I wish... [L.R.H.]

Chapter 13.

Reggel Luke mellett ébredtem. Hátulról ölelt át, ezért meg sem tudtam mozdulni. Óvatosan fészkalódtam, míg meg nem fordultam. Szembe találtam magam Luke gyönyörű baba arcával. Édesen szuszogott. Nem értem, hogy nem vettem észre, hogy ilyen édes. Én mindig csak Ashton után bomlottam, de ő már nem is érdekel. Csak Luke-ot látom. Ki tudja? Lehet ez történne minden rajongóval, aki most a helyembe lenne. Mindenkinek van egy kedvence, de amikor megismeri mind a négyet, rájön, hogy valójában egy másik tag sokkal szimpatikusabb személyiség neki. Ez így egy kicsit furcsán hangzik, mert ugyan már! Egy Luke-girl sose cserélné le kedvencét. Én is így gondoltam, mostanáig. Sokan úgy gondoljuk, hogy ismerjük őket, mert a neten szörfözve, elolvastunk tíz weboldalt amin érdekességek vannak, és még tizenötöt amin meg róluk szóló tényeket találhatunk, de ez mind nem számít. Mi van ha az a sok róluk szóló információ csak mese és hazugság? És mi van akkor, ha azokat a dolgokat tényleg ők mondták, csak mondjuk két évvel ezelőtt, és már rég nem igaz rájuk? Mi, rajongók meg csak kétségbeesetten kapaszkodunk azokba az informaciókba, remélve, hogy ezek álltal közelebb kerülhetünk hozzájuk. És tudom, ez nem az ő hibájuk, de most ezek után, egy kicsit becsapva érzem magam. De nem tudhatjuk. Lehet, hogy valaki pont olyannak képzeli el őket, mind amilyenek valójában. De ezek ellenére mégis szerencsésnek mondhatom magamat. Ez az egész... Csodálatos. Ha most kiderülne, hogy csak álmodok, hát... Kicsavarnám annak a fejét aki hozzám szólna. De ez nem lehet álom. Ilyen valóságos. Szinte biztos, hogy a tegnap este tényleg megtörtént. Belecsíptem a karomba.
— Au... — szisszenek fel.
— Mhh... Mit csinálsz? — nyekereg mellettem Lukey.
— Semmit — simítok végig arcán — csak néztem ahogy alszol.
— És tetszett a látvány? — kérdi incselkedve.
— Még most is tetszik.
Luke a kezemet összekulcsolja az övével.
— Gyönyörű vagy — na igen... Ez az amitól szörnyen érzem magam. Mert nekem mondja, de közben Arz-ra gondol. De nem szeretnék lebukni, tehát eljátszom a boldog pár női tagját.
— Köszönöm — ennyi csúszik ki a számon, és talán... Nem a megfelelő hangnemben. Na jó. Lehet, hogy mégse jött össze az a boldog páros dolog. Kimászok az ágyból, s magamra kapom a köntösöm. A fürdőbe cammogok. Szegény Luke meg csak ült ott, értelmetlen fejet vágva. És már megint ott tartunk, hogy mérges vagyok rá, pedig nem is csinált semmi rosszat. Inkább lefürdök. Talán attól majd lenyugszom. Ledobáltam a ruháim és a zuhanyzóba álltam. Bekentem magam Luke pasi illatú tusfürdőjével. Nem tudom miért, de imádom. Miután ez is megvolt hajat mostam, aztán csak álltam a zuhany alatt. Ezer meg ezer gondolat járta át a fejem. Képtelen voltam a tiszta gondolkozásra.
A zuhanyzó sarkába ültem, s térdeimet közelhúzva mellkasomhoz, hajottam rá fejemet. A vizes hajamat a vízsugár csak még jobban az arcomba terelte.
                   *****
Nem tudom, mióta ülhettem ott, de kezdtem fázni. Az ujjaimat a víz teljesen kiszívta, a levegő meg már annyira párás volt, hogy úgy éreztem magam, mint egy trópusi esőerdőben. Csifacsartam a vizet a hajamból, és kikászálódtam a fülkéből. Törölközőt tekertem testem és hajam köré, majd óvatosan kikukucskáltam az ajtón. Luke nem volt a szobában. Gyors felkaptam egy bugyit meg egy melltartót. Miközben a hajamat törölgettem visszaslisszoltam a fürdőbe. Nagy sóhaj hagyta el a szám.
— Mi bánt, drága? — kérdezte egy hang, egyből tudtam, hogy ki az.
— Minden! Olyan rossz, hogy itt kell őket hagynom... Viszont már Emma is hiányzik, meg a bátyám, a szüleim, és a cicám is. De mégis úgy maradnék! A fiúk hozzám nőttek... Nem lehetne megoldani, hogy maradjak még egy kicsit? Vagy hogy újra találkozzak velük? — akadtam ki teljesen.
— Találkozni lehet.
— Komolyan?!
— Hát mondjuk egy dedikáláson, de akkor sem árulhatod el, hogy ki vagy! Nem mondhatod el nekik Carter! Ez a szabály! Ha megszeged, akkor visszacsinálok mindent, mindha meg se történt volna.
— Kell lennie valami kiskapunak...
— Oh! Van is!
— Micsoda? Kivele!
— Ha a fiúk jönnek rá, hogy más vagy, akkor még láthatod őket. De vigyázz! A túlzott és direkt elkövetett személyiség felfedő kísérleteidet felismerem!
— Ezt de extrán fejezted ki!
— Ugye?! Én is olyan büszke vagyok magamra. — húzta ki magát.
— Arz! Végeztél már? — jött be valaki a szobába.
— Baszki! Ez Luke! Tünés!
— Megyek már! Megyek! Csak ügyesen! És figyellek! — mutatott először saját két szemére, majd az enyémre, aztán eltünt.
— Arz? Odabent vagy? — kérdi Luke az ajtó másik oldaláról.
— Igen, csak hajat szárítok.
— Rendben, de siess! Be kell mennünk a stúdióba, és te is jössz!
— Okés sietek!
Na akkor stúdióra fel!