Pursued - Üldözve

Part 22

Mikor a srácok kicsit odébb állnak, meglátom a két megmentőmet. Harry és Zayn tüzes tekintettel merednek fenyegetőimre.

- Ebbe ne avatkozzatok bele, jó? Ezt majd mi elintézzük a kis hölggyel. - mondja lazán a főharcos, közben kalimpál a kezében a bicskával.

- Ne akard, hogy odamenjek. - szólal meg Zayn nyers hangon. - Takarodjatok a közeléből! - visszafojtottan dühös, közben rémisztő. A bandatagok nem törődnek vele, és újra közeledni kezdenek felém.

- Hé! - kiabálja Harry, majd a legkigyúrtabb srác maga elé ránt, a bicskát a torkomhoz szorítja, és úgy kezdi el fenyegetni Harryt és Zaynt.

- Ha közelebb jöttök, elvágom a torkát. - vigyorog, érzem, hogy elégedett magával. Őszintén szólva tudom, hogy nem árthat nekem, de félek. Félek ettől a fájdalomtól, mert még ahhoz túl gyenge vagyok, hogy ne érezzek fizikai fájdalmat. Ha megölnek egy halottat, az vajon végleg eltűnik? Ezt nem szívesen kockáztatnám meg.

Harry rám pillant, és egy aprót biccent, azt sugallva nekem, tudja, mit csinál.

- Rendben. Mi csak ketten vagyunk, ti hárman, így végül is nem akarunk belekeveredni nagyobb balhéba, csak jófiúk akartunk lenni. Ha akarod, tedd meg. Vágd el a torkát, gyerünk. - vonja meg a vállát Harry, Zayn pedig homlok ráncolva figyeli hol őt, hol engem.

Mikor meglátja kétségbeesett tekintetemet, felemeli a kezét.

- De... azért én nem tenném a helyetekben. - Zayn hangja higgadt, hát jó neki, nem az ő torkához szorítanak egy átkozott bicskát úgy, hogy még érez fájdalmat.

- Miről beszélsz? - csattan fel fogva tartóm, és szorít fogásán. Lehunyom a szemeim egy pillanatra.

A srácoknak pislogni sincs idejük, mikor Zayn egy szempillantás alatt ott terem az előtt, aki egy másodperccel ezelőtt még el akarta vágni a torkom, és a földre teperi.

A földre rogyok, és a torkomat kezdem simogatni, enyhén felköhögök.

A két másik "bandatag" nekiesik Harrynek, én pedig késztetést érzek arra, hogy közbe lépjek.

Meglátok a földön egy zsebkést, ami valószínű azé, aki fogvatartott.

Felkapom, és gondolkodás nélkül közelebb sietek azokhoz, akik Harryt támadják.

Zayn elbír eggyel, de Harryre ketten szálltak rá, akiknél van kés. Nem hagyhatom magára.

Nagyot sóhajtok, és mikor mögöttük találom magam, gondolkodás nélkül belevágom az egyik hátába a kis kést.

Mindenki felém kapja a fejét, és már nem verik egymást, nem akarnak egymás torkának esni. Döbbenten merednek rám, és a srácra, aki előttem esett össze a földön. Nem hiszem, hogy meghalt...

- Mi a... - motyogja az, aki Zaynről mászott le. Közelebb sétál a barátjához, és kihúzza belőle a kést.

- Ribanc! - kiabál fel, majd olyan hirtelen, mint ahogyan meghaltam, újra megölnek...

Csak most nem az, akiért magamtól is képes lettem volna meghalni.

A torkomból spriccelni kezd a vér, és a talajra zuhanok. Megint elsötétül minden, érzem, hogy kétségbeesek.

Nem látok semmi biztos pontot, ez nem olyan, mint amikor először haltam meg,

Huh, ezt nagyon furcsa így mondani...

Sötét van. Csak sötétség. Nem hallok hangokat, nem látom Harryt vagy Zaynt, senkit és semmit.

Érzéketlen vagyok, teljesen.

Hát halló, ez egy ilyen extra-rövid rész, viszont igyekszem most már sűrűbben hozni részeket, hiszen holnap van az évzáró gálánk, aztán hivatalosan is szünet!

Igaz, nyáron sok dolgom lesz, ha minden összejön, de az írásra több időt tudok fordítani végre.

Jó nyarat Nektek, remélem nem felejtettetek el, és kíváncsiak vagytok a történet folytatására!

Csók. x