You are my sunshine on a rainy day J.S. [Befejezett]

33. rész

Reggel arra keltem,hogy iszonyúan fáj a fejem.Felültem a kanapén(?),majd körbenéztem.Mellettem Jacob és Daniel.Hogy férünk el a kanapén ennyien?Na mindegy.A földön pedig a többiek.Te jóságos ég!Mi a franc történt tegnap?Akkor próbáljunk meg visszaemlékezni...

Jacobbal leültünk a többiekhez az asztalhoz és enni kezdtünk.
-Ez mi?-fintorgott Jacob.
-Az?Az sültkrumpli.-mondtam neki csámcsogva.
-De én nem is azt kértem.-nyafogott.
-Jacob vagy megeszed,vagy én etetem meg veled.-szólt rá Cameron.
-Oké.-duzzogott és enni kezdett.

Hát igen...Jacob olyan kis szerencsétlen,hogy nem azt kapta,amit szeretett volna.De folytassuk is.

-Mi lenne,ha tartanánk egy bulit?-kérdezte Daniel csillogó szemekkel.
-Ha tartunk egy bulit,te nem ihatsz.-mondta apáskodóan Cam.
-Nem is akartam.-durcizott be Daniel is.Igen.Ma mindenki ilyen kis durcis.
-És még kéne valaki,aki szintén józan marad.-mondta Carter és itt eldőlt,hogy buli lesz.
-Aaron.-mutatott szegény fiúra mindenki.
-Mi?Miért én?-háborodott fel.
-Mert te leszel és kész!-vonta meg a vállát Jacob.
-Jajj,manó te ne szólj bele!-forgatta meg a szemét Aaron.
-Ne hívjatok már manónak!Olyan idegesítő.-mondta szomorúan.
-De ha egyszer egy kis manó vagy akkor mit csináljunk?-cukkolta már Dylan is.
-Jó.Mostmár elegem van!-állt fel sértetten az asztaltól Jacob,majd kiviharzott.Mindenki tudta,hogy csak hülyéskedik,de én azért utána mentem.

Jacob megsértődött azon,hogy manónak hívtuk?De hát én szinte mindig manónak nevezem.Ez biztos megtörtént?

Jacob nem haragudott,ezért indulhattunk haza.Az úton mindenki nagyon izgatottnak tűnt.Még Daniel is,akinek Cameron megparancsolta,hogy nem ihat.Miért akarna mondjuk inni 15 évesen?Jó,tudom,hogy mi már csináltunk hülyeséget,de az nem most volt.
-Kiket fogunk meghívni?-hajoltam előre az ülésen.
-Mindenkit.-röhögött fel Hunter és lepacsizott a testvérével,Brandonnal.
-Dehogy mindenkit!Hülye!Csak egy pár embert.-parkolt le Cameron a ház előtt.
-Megyek piát venni!-pattant ki a kocsiból Daniel.
-Nem vehetsz piát és pénz sincs nálad.-mosolygott Aaron.
-Van itthon pia.-mondta Cam.
-Azt sem tudod merre van a bolt.-szállt be Jacob is a "Daniel nem vehetsz piát,vagy nem tudsz piát venni" akcióba.
-De tudom merre van a bolt.Arra!-mutatott balra.
-Arra van.-mutatott Cameron az ellenkező irányba,vagyis jobbra.
-Elmentek ti a francba!-ment be kínosan röhögve a házba,mert eddig az ajtó előtt álltunk.

Daniel nem tudta merre van a bolt?Érdekes.

-Na akkor kezdődjön a buli!-ordította a kicsit túlpörgött Daniel,majd kinyitotta az ajtót,amin rengeteg ember jött be.
-Cameron ez neked pár ember?-kérdeztem tőle röhögve,de a hangomat elnyelte a hangzavar és a hangszórókból üvöltő zene.A szomszédok nem fognak szólni?Lehet,hogy szomszédjaink sincsenek.Én csak arról az öreg nénikéről tudok,akinek egyszer Daniel "ellopta" a kutyáját.
-Szia.-integetett az arcomba Daniel.
-Öhm...szia.Mi bajod?-néztem rá felvont szemöldökkel.
-Nézd mit találtam!-mutatott fel egy üveget,amit eddig a kezében tartott.
-Mi van benne?-kaptam ki a kezéből.
-Pia!-ordította.
-Te ittál?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
-Nem.-rázta meg a fejét-De fogok.-tette hozzá vigyorogva.
-Nem.Nem fogsz.-raktam le az üveget az egyik asztalra-Ha Cameron vagy valamelyik másik fiú megtudja,akkor biztos,hogy kinyírják Aaront.-fontam össze a karjaimat.
-Ne csináld már!Amit nem tud az nem fáj neki.-vette vissza az üveget,amiben számomra ismeretlen lötty volt.
-És mi van,ha elmondom neki?-vigyorogtam.
-Jajj Kim!Lazíts már!-ivott bele az üvegbe-Nem kérsz?-nyújtotta felém.
-De,kérek.-sóhajtottam fel,majd ismét kikaptam a kezéből,amit ő vigyorogva nézett végig-Cameronnak egy szót sem!-tartottam fel az ujjam,majd beleittam.-Fújj!Mi ez?Nagyon szar íze van.-fintorogtam.
-Fogalmam sincs.Találtam.-vonta meg a vállát.
-Ugye nem a legfelső polcról van?Ugye nem?Mondd Daniel,hogy nem!-kérdeztem idegesen.Ha onnan van,akkor Cameron tutira kinyír mindkettőnket.Meg Huntert is,mert szerintem nem,azért beszél egy növényhez,mert olyan józan lenne.
-Nyugi Kim!Bulizz!-itt bele újra az üvegbe,aztán eltűnt a tömegben.Óriási egyedül maradtam.

Hunter a növényhez beszél?Sose volt túl okos.Daniel otthagy egyedül?Kedves egy gyerek.

Egyedül álldogálltam egy buli közepén,mint valami szerencsétlen.Olyan emberek keresésére indultam,akiket már ismerek.Vagyis a Magconos fiúkat kutattam.Hol van ilyenkor Jacob?Vagy Cameron?Aaron?Carter?Valaki?Nem.Őket sehol sem találtam.Kimentem az udvarra és ott végre egy ismerős arcot pillantottam meg.Danielt.Egy szőke lányhoz beszélt,aki figyelemmel hallgatta.Viszont Daniel alig állt a lábán,így odasiettem hozzájuk és megzavartam az ismerkedést.
-Sziasztok.-köszöntem nekik mosolyogva és megfogtam Daniel karját.Az kéne még,hogy elessen.
-Szia Kim.-intett bénán Daniel.
-Te ki vagy?-kérdezte flegmán a csaj.
-A barátnőm.-karolta át a derekam.
-Nem.Nem vagyok a barátnője.Nyugodtan a tiéd lehet.-löktem le onnan a karját,aminek köszönhetően a földre esett.Kellett neki innia.
-Úristen!David jól vagy?-guggolt le hozzá.
-Persze.De Daniel vagyok.A híres Daniel Skye.Mindenki tudja a nevem.Az hogy lehet,hogy te nem?-tápászkodott fel a földről és furcsán méregette a csajt.
-Ja igen.Te vagy az a fiú,akinek a Baby című száma van.-próbált javítani a helyzeten.Hát nem sikerült neki.
-Az Maybe!-javítottuk ki egyszerre.Daniel elég idegesnek látszott így a lány jobbnak látta,ha elhagyja a helyszínt.Egy ideig néztem,ahogyan sietősen bemegy az ajtón,aztán megakadt a szemem valakin.Akiről azt hittem sosem látom többé,de Daniel sem volt másképp.