Pursued - Üldözve

Part 21

A fiúk körülöttem csak morgolódnak, de legfőképpen nem tudják, mi történik. Marcus lángoló tekintettel siet felénk. Távol ugrom a sráctól, akit bevetettem a trükkömbe. Szegény, most jól el lesz náspángolva. De megérdemli, ő vigyorgott a leggúnyosabban. Fúj.

Valósággal elbújok a többiek mögé, míg hagyom, hogy a fater tegye, amit tenni kell.

- Mi a francot művelsz? - üvölti Marcus. A srác felemeli két kezét, és hátrálni kezd.

- Öreg, én semmit sem csináltam, ez a ribanc baszakszik velünk! - mondja mérgesen az, akivel tényleg kicsesztem.

- A francba is, ismerem a fajtátokat, utcakölykök. - köpi Marcus gúnyosan. - Mindig itt lógsz a szánalmas bandáddal, és akárhányszor betéved ide egy lány, csinos vagy nem csinos, mindig elkezditek csesztetni. Gusztustalan. Most fajult tettekig, de a kurva életbe, soha többet nem nyúlsz hozzá egy ártatlan lányhoz sem, világos? - balhézik az apám, és megragadja a fiú pólójának nyakát. A többiek azonnal hurrogni kezdenek, és mondják a magukét, természetesen engem szidnak, de Marcust ez nem hatja meg.

A többiek kitakarják a látványt, már csak az ütéseket hallom, egyiket a másik után. Nem nagyok, mindössze egy-két pofon. A hátul maradt "utcakölykök" - Marcus szavaival élve - nem tettek semmit a haverjukért, csak morogtak és szinte már egymással kiabáltak.

- Meg ne lássalak itt még egyszer titeket! - fenyegetőzik Marcus, majd kezével az ajtó felé mutat. - Kifelé! - a srácok gyűlölettel vetnek rám egy utolsó pillantást, majd rekedt hangon, mérgelődve ejtik ki a szitokszavakat, mint "kurva", "ribanc", "utálatos szajha".

Mondtam, hogy jó barátságok kezdete. Ilyen szép jelzőkkel még soha nem illettek engem. Felettébb gyönyörű érzés.

Marcus még pár pillanatig a távolodó hátakat figyeli, majd rám néz. Elakad a lélegzete. Csendben állunk egymással szemben, enyhén nyílt ajkakkal. Mellkasom gyorsan emelkedik és süllyed, ahogyan az övé is.

- Dana... ez nem lehet igaz... -kezét a szája elé tartja, majd tesz egy nagy lépést felém. Nem mozdulok.

Óvatosan fölém hajol, és megölel. Magához szorít. A színjáték kedvéért, gyengén visszaölelem.

- Te jó ég Dana, mióta... - nem igazán mond összefüggő, értelmes mondatokat, csak dadog össze-vissza.

- Rég óta. - vágom rá. Elenged, majd megáll előttem, és az arcomat fürkészi.

- Hiányoztál. - vallja be.

- Lett volna lehetőséged találkozni velem... - emlékeztetem.

- Az... akkor nagyon elfoglalt voltam. - ja, meg kellett ölnöd két fiatal srácot. 

- Értem... - motyogom. A helyzet kínossá válik, egy ideig csak bámulunk magunk elé. Marcus megtöri a csendet.

- Hadd hívjalak meg valamire. - mosolyog, és a kezével egy szabad asztal felé mutat.

Bólintok, majd hagyom, hogy kihúzza nekem a széket, és leülünk.

- Mit kérsz? - kérdezi, az itallapot méregetve.

- Kávét már ittam, jó lesz egy kóla. - válaszolom, kissé ridegen. Bólint, majd megrendeli az italainkat. Ő is kóla mellett dönt.

- Mit keresel itt? - kérdezi, én pedig picit bepánikolok. Az igazságot csak nem mondhatom.

- Hát... igazándiból csak sétálgattam, és megszomjaztam. Nem tudtam, hogy itt ilyen alakokkal lehet összefutni... - próbálok utalni a srácokra, majd Marcus megbánó arckifejezését látva rájövök, ez nem lett olyan egyértelmű. - Úgy értem...