött be Jacob megint.Csak megsemmisülten ültem ott és nem figyeltem mit mondok.
-Örülök.-néztem rá.Leült mellém az ágyra és elkezdte nyomkodni a telefonját.Két perc múlva csörögni kezdett.
-Szia Madison!-szólt bele Jacob boldogan.
-...
-Te is hiányzol.Beteg lettem azért nem mentem suliba.-hazudott Jacob a ribinek.Hogy mi van?Miattam nem ment suliba.-Nem akarsz átjönni délután?-folytatta a beszélgetést.
-...
-Oké,akkor majd gyere!Szia!-tette le a telefont.Nem kérdeztem rá,hogy mi van meg semmi csak felé fordultam.
-Jobb lesz ha most mész.A második órára még beérsz.Madison drága már hiányol.-toltam ki az ajtón.Amint kinnt volt sírni kezdtem.Olyan hangosan amilyen hangosan csak tudtam.Szörnyen fájt.Összetörte a szívem.Csalódtam benne.Gyűlöltem volna,de nem tudtam.Miért nem tudom utálni?
-Úristen!Mi a baj?-rontott be Cameron.Annyiszor hallottam már ezt a mondatot.Szánalmasan nézhetek ki.Az is vagyok.Nem akarom,hogy az emberek sajnáljanak.
-Semmi...-hajtottam a fejem a térdeimre és úgy sírtam tovább.

Délután van.Mindjárt vége a sulinak,ami annyit jelent,hogy jön Madison.Nagyon jó lesz.Ma Cameronon kívül senkivel nem beszéltem.Ki sem mentem a szobámból.Nem is ettem semmit.Éhes voltam,de egy falat nem ment le a torkomon.Amint meghallottam a kocsi hangját az ablakhoz futottam.Kiszáll Cameron,Daniel,Hunter,Brandon és...és Madison.Mi a fasz?Cameron elhozta azt a kurvát?Nem hiszem el.Jó Cameron még nem ismeri,de akkor is.Ez a nap egyre rosszab.Jacob szakít velem,majd jön azzal a dumával,hogy:"legyünk csak barátok".Hát kösz szépen.Nem tudja,hogy nekem ez milyen nehéz.Hallottam egy hangos nevetést,mire kidugtam a fejem az ajtón.Madison nevetve ölelte át Jacobot,majd adott neki egy puszit.Rögtön becsaptam az ajtót.Nem vagyok kíváncsi rájuk.Lerohantam a lépcsőn és szóltam Taylornak,hogy elmegyek kiszellőztetni a fejem.Kinnt kicsit hideg volt,de most nem nagyon érdekelt.Sétáltam egy kicsit,aztán leültem egy padra.
-Szia cica van gazdád?-hallottam meg egy hangot magam mögött.Egy részeg férfit pillantottam meg tőlem nem messze.Amikor odaért hozzám belém kapaszkodott.Lelöktem magamról és elakartam futni,de elkapta a bokám.A földre estem.Ez a nap egyre jobb,de komolyan.A csávó rám mászott és erősen fogott.Nem tudtam lelökni magamról.Kapálóztam,mire ő felpofozott.Ütni kezdett mindenhol.Ahol csak tudott.Nagyon fájt,de nem tudtam mit tenni.Egyszercsak felállt és elment.Gyorsan kikaptam a zsebemből a telefonom és tárcsáztam Jacobot.Nem vette fel.Tárcsáztam mégegyszer.Már kiakartam nyomni,amikor végre felvette.
-Szia Kim.Hol vagy?-szólt bele a telefonba.
-Itt volt egy férfi...és bántott...és fáj...-sírtam el magam.
-Hol vagy?Mondd el pontosan!Érted megyek!-mondta kétségbeesettem Jacob.
-Nem messze a háztól.Siess!-nyomtam ki.Remélem megtalál.Ha nem akkor megszívtam.Még feküdtem ott egy darabig,mert nem tudtam felállni,amikor lépteket hallottam.Jacob volt.Odarohant hozzám és átölelt.Annyira hiányzott az ölelése.Összevéreztem a kabátját,de nem érdekelte.
-Jól vagy?-kérdezte aggódva.
-Nagyon.-nevettem fel.Ez meg milyen kérdés?Most vert össze egy részeg ember.Mégis hogy lennék?Ő is felnevetett saját hülyeségén,majd felvett az ölébe.A lábaimmal átfogtam a derekát és átöleltem a nyakát.
-Madisonnal mi van?-suttogtam a fülébe.
-Hazaküldtem.-mondta.Én abban a pillanatban olyan boldog lettem.Hazaküldte miattam.Hazaküldte,mert utánam jött.Talán mégis lehetnénk barátok.Tudom,hogy bele fogok ebbe halni,de megfogja érni.Biztos vagyok benne.Bármit megtennék,hogy vele lehessek.Ölni is tudnék érte.