You are my sunshine on a rainy day J.S. [Befejezett]

9. rész

Reggel amikor felkeltem nem volt mellettem Jacob.Már kezdtem azt hinni,hogy álmodtam a tegnapi napot,amikor bejött az ajtón.
-Gyere le!Cameron mondani akar nekünk valamit.-mosolygott rám.Felkeltem és elindultam lefelé.Lennt csak Jacob,Hunter,Daniel és Brandon volt.Meg persze Cameron,mert ő akart velünk valamit.
-Sziasztok.-köszönt nekünk-Eldöntöttem!Iskolába fogtok járni.-közölte velünk boldogan.
-Mi?Mi iskolába?Minek?-háborodott fel Hunter.
-Mert muszály!-mondta Cameron.
-De én nem akarok!-nyöszörgött Daniel.
-Senki sem akar!-mondta Jacob is.Cameron nem mondott semmit csak azt,hogy holnap kezdünk a suliban.Ne már!Régen szerettem járni iskolába,mert ott volt nekem Skyler.Nagyon hiányzik.Felkéne hívni,vagy csak írni neki.Felrohantam a szobába és megkerestem a telefonom.Nagyon régen használtam már.Kikerestem Skyler számát és tárcsáztam.Kicsöng.Remélem felveszi.
-Szia!-hallottam meg a telefonban a legjobb barátnőm hangját.
-Szia!Úgy hiányzol!-mondtam neki szomorúan.
-Mesélj!Miért nem vagy itthon?-kérdezte.
-Ez egy hosszú sztori.-mosolyogtam,de ő nem láthatta.
-Van időm!-mondta izgatottan.

Mindent elmeséltem neki.Egy részletet sem hagytam ki.Elmondtam a szüleimet, Cameronékat, Ashleyt...Mindent.Figyelmesen végig hallgatott.Több,mint egy órán keresztül csak beszélgettünk.Boldogan raktam le a telefont.Nem haragszik rám,mert nem jelentkeztem.Megértett.Ilyen egy igazi legjobb barátnő.Nagyon szeretem,de sajnos ő a régi életem része.Újrakezdtem.Nehéz a szüleim nélkül,de itt van nekem Jacob és a többi fiú.Ők az új családom.Ezen gondolkoztam amikor valaki átölelt.Jacob volt.Felismertem az illatát.Meg amúgy ki más ölelgetne?Na mindegy.
-Nem megyünk el valahova?-kérdezte.
-Mehetünk,de hova?-néztem rá.
-Daniel vidámparkba akar menni.-forgatta a szemét.
-Ők is jönnek?-ráncoltam össze a szemöldököm.Azt hittem,hogy csak mi ketten megyünk,de nekem bárhogy jó,csak ő velem legyen.
-Igen.Azt találták ki,hogy ma muszály csinálni valamit,mert holnap suli.-húzta el a száját.Megértem,nekem sincs kedvem az iskolához.
-Menjünk le és beszéljük meg a többiekkel!-fogtam meg a kezét.Ő csak bólintott.Amint leértünk Daniel egyből letámadott.
-Ugye Kim te is a vidámparkra szavazol?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Nekem jó ott is.-mosolyogtam rá.Olyan,mint egy ötéves kisgyerek.
-Na akkor oda megyünk!-vigyorgott Daniel.

Mindenki elkészült és indulhattunk is a vidámparkba.Daniel egész úton csak mosolygott.Nagyon örül neki,hogy végül odamentünk ahova ő akart.Nagyon hamar odaértünk.Amikor kiszálltunk egy pár lány odajött hozzánk.Képeket akartak meg aláírást a fiúktól.Amikor mindenki kapott mindent amit akart,Cameron megvette a jegyeket.Ez az egész csak engem és Danielt érdekelt.A többiek beültek valahova kajálni.
-Felülünk mindenre?-kérdezte Daniel csillogó szemekkel.
-Persze!-kezdtem el rohanni ő pedig rohant utánam.

Egy óra múlva meguntuk a vidámparkot.Én egy gigantikus plüss macival lettem gazdagabb,Daniel pedig egy lila folttal a szeme alatt.Szegény lefejelte a hullámvasúton az előtte ülőt.A csávó pedig behúzott neki egyet. Daniel csak csendben ült tovább.Nem ütött vissza.Nem is,mert volna szerintem,mert sokkal idősebb lehetett az a csávó.Amikor leszálltunk vettünk neki egy jégkását és odaraktuk a szeme alá.Én jeget akartam venni,de ő azt mondta,hogy itt nincs meg amúgyis,a jégkása finomabb.Ráhagytam. Megkerestük a többieket és elindultunk haza.A macimtól alig fértünk be,de sikerült.Otthon fáradtan terültünk el a kanapén.
-Amúgy Cameron nincs is könyvünk.Akkor hogy fogunk tanulni?-ültem fel.
-Holnap az igazgató odaadja nektek.-mondta.
-Nekem nem kell könyv!Nem akarok iskolába menni!-nyavajgott mellettem Daniel. Bármennyire egyet értek vele,Cameronnak igaza van.Muszály tanulni,még akkor is ha nem szeretünk.Pedig én nagyon nem szeretnék,de ott lesz velem Jacob.Vele szeretek lenni.Biztos kifogom vele bírni a sulit.
-Nem jössz aludni?-ölelt át hátulról Jacob.
-De megyek!-fordultam vele szembe és úgy öleltem meg én is.Miért nem lehet megállítani az időt és egy kicsit így maradni?Most így olyan jó.Itt van velem az a személy,akit a világon a legjobban szeretek.Nem kell semmi több.Csak ennyit szeretnék.Jacob elhúzódott tőlem és megfogta a kezem,majd elindult a lépcsőn.Én szó nélkül követtem.Amikor beértünk Jacob szobájába ő egyből beugrott az ágyába.Én lefeküdtem mellé és a mellkasára hajtottam a fejem.Elkezdte nyomkodni a telefonját.
-Naaa!-ültem fel és kivettem a kezéből a telefont.
-Mi az?-kérdezte mosolyogva.
-Ne már!Csináljunk valamit!-mondtam neki.
-Oké.Mit szeretnél?-nézett rám unottan.
-Semmit!Nyomkodd a szarod!-dobtam oda neki és leültem az ágy végébe
-Haragszol?-karolta át a derekam és az állát a vállamra támasztotta.
-Nem.-nevettem el magam-Te szeretnél iskolába menni holnap?-néztem rá.
-Nem.Semmi kedvem.-rázta meg a fejét.
-Nekem sincs.-mondtam én is-Majd ülünk egymás mellé?-kérdeztem Jacobtól.
-Majd ülünk.-mosolygott rám és adott egy puszit-De csak akkor,ha most alszunk!Fáradt vagyok.-mondta.Befeküdtünk egymás mellé. Két perc sem kellett neki,bealudt.Én nem tudtam.Csak gondolkodtam.Holnaptól minden más lesz.Majd tanulnom kell minden nap és csak hétvégén tudok pihenni.A régi sulimban mindenki kedvelt.Nem tudok,hogy itt fognak-e.
Remélem igen.Bár Jacobot,Danielt,Huntert és Brandont szerintem mindenki bírja,úgyhogy engem is fognak.Vagy épp ellenkezőleg,emiatt senki sem fog.Na mindegy megpróbálok aludni.