Pursued - Üldözve

Part 27 - Elintézve

- Kibaszott faszfej! - ordít Harry, ahogyan lendületesen előjön egy fa mögül.

Marcus megpördül, hogy a hang forrása felé nézzen. Feláll, és igencsak elakad a szava.

- Hogy mered azt mondani neki, hogy én öltem meg Alishát? - magából kikelve kiabál. Még soha nem láttam ilyen dühösnek ezelőtt.

Megpillantom Alishát, aki összezavarodottan figyeli az eseményeket a háttérben. De csak én látom őt.

Zayn is előlép.

- Mi... ti hogy... - Marcus hátrálni kezd, egészen addig, míg nekem nem ütközik.

- Nem elég, hogy megöltél minket, de még halálunk után is a lányod agyát traktálod ekkora hazugságokkal? Soha nem bántottam Alishát! Kibaszottul soha! - Harry egészen közel megy Marcushoz.

- Hé... Harry... - szólítom meg, de nem akar rám figyelni. - Harry, kérlek...

- Mi? Te honnan ismered őt? Mi ez az egész? - Marcus megdörzsöli a szemeit, nem tudja,mi történik.

- Tudom, mit tettél velük, Marcus. - hangom tele van megvetéssel. Értetlenül néz rám.

- De, én láttam, hogy... - kezd el dadogni újra és újra, mire Zayn közbe szól.

- Láttad, ahogyan meghalunk, ott előtted? Láttad, ahogyan azokon a kibaszott fákon lógunk, és nem tudjuk, miért? Mit láttál, Marcus, mondd! - Zayn nem kiabál. Hangja fenyegető...

- Ez egy rémálom... nem lehetséges... - rázza a fejét Marcus, és kínosan felnevet. - Ti, ti nem is vagytok itt! Gyere Dana, menjünk! - megakarja fogni a kezem, de...

Ilyen még nem volt.

- Dana... - pillant a kezeimre Harry és Zayn, miután látták, hogy... Marcus nem tud megérinteni. Már nem.

Miért nem?

- Mi a franc ez? - kiált fel Marcus. Azt hiszem, kezd begolyózni.

- Halott vagyok, apa. - a szót gúnyosan ejtem ki. Arcára ismét kiül a ledöbbenés.

- Nem, ilyen nem létezik! Mi ez a színjáték?

- Ez nem színjáték, te seggfej! Halottak vagyunk. És közöd van a halálunkhoz. Tudod, ha te nem ölsz meg minket, Dana még élne. - köpi Zayn. Marcus rám néz, majd újra Zayn felé kapja a fejét.

- Mi... magyarázatot kérek! - kiabál Marcus, úgy, mint aki megbolondult.

- Megöltél két ártatlan fiút! Miért tetted? Itt ragadtak, Marcus! És... és én segítek nekik, hogy tovább léphessenek. - mondom ki elszántan, már sokadjára. Szemem sarkából látom, hogy Harry és Zayn engem néz, de én Marcus szemeibe nézek.

- És... van itt még valaki... - Alisha előlép, Marcus felé kapja a fejét.

- A... Alisha!? - Marcus közel akar menni a lányhoz, de ő nem hagyja. Kitér előle, és mellénk áll.

Így hát, állunk négyen, a gyilkossal szemben.

Négy elszánt fiatal... négy elszánt fiatal, akik halottak.

Négy elszánt fiatal, akik készek megtenni bármit azért, hogy az igazság utat törjön magának, és békére lelhessenek.

Négy elszánt, ó, de még mennyire elszánt fiatal...

- Miért ölted meg Harryt és Zaynt? Miért tetted? - teszi fel a kérdést Alisha, kemény hangjától megborzongok.

- Harry megölt téged! Muszáj volt megtennem! - Marcus hisztérikusan kezdi el kikiabálni a maga igazát, ami persze minden, csak nem az igazság.

- Harry? Ez a srác? Te Isten verte barom, jobban szeretett, mint te, annak ellenére, amit műveltem vele! Szerinted ő, megtette volna ezt? Elárulok neked valamit, fater. Ha Harry ölt volna meg, én nem lennék itt, és ami azt illeti, ő sem. Bűnös lelkek nem ragadnak itt. Mi mind bűntelenek vagyunk. Közülünk te vagy az egyetlen, aki bűnt követett el. - Alisha összefonja mellkasa előtt a karjait, és feketén, fehéren kiosztja Marcust... az apánkat...

- Akkor... akkor ki... és Dana, te hogyan...? - Marcus összevissza beszél, valószínűleg annyi kérdés kavarog a fejében... akárcsak nekünk...

- Én Harry miatt. - válaszolok, mielőtt Harry tenné. - Megöltem magam, hogy segíthessek Harrynek és Zaynnek, hogy tovább mehessenek. Nem veszítettem sokat, tudod? - könnyeimmel küszködök, de tartom magam.

- De... nagy családod volt! Az anyád, Jamie... - az ismerős név hallatára előtör belőlem minden, amit Jamie iránt érzek... Istenem, mennyire hiányzik az öcsém...

- Elhagytak! Egyedül éltem abban a kibaszott házban hosszú évekig! Harry megmentett a magánytól, és tudod mit? Most boldogabb vagyok, mint valaha! - Harry mellé lépek, aki összekulcsolja az ujjainkat, megszorít egy picit, de még mindig álljuk Marcus tekintetét.

- Megöltél két ártatlan fiút... - kezdem el, majd Alisha folytatja.

- És tönkretetted az életünket! És hallottam, amit az anyámról mondtál. Az anyám, akit egy zsaroló kurvának neveztél, mindent eldobott azért, hogy veled és velem egy családot alkothasson! Nem elég, hogy Dana családját elbaltáztad, de az enyémet is! És ezt soha, senki nem fogja megbocsátani neked! - Alisha előrántott egy... ismerős kis pisztolyt, és...

Bumm.