I wish... [L.R.H.]

Chapter 11.

Amikor kiléptünk s folyosóra, Utasítottam Luke-ot, hogy karoljon át.
Így mentunk le a lépcsőn. Lent az a csaj ott ült Ash és Calum között. Be nem állt a szája. Láttam a két fiún, hogy inkább csak csöndben eszi tovább a zabpelyhét. Ash-nek valami olyasmi feje volt, hogy 'mindjárt rád burítom a hűtőszekrényt'. Cal-nak inkább olyan, hogy 'Lehet, hogy angol amit mond, de egy szót se értek' . Ahogy ebbe belegondoltam, mosoly szökött a szám szélébe.
— Na és akkor! Épp mentünk vissza átöltözni, és észre vettem, hogy nincs meg a bugyim. És sehol se voooolt! — nyávogott.
— MIÉRT BŰNTETSZ ISTENEM!!! MIÉRT!!! — kiáltott fel Calum. Szegények már nem birják elviselni.
— Ugyeee!!! Én is pont így gondoltam, amikor elhagytam a bugyim.
És kénytelen voltam hazamenni bikini bugyibaaa. És az vizes vooolt ám! És tök kényelmetlen is! Ráadásul az egy Victoria's secret bugyi volt!
— Azt a kurva... — masszírozta az orrnyergét Ash. Hirtelen a csaj idekapta a fejét.
— Lukeeeeeyyyyyy!!!!! — visított, aztán észrevett engem — És ez meg ki?! — nézett rám undorral.
— Ő a barátnőm, Arz... És örülnék neki, ha nem beszélnél vele ilyen hangnemben Bianca!
— Szia! Örülök a találkozásnak! A nevem Arzaylea Rodriguez! A barátaimnak csak Arz... — itt végig néztem rajta — De neked Arzaylea! — édes mosolyt villantok felé majd, szemkontaktust tartva húzom magamhoz Luke arcát, és puszit nyomok rá. Közelhajolok barátom füléhez és suttogni kezdek.
— Ez most már háború... Ne félj. Ha kell, még meg is verem... — Luke-on kivül senki se hallotta mit mondtam neki. Beleharaptam a fülcimpájába, aztán vettem egy 180 fokos fordulatot, és elviharoztam. Luke meg jött utánam, mint egy kiskutya.
— Ne mond, hogy ennyire fosol tőle? — nevettem amikor kiértünk a teraszra.
— Basszus komolyan mondom! Én vagyok a fiú, és ő a lány, mégis olyan érzésem van mindha ő erőszakolna meg engem a szemével! — visítozott.
Nem bírtam abba hagyni a röhögést.
— Milyen gonosz vagy! Most komolyan kinevetsz? — tárta szét karjait.
— Nem! Dehogyis! Én kiröhöglek! — nyomatékosítottam a röhögni szót, miközben majdnem megfulladtam.
— Most komolyan besértődtem! — fordult el tőlem.
— Jaj Lukey! Ne legyél ilyen durci-murci! — karoltam át hátulról — Tudod, hogy szeretlek! — felsóhajtott.
— Én is téged Carter! — jelenti ki.
— Mit mondtál?? — ezt nem értem.
Felnevet.
— Azt, hogy én is téged Arz! Elismételjem még egyszer? Csak, hogy felfogd? — kuncog. Reméltem, hogy félre hallottam.
— Haha! Te kis vicces! Csak nem bekented magad nevetgéllel? — ahogy ezt kimondtam, mégjobban nevetni kezdett. Olyan édes volt. Az a gyönyörű piercing-es szája. Úgy beleharapnék. De hé! Megtehetem!
Hirtelen magamhoz rántottam a pólójánál fogva, és lesmároltam. Hát... Már nem nevetett. Kezei pillanatok alatt találtak rá csípőmre. Úgy érzem ma jó esténk lesz...
— Khmm... Mi lenne ha nem itt dugnátok? Valaki itt épp próbál elszívni egy kicseszett cigit! — kezdett el mögöttünk rikácsolni Bianca.
Luke már menekült volna de én nem hagytam. Visszarántottam a pólójánál fogva. Ne hogy már ez a nyomorék mondja meg Luke-nak, hogy mit csináljon a saját házába!
— És ha én itt akarok dugni?! Akkor mit csinálsz?! — kérdeztem felháborodva.
— Kicsim hagyd csa... — próbált csitítani Luke, de Bianca közbeszólt.
— Most úgy megtéplek te ribanc! — kiabált.
— Nem ha előbb én téged! — üvöltöttem vissza, és egymásnak is estünk volnaaa, ha Ash nem kapja el Bia-t Luke meg engem.
— Tudod mit?! Fogd meg a Victoria's secret-es bugyidat, és dugd fel a seggedbe! — kapálóztam. Teljesen kikeltem magamból.
— Inkább egy minőségi tangát nyomok fel, mint a TE turkálós mama bugyijaidat bazdmeg!
És ez volt a végszó. Ash kihurcolta Bianca-t, aki közbe össze-vissza kalimpált. Szinte úgy lett kidobva a házból. Mind az öten kint áltunk a teraszon.
— Aztakurva! Ez durva volt! Ha nem kapunk el titeket akkor valaki meghal. — mondja Cal.
— Hát az nem én lettem volna — válaszolok csípősen, és felrohanok az emeletre. Nem tudom miért, de ez a csaj nagyon felhútott. Sose szoktam ilyen lenni.
— Mégis mi a fene bajom van?! — csúszok végig az ajtó mentén, le a földre.
— Majd én megmondom! — na... Márcsak a Hold jótündére hiányzott....