I wish... [L.R.H.]

Chapter 10.

Reggel a telefonom csörgésére keltem. HAJNALI TÍZKOR!!
— A jó büdös anyukadat! — nyúlok a telómért — Jessica! Mégis ki az a Jessica! Ha megint Arz valami lotyó barátnője, akkor én felakasztom magam! — morgok egy keveset majd felveszem a telefont.
— Igen?
"Áh! Szia édesem! Hogy vagy? Nem láttalak már hetek óta!"
Rikácsol, de olyan hangosan, hogy hozzá képest Ash dobszólója is lepkepuki.
— Hát jobb is... — morgok.
"Hogy mondod?"
— Ja! Hát azt mondtam, hogy jobb is mert hát... Szörnyen beteg vagyok! Khöm! Khöm!
"Tényleg?"
— Tényleg? — kérdi egy másik hang, a fürdő felől.
— Igen tényleg! — mondom inkább Luke-nak, mint a vonal másik végén tartozkodó csajnak. Luke csak bólint.
"Hát akkor jobbulást édesem! Aztán ha meggyógyultál, akkor majd elmegyünk egy király leszbi bárba! Okés?"
— Okee... Majd hivlak ha meggyógyultam! Sziaaaa.... — majd kinyomtam. Egy sóhaj hagyta el a szám. Tudtam, hogy valami nincs rendben Arzi szexulaitásával, na de hogy leszbi! Akkor mit csinál Luke-nál? Csak a hirnév kellett mi?! Te lotyó! Várj.... Most saját magamnak mondom, hogy lotyó?! Na jó! Megörültem!

Luke egy szál törcsibe áll a szekrény előtt. Megbámulom izmos hátát, és formás fenekét, ami a törcsin át is tökéletesen látszik. Mindha megérezte volna gondolataimat, úgy fordult felém.
— Igen, nekem is tetszik, nem csak neked! — kuncog fel — És büszke vagyok rá! — teszi hozzá.
— Haha... Vicceske — forgatom meg a szemem.
— Én vagyok Humor Herold! — nevetgél, miközbe visszafordul a szekrény felé, és ledobja a törcsit.
Na, ha lehetséges, még az előbbinél is jobban megbámultam...
— Arz te akartad! Legközelebb én is végig nézem ahogy öltözöl! — fenyeget meg. De ez engem nem érint. Ez nem az én testem, ezért nincs mit szényenlenem. Arz igy is már egy mocskos kurva... Akkor nem mindegy?!
— Rendben! — vágom rá magabiztosan.
— Rendben? — kérdez vissza értetlen fejjel, miközben kikászálódok az ágyból.
— Rendben. Megyek oda hozzá és csókot nyomok ajkaira.
— Nem is vagy beteg, igaz? — utal a beszélgetésre Jessica-val.
— Nem hát! — nevetek fel, majd úgy ahogy vagyok kócos hajjal, pizsibe elhagyom a szobát, és lecsoszogok a lépcsőn. Lent csak Ash-t találom.
— Jó reggelt!
— Neked is jó reggelt Napfény! Kávét?
— Hmm... Inkább maradok a narancslénél! — a hűtőből kiveszem az elmlített löttyöt, és töltök egy pohárba.
Leülök Ash mellé, de nem beszélünk. Csak csöndbe ürítjül a poharunk tartalmát. Pár perc múlva, lecsoszog a lépcsőn valami állat. Legalább is, úgy nézett ki. Beletellik egy kis időbe, mire leesik, hogy az egy lány, az egyémhez hasonló hajjal, és pizsivel,-ami igazából egy rövidnaci és Luke egyik polója-a sminkje el volt folyva az arcán. Ewh...
— Helló... — köszönünk Ash-el mind a ketten meglepve.
— Ja! Helló! Nem tudjátok hol van Mikey-Maci? — kérdi bunkó stílusban, nyávogó hangon.
— Neeem... — még mindíg meg vagyunk lepve.
Aztán kilép Luke a szobából. Elindul  lefelé, de amikor meglátja a lépcső  alján toporzékoló lányt, inkább visszafordul és befut a szobába. Hallom ahogy magára zárja az ajtót. Ezen muszáj egy picit nevetnem, és elindulok fölfele a lépcsőn. Érzem a hátamon, hogy az a szajha engem néz. Kopogok az szoba ajtón. Azon az ajtón, amely mögötti helység részben az enyém.
— Nem veszünk semmit! — hallom Luke hangját, elég kétségbe esettnek tűnik.
— Csak én vagyok.
Ennyit kellett mondanom, az ajtó kivágódott, aztán jött egy erős rántás, és hopp: a szobánk ágyán terültem el.
— Mégis mi bajod?! — fordulok Luke felé.
— A csaj! Aki lent van! A volt csajom! És még mindig visszajár hozzánk! Nem tudom, hogy hogyan, de időről-időre feltűnik valamelyik bandatársam ágyába, és engem kajtat egész nap. Jön utánam, magyarázkodik, belemászik az ölembe, "véletlenül" pont felém tolja azt a redvás seggét amikor lehajol valamiért és egyebek! Folyton ezt csinálja! — idegesen hajába túr, miközben fel-alá járkál a szobába.
— Jaj nyugi már! Majd ha látja, hogy én  megyek utánad, meg én tolom "véletlenül" pont feléd a redvás seggem, akkor leszáll rólad — odalépek hozzá, és nyaka köré fonom karjaimat.
— A te segged nem is redvás — jelenti ki.
— Ezt a bókot! — muszáj nevetnem rajta — Na gyere! Menjünk le, és ne foglalkozz vele, oké?
— Oké — megvakarja tarkóját, majd a kezemért nyúl. Kikulcsolom az ajtót és elkezdem kifele vonszolni a kétségbe esett képű barátom.