Pursued - Üldözve

Part 8 - Dana

Az egyik felem sír, a másik pedig... ah, miket beszélek, minden porcikámmal zokogok. Hosszú évekig sikerült úgy élnem, hogy meg voltam egyedül... magányosan teltek a napok, mégis... jobban voltam, mint most.
Harry felkavarta az életemet. Miatta már semmi sem a régi. A viselkedése elejétől kezdve különös... nem engedte, hogy hozzáérjek. Nem engedte, hogy közel menjek. A hideg lehelet...
És beugrott.
Az utcán, első éjszaka... Éreztem a hideg leheletet. Ő volt az? Ő üldözött? Ő akart bántani?
Hagytam magam átverni.
Ő, és a borostás barátja, akinek elfelejtettem a nevét, valamit akarnak tőlem, és nem tudom, mit. A fiú azt mondta, a véremmel van baj... ezt mégis hogy értsem?
Harry pedig egyik pillanatról a másikra megváltozott.
Tiszta a kép.
Ők ketten halottak.
És szerintem közöm van a halálukhoz.
Meg akarnak ölni.

Harry

- De a rohadt életbe Zayn, te idióta! Értsd már meg! - idegesen rivallok rá, majd beletúrok a hajamba. Remeg a testem a bosszúságtól.
- Miért véded őt? Kibaszottul az apja tett el minket láb alól! Megbeszéltük, hogy bosszút állunk. Emlékszel? Ne futamodj meg! - kiabál vissza.
Idegességemben a földhöz vágok egy poharat, ami még anyám régi étkészletéből maradt meg. Ez a ház, ahol felnevelkedtem, most üresen áll, és szomorú.
Amikor meghaltam, anya és apa eladták a házat, és elköltöztek egy másik városba, túl messze innen. Én pedig itt ragadtam. Zaynnek pedig... neki nincs családja. De a halálunkról egy másik történet szól...
- Zayn... Félre értesz. Megbosszuljuk azt az ürgét. De ne így. Gondolj bele haver... A pasasnak sokkal nagyobb szenvedés lenne, ha a saját lányát használnánk fel ellene. Nem ölhetjük meg Danat. Megtérítjük. - mondom nyugodtan és átgondoltan. Zaynnek felcsillannak a szemei.
- A fenébe haver, már azt hittem, puha pöcs lettél, amíg játszottad a macsó szerepet vele. - a szívéhez kap, eljátssza, hogy lenyugszik.
Mintha dobogna a szíve...

Néhány órával később még mindig a régi házunkban vagyunk Zaynnel, és átbeszéljük, mit is akarunk tenni. Marcusnak bűnhődnie kell azért, amit tett velünk. Nem úszhatja meg. Nem hagyhatjuk. És Dana segíteni fog nekünk.

Dana

Három nap.
Három nap telt el azóta, hogy Harry és Zayn - időközben eszembe jutott a borostás srác neve - teljesen összezavartak, majd eltűntek, és a gondolataimmal egyedül hagytak. Valójában amióta elmentek, sokkal rosszabb a házban lennem. Mert tudom, hogy rossz szándékaik vannak velem. És bármikor rám törhetnek.
Az ágyamon ülök, remegő gyomorral, és felemésztenek a képek, amik beugranak, ha arra gondolok, mit akarnak tenni velem.
Nem kínzom magam tovább. A telefonomért nyúlok, és felhívom Lilyt. Nem vagyok feldobva, hogy kénytelen vagyok hozzá bekuncsorogni magam, de bárhol lennék most, mint sem itt.

- Tessék? - szól bele selymes, idegesítően kedves hangján.
- Um, szia Lily. Dana vagyok. - köszönök.
- Tyű, felőled is hallani? - szarkasztikus hangja bántja a füleimet.
- Tudod, nem tehetek róla, hogy az a gyakornok csaj az én helyemre pofátlankodott. - mondom haragosan. Szinte érzem, hogy a telefon másik oldalán forgatja a szemeit.
- Mondd, miért hívtál.
- Nos, um... a házamat ellepték a bogarak. Beletelik kis időbe, míg a rovarirtók eltakarítják a kis férgeket, tudod. Csak egy kis időre... nincs hová mennem. - bököm ki. Szánalmasnak érzem magam. Meg is bántam, hogy egyáltalán ez eszembe jutott.
- Nahát, Dana James segítséget kér tőlem? Ez tetszik. - lelki szemeimmel látom az önelégült vigyort az arcán. Istenem.
- Tudod mit, hagyd. Majd elleszek a bogaraimmal. - nyögöm bosszúsan, és le akarom tenni, amikor sietve beleszól.
- Várj már, na. Tudod, hogy csak szívom a véred. Gyere nyugodtan, amikor szeretnél, és addig maradsz, ameddig szükséged van rá. - elfojtom a megkönnyebbült sóhajt.
- Kösz'. Akkor nemsoká megyek. - motyogom, majd leteszem a telefont.
Lily megment a depresszió kialakulásától, ebben biztos vagyok.
A szekrényemhez lépek, hogy kivegyek néhány holmit, és egy nagyobb táskát. Tíz percig pakolgatom a cuccaimat, amikor úgy döntök, ennyi elég lesz.
Megfordulok, és azonnal a szekrény ajtajának csapódok. Harry áll előttem, csuklóimat egy tenyerével összefogja és a fejem fölé nyomja, másik kezével az arcomat simogatja... gúnyosan.
Megborzongok hideg érintésétől.
- Bogarak, mi? - csak ennyit mond. Megfagy a vér az ereimben. Könnyek gyűlnek a szemeimbe. Lábaim remegni kezdenek a félelemtől.
- Eddig nem egészen ilyen reakciót váltottam ki belőled... eddig még mohón vágytál az érintésemre, bébi. Vágytál a csókomra, és arra, hogy az enyém legyél. Tudom, hogy most is fantáziálsz. - rekedtes hangjától kiráz a hideg. Nem kapálózom, tudom, hogy csak szórakoztatná, nem érnék el vele többet.
Annyira közel hajol arcomhoz, hogy érzem a nyakamon, amikor beszél. És jéghideg.
- Te... te beteg vagy! - próbálom kiabálni, de hangom olyannyira megremeg, hogy csak egy szórakozott kacajt vált ki Harryből.
Hová tűnt az a Harry, akit megkedveltem?
Térj már észhez Dana, hisz nem is létezett. Csak az elmédben.
- Nem lehetek beteg, hisz nem is élek. - rántja meg a vállát, és elharapja a gúnyos mosolyt az arcáról.
Vészesen közel hajol az ajkaimhoz...
Mire észhez térnék, mohón csókol. Nyelve bejutást kér a számba, és megadom neki. Nem tudom, miért, de ha puha, mégis fagyos ajkai az enyéimhez érnek, akkor már nem vagyok ura önmagamnak.
Tudom, hogy nem helyes, mégis érzem azt a bizsergést, amit akkor éreztem először, amikor a konyhámban csókolóztunk.
Rettegek tőle, mégis vágyom rá.
Ajkai elszakadnak enyéimtől. Kapkodom a levegőt.
Harry felkuncog érdes, mély hangon. Szabad kezével a nyakamon lüktető, kidudorodó eret kezdi el cirógatni, csuklóimat még mindig a fejem fölé szorítja.
Érintésétől libabőrös leszek.
Próbálok a szemeibe nézni, de ő nem néz rám. A fülemhez hajol, és belesuttog.
- Nem mész innen sehová! - majd eltűnik. Újra.

Nagyra tágult szemekkel bámulok oda, ahol az előbb még ő állt. Csuklóimat masszírozni kezdem, égnek a szorításától, mégis átfagytak a hidegségtől.
Próbálom feldolgozni, hogy mi történik velem... Átkozottul nehéz.
Aztán mélyebben elgondolkozom, és a földre huppanok, ujjaimat ajkaimra helyezem a felismeréstől.
Hiányzik a csókja.
Hiányzik az érintése.
Hiányzik a hidegsége.
Hiányzik Harry...

Beleszerettem egy szörnyetegbe.