I wish... [L.R.H.]

Chapter 15.

Heather és én még kb negyed órán át beszélgettünk amikor is egy fekete hajú sötét bőrű, csávó tépett be a társalgóba. Feszes, bézs nacit viselt, fehér pólót, a nyaka köré pedig egy fekete sálat tekert. A mai divatnak megfelelő szemüvegének lencséje mögül barna szemek kukucskáltak ki, és ha jól láttam a kávégépet keresték.
— Jézusom valaki kapjon el! Mindjárt elájulok! Szükségem van most egy cukor és laktózmentes zsírszegény karamellás macchiatora! — aha... Tehát... Ez egy langyi.... Hát jó.
— Ő Leo. A szomszédban lévő fodrásztsúdió az övé, hozzánk jár kávézni, cserébe kedvezményesen vágja az itt dolgozók haját. És festi! — mutat végül rakoncátlanul álló göndör, színjátszós kék hajára.
— Hellóztok csajok! Miújság? Mesélj Heathy drágám! Mikor jössz újra festetni? — sasszézott hozzánk a férfi ( khm ) majd levágódott a mellettem lévő fotelbe.
— Szia Leo! Hát szerintem egy, max két hét és átfestetem. Valami különlegeset szeretnék, valami meséset! — nem mindha a mostani haja nem lenne mesés...
— És te drágám? Arzaylea ugye? — néz rám, én meg már megint majdnem lebuktattam magam, amikor is kis híján lazán odavágtam, hogy "neeem én Carter vagyok!". De szerencsére még pont időbe kapcsolt az agyam.
— Öööm...Igen! Örvendek a találkozásnak! — nyújtok kezet.
— Na és veled mivan? Hogy megy az üzlet? — kérdi Heather.
— Oh van sztorim! Szerintetek mi van kiírva az ajtóm fölé? Fodrászat vagy csodapalota? Még szép hogy fodrászat! Látnotok kellett volna azt az öreglányt aki bejött tegnap. Egy száraz kóró, aki szép virágnak hiszi magát. A kezembe nyom egy magazint a címlapon Rihanna-val, és azt mondja: "Így szeretnék kinézni!"— Leo annyira fel volt háborodva a történteken, és annyira jól tudta utánozni egy öreg néni hangját, hogy már mindketten fetrengtünk a göhögéstől. Már könnyeztem.
— Drága hölgyem, mondom neki, rossz helyen tetszik járni, én fodrász vagyok, nem plasztikai sebész. De ha gondolja, vágjuk ki a képet és ragasszuk az arcához! — hadonászott össze-vissza Leo, majd beleszürcsölt kész karamellás macchiatojába.
— Ne! Komolyan ezt mondtad neki?! — visít Heathy.
— Simán! Legalább végre valaki megmondta neki a frankót, szerintem ráfért. Becsámpázik nekem  tinicuccban! Kész röhej! Ne féljetek én aztán helyreraktam az öreglányt!
— Miért? Mit mondtál neki? — kérdeztem.
— Hát kikaptam a kezéből a magazint és lapozgatni kezdtem. Odanyomtam neki egy képet Jackie Collins-ról. Na ez az, mondtam a vén nyuggernak, ez kell magának, és nem fogjátok elhinni! Azonnal be is szopta az ötletet!
— Szerintem csak nem mert ellenkezni! A szíve mélyén gyűlölhetett — röhögtünk még mindig.
— És ki nem szarja le?! Van elég barátom! — komolyan mondom, még életemben nem nevettem ennyit.
Ez a csávó kész.

       >•<LUKE SZEMSZÖGE>•<

— Nincs már túl sok ideje távol Heather? — kérdi Mike. Pff a kis hős szerelmes. Senkinek se vallaná be tudom, de odáig van a csajért. Teljesen az ujja köré csavarta a mi szines hajú barátunkat.
— Most hogy mondod, de. Meg Arz is eltűnt — mondta Ash.
— Arz nem érdekel. Csúnyán lekiabálta a fejem a kocsiba. — durcizott Mikey.
— Lehet csak szar napja van, vagy megjött neki... — tette hozzá halkan Cal.
— Jah szar napja van... Meg ezelőtt a másfél hét előtt is szar napjai voltak... FÉL ÉVEN KERESZTÜL! — kiabál Mike.
— Most hogy mondod, nagyon érdekes, hogy milyen hirtelen változott meg — dörzsöli állát Ash.
— Nekem szimpi az új Arz. Tök jófej. Múltkor amikor Mike videójátékozott, Ash valami csajjal volt, te meg csak szimplán aludtál, ő focizott velem az udvaron. — intézte nekem a szavakat Cal.
— Nem kellene inkább megkeresni őket? Ahelyett, hogy kitárgyaljuk a csajom... — álltam fel. ( neeem! Nem úgy ti kis huncutok! ;3 - szerk. )
— Akkor menjünk — álltak fel a fiúk is.
Elindultunk a folyosón. A társalgóból röhögés hallatszott ki. Egyből felismertem Arz hangját. A helyiség bejáratához érve volt szerencsém megpillantani azt a buzi fodrászt ahogy a barátnőmmel és Heather-vel együtt nevetgél valami vén nyuggeren.
Ez nem csak nekem volt érdekes látvány; Mike forgyogott a dühtől.
— Helló! — vágódott le Ash és Cal a kanapéra. Mi meg Michael-vel úgy álltunk ott mint két szerencsétlen.
— Mi ilyen vicces? — kérdezte Ashton, mivel Heather még mindig visított. Leo nekiállt levegővétel nélkül magyarázni, amihez túlzottan nem volt kedvem, tehát én inkább visszaindultam a gitáromhoz, hátha össze tudok hozni egy eladható dalt.
— Luke várj!
Hárta nézem a vállam fölött. Arz rohant felém.
— Ne haragudj rám... Csak tudod... Nincs túl jó napom... — hajtja le fejét, nekem meg pasi létemre a szivem szakad meg érte.
— Semmi baj... Tudnom kéne, hogy utálod, ha a "gyönyörű vagy" dumával jövök — vakarom meg tarkómat.
— Akkor nem haragszol? — néz rám bociszemekkel.
— Nem dehogy! — magamhoz ölelem, törékeny teste teljesen elveszik karjaim közt.
— Szeretlek Lukey — motyogja mellkasomba.
— Én is téged baba

Helló mindenki! Tudom, sokat késtem ezzel a résszel de most végre itt van! A buzi fodrászt, Leo-t és a dumáját az egyik kedvenc könyvemből, az Utóirat: szeretlek c. Könyvből vettem. Ezt csak azért írtam le, mert így annyira nem tűnök másológépbek 😅😅 mindegy is... Remélem tetszett ez a rész! Puszilok mindenkit! ❤️❤️❤️