Pursued - Üldözve

Part 23

Kinyitom a szemeim. Már nem az erdőben vagyok. Ismerős illat csapja meg az orrom. Meg van.

Akkor éreztem ezt az illatot, amikor először beléptem Harryék régi házába. Kissé dohos, de nyugtató. Mikor élesedik a látásom, rá eszmélek, hogy bizony a házban vagyok.

Nehézkesen felülök, és nyögök pár aprót. Sajog mindenem, úgy érzem magam, mint akit félbevágtak.

- Jó reggelt, álomszuszék. - dörmögi az orra alatt Harry, majd Zayn oldalba böki.

- Te sem voltál jobban, mikor másodjára haltál meg. - vág vissza, én meg csak pillantgatok rájuk, és fogalmam sincs, miről beszélnek, és valószínűleg nem is most fogok rákérdezni.

- Jól vagy? - kérdezi Zayn, és aggódó pillantást vet rám.

- Mindenem fáj. - válaszolom röviden, szeretnék a lehető legkevesebbet beszélni, jelenleg a nyelvem is fáj, na de hogy miért, az rejtély.

- Hozok neked egy pohár vizet. - mosolyog Zayn, majd távozik a nappaliból, én pedig Harryvel maradok.

- Olyan seggfej vagy ma velem. - csúszik ki a számon, nem is gondolkozom. Harry meg sem rezzen. Úgy gondolom, ő is észrevette.

- Sajnálom.

- De miért? - kérdezek vissza. Nem tudom, miért lett ilyen velem, és zavar.

- Bejössz neki. - motyog.

- Kinek? - értetlenkedem.

- Tudod te. - persze, hogy tudom...

- Ne legyél féltékeny. - próbálom nyugtatni.

- Ne legyél vele! - válaszol halkan, de biztosan.

- Nem vagyok vele. Nem rémlik, hogy azért jöttem, hogy veled lehessek? - emlékeztetem. Elhallgat, aztán leül mellém a kanapéra. A földet bámulja.

- Szeretlek. - suttogja alig hallhatóan.

Hangja rekedtes, amikor suttogni próbál, és ez zene füleimnek. Testem remegni kezd minden alkalommal, mikor azt mondja, szeret. Ennél csodálatosabb érzés nincsen, hiszen én is szeretem őt.

Szavak helyett közelebb hajolok hozzá, és ajkaira tapadok. Átkarolja a derekamat, én pedig a nyaka köré helyezem a kezeimet. Felmordul a csók közben, ami megmondom őszintén, rohadtul beindít.

Elmélyülve csókolózunk, mikor hangos csörömpölésre figyelünk fel. Odakapjuk a fejünket.

Zayn áll az ajtóban, döbbent arcot vág. Lábai előtt egy apró víztócsa, és pohárszilánkok.

- Én... izé... bocs... - dadog, és kapkodva lehajol a szilánkokhoz.

Soha nem láttam még őt ilyennek. Oké, hogy nem is találkoztam vele olyan sokszor, de akkor is magabiztos volt, és igazi rossz fiú. Most pedig esetlen és kiszolgáltatott.

Harrynek igaza volt. Illetve, félig... azt hiszem, Zayn többet érez irántam, mint szimpla vonzalom.

Idegesen felpattanok, és Zayn felé sétálok.

- Hadd segítsek! - kérlelem, de felém fordítja a tenyerét, és a fejét rázza.

- Nem kell. Megoldom. Uh, hozok neked másikat. - nem néz rám, csak újra kiviharzik a nappaliból.

Harryre pillantok. Zayn után bámul, és megbánást látok az arcán.

Basszus, én nem akarom tönkretenni a barátságukat!

- Ne hibáztasd magad. - szólal meg Harry, mintha olvasna a gondolataiban.

Nem mondok semmit, némán visszasétálok a kanapéhoz és leülök.

Zayn visszatér egy pohár vízzel, és odaadja nekem. Kínos csend...

Borzalmas.

Egy idő után úgy döntünk, kutatunk kicsit a családfáink között, hátha van valami, bármi összeköttetésünk, amiért Marcusnak oka lehetett megölni a srácokat.

Harry kiabálva rohan vissza felénk, a családfát, és néhány régi fotót a kezében tartva.

- Ezt nézzétek! - kiteríti az asztalra a családfát, amelynek a papírja már megbarnult, és a régi gyűrött képeket mellé helyezi.

Leülünk mellé, és várjuk a magyarázatot.

- Van itt néhány név, ami elég halvány, de kivehető... szóval, Zayn szülei meghaltak, legalábbis így tudjuk. Miután a te szüleid elváltak Dana, Marcus nem kizárt, hogy Zayn anyjával került össze, de akkor Zayn még kicsi volt, nem emlékezhet rá. De Marcus előtte már kavart Melissával, Zayn anyukájával. Igaz nem sokáig, de körülbelül tíz hónappal Zayn születése előtt mentek szét, és Zayn anyja újra összejött Zayn apjával. - nekem ez átkozottul zavaros.

- Mit akarsz ezzel mondani? - kérdezi vissza Zayn.

- Hogy Marcus lehet, hogy Zayn apja is. De itt még nincs vége... amikor Melissa újra összeállt Jasonnal - Zayn édesapjával - akkor már simán hihető volt, hogy Zayn Jason fia. Marcus viszont tudhatta, hogy nem így van. Melissa utána lelépett Jasonnal és Zaynnel. Akkor költöztek a szomszédunkba. Még gyerekek voltunk, mikor Zayn szülei autó balesetben meghaltak, így Zayn hozzánk került. Marcus rájöhetett arra, hogy Zayn nem volt az autóban, és még él. És azt is megtudhatta, hogy velünk. Onnantól pedig, ahogyan őt ismerhetjük, simán nyomozhatott utánunk. Innen tudta, hová járunk suliba. - még mindig nem teljesen tiszta a kép.

- De akkor téged miért ölt meg? És ha megtudta, hogy a fia a közelében van, miért ölte meg? - kérdezek vissza.

- Egyszerű. Marcus megharagudott ránk, hiszen úgy vehette, mi vettük el tőle a gyerekét. Hallottam még, mikor anyámék a konyhában beszélték egyik este, hogy egy pasas akar Zayn gyámja lenni... Marcus. De nem kapta meg a felügyeleti jogot, így Zayn nálunk maradt. Minket megölt, a szüleim meg elköltöztek, és hátrahagyták ezt az egész cirkuszt. A pasas bekattant, és úgy volt vele, ha Zayn nem lehet az övé, másé sem. - döbbenten ülök Zayn mellett, elállt a szavam.

Te jó ég...

Zayn és én féltestvérek vagyunk?