Pursued - Üldözve

Part 9 - Visszaemlékezés

Májusban lesz két éve a tragédiának. Májusban lesz két éve, hogy Harry Stylest és Zayn Malikot kegyetlenül meggyilkolták. Egy férfit letartóztattak szándékos emberölés vádjával, de felmentették, mondva, kevés a bizonyíték. A két huszonegy éves fiú gyilkossági ügyét néhány hónap után végleg a szőnyeg alá söpörték. Akkor az emberek még nem is sejtették, hogy a bosszúszomjas holtak visszatérhetnek közénk. És bizony elérik azt, amit akarnak.
Amit akarnak, az maga a bosszú. Édes, édes bosszú.

2014. 05. 12.
Egy átlagos tavaszi nap volt. A diákok izgatottan várták a közelgő évvégét, néhányan minden szünetben, a padoknál ülve tanultak az utolsó dolgozatokra, vizsgákra.
Harry és Zayn csak lazán sétáltak végig a főiskola udvarán. Mindenki kedvesen köszönt nekik, amit ők azonos gesztussal viszonoztak. Mindenki kedvelte őket, mert jól néztek ki, és mindenkivel udvariasan viselkedtek. Legjobb barátok voltak, szinte testvérek. Mindenki olyan barátságot akart, mint az övéké.
Zaynnek köztudottan nem volt családja, mert a szülei tizennégy éves korában meghaltak egy balesetben. Egyke gyerek volt.
Mindig a Styles családnál lógott. Harry szülei és nővére ugyancsak családtagként bántak vele.
Tehát; tökéletes életük volt.
Valakinek ez nem tetszett.
Valamiért véget akart venni ennek a két, boldog srác életének. És meg is tette.

Zayn és Harry elindultak a suliból, Harry nővéréért igyekeztek a munkahelyére.
Beültek az autóba, és mit sem sejtve indultak útnak.
Nem sokkal a cél előtt, egy erdő mellett lerobbant az autó. A göndör fiú bosszankodva szállt ki a volán mögül, hogy megnézze, mi okozta a deffektet.
Szögek voltak szétszórva az úton.
Az első kerekek teljesen leeresztettek, száz meg száz kis lyukkal gazdagabban.
- Ezt a pechet... - morogta Zayn, miután ő is szemügyre vette a kárt.
- Haver, Gemma meg fog ölni... - idegeskedett Harry. Zayn kényelmetlenül felkuncogott.
- Apád verdájának a kerekei rongyosra lyukadtak, te pedig azon izgulsz, mi lesz, ha nem érsz oda időben a tesódért. Tipikus Harry Styles. Kevésbé kéne félned a nőktől. - vállba ütötte Harryt, aki elnevette magát.
Még ebben a helyeztben is oldottabbá varázsolták egymásnak a hangulatot.
- Felhívom Gemmát, hogy... basszus, nincs térerő. - Harry idegesen vágta be a telefonját az autóba, majd fejét fogva próbált rájönni, mit tegyenek.
Reccsenés az ágak között.
- Ez mi volt? - Zayn gyanúsan, összeszűkített szemekkel nézett az erdő felé.
- Baszki, mint egy rohadt horror filmben. - rázta a fejét Harry, majd ő is az erdőt fürkészte.
- Hé, srácok! - hallották a hangot mögülük, majd egyszerre fordultak meg.
Aztán sötétség.

- Napjainkban -

Dana

Hogy szerethetem őt? Játszadozik velem, és őszintén nem tudom, mi a célja.
Azt mondta, nem mehetek sehová... és ha mégis elmegyek?
Akkor mi fog történni?

- Harry! - kiabálom, körbe sétálom a házat.
- Harry, gyere ide! Tudom jól, hogy hallasz engem! - találkozni akarok vele. Muszáj vele beszélnem. És van egy tervem.
- Harry, beszélnünk kell, told ide a segged! - kiabálok, közben lesétálok a lépcsőn.
Megállok a nappali közepén, és folytatom, körbe tekintgetek.
- Harry Styles! Tudok valami olyat mondani, ami érdekelhet! Harry, én azt hiszem... azt hiszem tudom, miért akarsz... akartok engem. Az apám volt? - félve mondom ki az utolsó szavakat.
Hirtelen megugrok, mert Harry előttem terem, és kérdőn néz rám. Kissé gyorsan veszem a levegőt, megijedtem.
- Honnan tudod, hogy Marcus volt? - emeli fel egyik szemöldökét, és elől összefonja karjait.
- Eszembe jutott valami a halálotok napjáról, és az apámról. Találtam összefüggést.
- Hallgatlak.