I wish... [L.R.H.]

Chapter 5.

Fent ülök a szobában, és a laptopot nyomkodom. Firtelen megszólal a telóm. Luke hív. Gyors felveszem.
"Szia! Be tudnál jönni a nappaliba?"
-Luke itt vagyok az emeleten...
"Tudom"
-Akkor miért nem jöttél fel szólni? Vagy esetleg fel is kiabálhattál volna!
"Jól van na! Tudod, hogy lusta vagyok! És amúgy sem kiabálhatok! Még a végén megeröltetném az arany hangszálaimat!"
Csak a szememet forgatom.
"Na mi lesz? Akkor lejössz?"
-Persze... Lemegyek...
Hát lehet, hogy ez baromságnak hangzik, de kezdem megérteni, hogy Arz miért olyan amilyen... Ezek mellett én már most egy szörny vagyok... Pedig nem élek velük egy napja!
Lecsoszogtam a nappaliba. A fiúk a kanapén ültek. Robert előttük állt, egy fehér táblánál, amire filcel volt felírva hatalmas betűkkel az hogy, 'HOGYAN SZOKJUNK LE A SZÍNPADON VALÓ FINGÁSRÓL'
Már rá se mertem kérdezni.
-Miért kellett lejönnöm?
-Robert mond el neki!-kiabált Calum.
-Rendben! Valószínűleg tudod, hogy kevesebb, mint két hét múlva a fiúk koncertet adnak California-ba.
-Igen tudom.-ez már most rosszul hangzik.
-És arra gondoltam, hogy te is eljöhetnél a fiúkkal, ha már kezdenek megkedvelni!-értetlen fejet vágva néztem a fiúkra, akik csak bólogattak.
-Na? Mit szólsz?
-Ez...-szörnyű...-...Nagyszerű!-mindenki ugrálni kezdett még én is. De belül... Hát annyira nem. Elmehetek arra a koncerte, amire miattam nem kaptunk jegyet a legjobb barátnőmmel, aki otthon fog szomorkodni, miközben én a backstage-ből élvezem a kedvenc bandánk előadását! Ez szörnyen igazságtalan! Szegény Emma...
-Ha megbocsájtotok... Én most... Felmegyek.-felcsoszogtam a lépcsőn és bevonultam a szobánkba. Fejemet a párnába fúrtam. Muszáj lesz kitalálnom valamit. Nem mehetek el! Emma nélkül nem!
Az ajtó nyikorgása zavarja meg gondolatmenetem. Az ágy besüppedt mellettem. Amikor hátra néztem Luke ült a lábamnál.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Persze... Csak fáradt vagyok.-megdörzsöltem a szemem.
-Hazudsz... Ne hazudj!-suttogta.
Felültem. Megsimította a kócos hajam.
Elhúztam a szám.
-Mond el mi bánt!-az ölébe húz és szorosan megölel. De irigylem én ilyenkor Arzaylea-t... Igazságtalan, hogy ő egy ribanc, a pasija meg egy angyal. Egy gyönyörű, édes, cuki angyal... MI BAJOM VAN?! NEKEM ASHTON VOLT A KEDVENCEM MOST MEG ITT ÁRADOZOM EGY MÁSIK BANDATÁRSÁRÓL! MEGCSALTAM ASHTON-T!!!
-Naaa... Gyerünk!-hangja bíztató, az illata pedig elbódít.
-Csak kicsit rosszul érzem magam... Emiatt az egész miatt... Igazságtalannak tartom, hogy én elmehetek a koncertre és végig ugrálhatom, amikor vannak olyan lányok akik hónapokat töltöttek el az út szélén, szemetet szedve, csak azért, hogy az önkéntes munkából befolyó összegen vegyenek maguknak egy jegyet a koncertre, amire végül nem tudnak elmenni, mert a legjobb barátnőjük lusta felkelni időbe, és pont az orruk előtt adják el az utolsó jegyeket!-hadarom el ezt egy levegőre-de ezt álltalánosságba mondom. Nem konkrét példa...-teszem hozzá. De! Konkrét példa!
Mit szólnál ahhoz, ha kihirdetnénk egy versenyt? Mondjunk egy...-elgondolkozik, azon, hogy milyen verseny legyen
-Rajz verseny!-kiáltok fel. Emma gyönyörűen rajzol.
-Jó! Legyen rajzverseny!
-Mi lenne, ha csak California-n belüliekre vonatkozna? Csak mert... Sok rajongótok van... Ha az egész országból küldenek rajzokat soha nem nézzük öket végig.-igazából csak azt akarom, hogy mindenképp Emma nyerjen.
-Rendben! Akkor hirdetünk California-n belül egy rajzversenyt! Akié a legjobb, az nyer egy jegyet! Így megfelel?-kérdi végül, mosolyogva.
-Igen! Ez tökéletes! Köszönöm Luke!-a nyakába ugrok, és agyon puszilgatom a puha arcát. A szöszi hangosan nevet majd hátradől velem együtt.
-És majd te választhatod ki a győztest.-dugta össze az orrainkat.
Csak halkan kuncogok.
-Ne érezd magad rosszul ilyen dolgok miatt! Megérdemled, azt hogy ott lehetsz a koncerten! Vagyik inkább én érdemlem meg, hogy ott lehetsz!-nevetünk fel mint a ketten.
Hirtelen hagytuk abba a vihogást. Csak néztünk egymás szemébe. Teljesen elvesztem azokban a kék íriszekben. A szívem olyan hevesen dobogott, mint még soha. Luke az ajkába harapott, miközben a számat nézte. Hirtelen fordított helyzetünkön és ő került felülre. Egyből ajkaimnak esett.
-Luke gyere már! Mindenki rád vár bazdmeg!
Gyorsan rebbentünk szét, amikor Ashton elkiáltotta magát. Mind a ketten felültünk.
-Hát... Akkor majd este!-kacsintott Luke és elindult kifelé-Akkor elmondom Robert-nek az ötletünket!
-Rendben!
-Szia!-nyomott puszit a fejem bubjára.
-Szia...-mondtam, majd távozott.
Oké Carter! Márcsak Robertnek kell rábólintania, és a legjobb barátnőd eljut a koncertre!