I wish... [L.R.H.]

Chapter 4.

>•<CARTER SZEMSZÖGE>•<

Oh olyan édesek a fiúk, ahogy ott alszanak a kanapén. Leszámitva azt, hogy Luke lába Ash pofájában van. Mike-nak már csak a feje volt a fotelom és Calum... Calum-nak folyt a nyála.
Felmentem az emeletre. Ameddig a fiúk alszanak, gyors körbe nézek, hogy tudjam mi hol van. Benyitottam az első szobába.
-Úr Isten! Megfulladok! Ez tuti Mike szobája!-a polómat az orromhoz szorítva próbálok menekülni abból a szobából, ahol valószínűleg meghalt valami... Még évekkel ezelőtt. A masodik szobába belépve, majdnem összedöglöttem egy alsónaciba. Pfuj...
A falon családi képek voltak, amin a család eléggé ázsiai beütésű volt, tehát ez Cal szobája. A harmadik szoba Luke-é a negyedik pedig Ash-é volt. Utána jött két vendég szoba, a folyosó végén pedig a vendégszobákhoz tartozó fürdő.
Aztán feltúrtam az egész földszintet.
-Oh! Már kész kém lett belőled!-mondta egy hang a hátam mögül, bennem meg megált az ütő.
-Úr Isten! Ne riogass már! Még a végén felébrednek a fiúk!
-Jaj de harapós kedvébe van ma valaki...
-Vicces...
-A viccesről jut eszembe! Láttam ahogy bénáztál reggel!-kuncogott.
-Inkább azt mond, hogy miért jöttél.
-Azért, hogy figyelmeztesselek! Ashton gyanút fogott.
-Hát nem csodálom! Én is gyanakodnék, ha a bandatársam csaja-aki itt lakik már ezer éve-bemenne a mosókonyhába, palacsintát csinálni!
-Jogos...
-Na látod!
-Jobban tennéd, ha óvatosabb lennél! Még a végén lebuksz!
-Rendben. Majd mostantól jobban figyelek arra, hogy mit beszélek.
-És arra, hogy miket csinálsz!
-Uhum...
-Oh már majdnem elfelejtettem! Itt a címe a körmösnek, ahova Arz szokott járni!
Átad nekem egy papírt, amin egy cím van.
-köszönöm! Itt az ideje levakartatni a csúnya karmokat!
Ő csak felkacagott.
-Jól van! Akkor én most megyek is! Majd később még benézek! Viszlát édesem!
-Viszlát! És köszi a műkörmös címét!
Majd elment.
Felmentem Luke szobájába, és a szekrényembe- vagyis inkább Arzi szekrényébe- kezdtem turkálni.
Végül kiválasztottam egy fekete rövidnacit és egy fehér pólót. Kifésültem a szénakazalt a fejemen és tettem fel egy nagyon minimális sminket. Teló, napszemcsi és Arz tárcája. Most az ő pénzét fogom költeni... Muhahahaaa.
Lent felkaptam egy piros Vans-t és már indultam is. Nem is láttam Arzt még soha piros Vans-be... Mindegy.
Elindultam az utcákon, napszemcsivel a fejemen, és reménykedtem abba, hogy nem vesz észre senki.
Hamar oda értem a körmöshöz. Igaz, útközbe több embertől is segítséget kellett kérnem, de mindenki szegítőkész volt, tehát könnyen megtaláltam.
Amikor beléptem egy éles hang sípolása zavarta meg a fülem.
-Drágááám!-hát igen... Az éles hang egy Arz korabeli nőből jött ki. Ugh...
-Heloo...-mondtam elég bizonytalanul.
-Miért nem szóltál hogy jössz? Akkor már elő is készítettem volna a helyed! Áh mindegy! Gyere ülj ide!
Húh de pörgös valaki...
Leültetett egy székre és már munkához is látott. Elmondtam az elképzelésem, hogy csak egy egyszerű, homok színű körmöt szeretnék, ami legyen az eddiginél rövidebb. Értelmetlen fejjel bámult rám, mire csak annyit mondtam, hogy újítani szeretnék.

A körmöm egész hamar kész lett. És nagyon szép is. Fizettem, majd megköszöntem Abby-nek, ( közbe szólt egy munkatársa, hogy keresik innen tudom a nevét ) egy öleléssel búcsúztam és indultam is vissza a fiúkhoz.
A házban hatalmas káosz fogadott. De szerencsére, megálljt tudtam parancsolni. Leültettem öket a kanapéra Pikachu-t nézni, és én addig össze tudtam pakolni. Komolyan mondom, mindha öt évesekre kéne vigyáznom.
Hirtelen két erős kezet éreztem meg a derekamon. Bazdmeg.
-Hol jártál?-kérdezte Luke, miután maga felé fordított.
-Csak a körmösnél.-mutatom fel a kezem.
-Hiányoztál...-kiskutya pofit vágva bámulta az arcom.
Basszus ilyenkor mit kell mondani? Gyerünk Carter! Gondolkozz!
-Te is nekem...-feleltem kicsit (nagyon) bizonytalanul.
Luke közel hajolt az arcomhoz, és puszit nyomott ajkaimra. Éreztem, ahogy a testemben lévő összes vér az arcomba fut.
-Annyira aranyos, hogy még mindig elpirulsz tőlem. Ez úgy tetszik!-huncut mosoly terül el arcán.
-Őőő.... Igeen... Nekem meg tetszik a... Tetszik a polód! Nagyon szép élénk színe van!-te nyomorék.... Carter te biztos, hogy nem leszel színész.
-De hát... Ez a poló fekete...-néz értetlenül a szöszi.
Gondolatban már elástam magam, de csak miután hétszer belevágtam a fejem a falba.
-Hát... Igen! A fekete egy elég élénk szín!-na ebből magyarázd ki magad Carter-mert az új művész szabályok szerint, azok a színek is élenknek számítanak, amelyek kiemelik az ember szemét és bőrét, márpedig a fekete csodálatosan kiemeli a szemed!-ezt már nem tudod megmenteni...
-Értem...-felelte lassan, a tarkóját vakargatva. Nem... Dehogy érti... Még en sem értem! Mi az a művész szabály?! Szerintem tuti nincs ilyen! Vagy ha mégis van, az életem legnagyobb mázlia!
Luke inkább rámhagyta ezt az egészet, és becsoszogott a konyhába.
Megcsörrent egy telefon. Ashton gyorsan felkapta, majd két percnyi bólogatát, igenezés és perszézés után letette.
-Robert hamarosan itt lesz!-kiabált Ash, és mivel úgy éreztem nekem nincs közöm a banda és menedzser megbeszéléshez, inkább felbattyogtam a szobába.