I wish... [L.R.H.]

Chapter 7.

>•<CARTER SZEMSZÖGE>•<

Másnap már indultunk is a reptérre. Pedig nem terveztem reggel HATKOR kelni. Komolyan, amikor suliba mentem, akkor is csak 07:45-kor másztam ki az ágyamból, pedig nyolcra bent kellett volna lennem.
Mindenki teljesen fel volt pörögve. Csak én vagyok ilyen lusta és álmos?! Komolyan?! Mike és Calum már kora reggel az udvaron fociztak, és ahogy Luke felkelt már rohant is, hogy ő is játszon. Pedig pont ő az, akinek velem kéne lustának lennie. Hogy lehet, hogy Luke Hemmings ma reggel gond nélkül kipattant az ágyból és vihogva futott le a lépcsőn, annak ellenére, hogy máskor embert öl minden reggel, ha valaki felkelti?! Ez most mi?!
A konyhába cammogtam, kócos hajjal, és kómás fejjel. Ashton ült a konyha pultnál.
— Jó reggelt kiránylány! — vigyorog rám.
— Anyukád... — morgok, majd a hűtőhöz lépek feltépem az ajtaját és kikapom a narancslevet.
— Valaki nagyon rosszul kelt ma. —kuncog Ash.
— Talán ha pár órával később keltem volna, nem keltem volna rosszul! — tiszta hisztis vagyok. Öntök a narancsléből és visszadobom a hűtőbe, aztán bebaszom az ajtaját.
— Kell kávé? — kérdi végül a fiú, mindha meg se hallotta volna, hogy az előbb mit mondtam.
— Nem! — ordítok rá.
— Én kérek kávét! — jön be a konyhába Robert, utána meg a fiúk. Luke hozzám siet. Átkarolja a vállam, és puszit nyom a fejemre.
— Ne igen érj hozzá! Még a végén leharapja a fejed! — mondja Ashton, miközben ( sikertelenül ) próbál elfolytani egy hangos nyerítést.
Én csak csúnyán nézek rá.
— Ashy most miért vagy ilyen? Csak álmos szegényke! — megcirógatja az arcomat.
— Fúj! Megkértünk titeket, hogy ne itt! Én enni szeretnék! — nyafog Mike a csókunk láttán. Mi csak összenézünk.
— Mindenki összepakolta a holmiát? Két perc és indulunk! — ordít Robert.
— Kész vagyok! — jön a válasz egyszerre a fiúktól.
— Ne szivassatok! Én még fel se öltöztem! — felfutok a lépcsőn, be a szobába, és mint az őrültek állok neki öltözni. Felveszek egy fekete farmert, egy fehér pólóval amire ráhúzom Luke Nirvana-s pulcsiát és kész is vagyok. A zoknimat meg a cipőm útközbe rángatom magamra, bevágom a bejárati ajtót, kulcsra zárom, és rohanok is a kocsi felé, amiben már mindenki csak engem vár. A fejem Luke vállára hajtom és próbálok aludni még egy kicsit. A reptér úgy is messze van. A fiúk közben valami olyasmiről vitáznak, hogy kinek van a legjobb segge, de nem igazán figyelek, aludni próbálok.
Amikor a reptérre érünk félálomba vagyok. Hallom, ahogy mindenki kiszáll és érzem, ahogy két erős kar felemel és visz valamerre. Aztán rajongók sikítozása csapja meg a fülem, mire felmordulok.
— Ssh... Aludj csak. Mindjárt a portálhoz érünk. — Luke-vagyis a taxim-édesen suttogja bele a fülembe.
A zaj lassan elcsendesül, majd érzem, ahogy lépcsőzunk és hogy letesznek egy kényelmes fotelbe.
— Had kösselek be.— lustán felemelem a karom, Luke meg beköt. Ad egy puszit az orromra.
— Aludj csak. — duruzsolja a fülembe, engem pedig magával ragad a sötétség, és mély álomba merülök.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

— Megkérjük kedves utasainkat, hogy kapcsolják be a biztonsági öveiket! Hamarosan megkezdjük a leszállást! — mondta ( vagyis szerintem inkább üvöltötte ) az egyik légiutas kisérő, a hangosbemondóba.
— Arz, kösd be magad.
— Igenis apuci...— kuncogom el a végét.
— Oh! Na mivan! Csak nem megjött a kedve a kisasszonynak?— kérdi játékosan a szöszi.
— Én reggel azt hittem, hogy valami más jött meg! — üvöltött hátra Mike, mire én nemes egyszerűséggel, fejbe basztam az utazós párnácskámmal.
— Auu! Ez fájt! — visított.
— Képzeld, pont azért csináltam! — a mondandóm végén, ráöltöttem a nyelvem, mire ő is rám.
— Komolyan mint az öt évesek! — röhögött Ashton.
— Ő az öt éves! — kiabáltunk mind a ketten, mire mindenki fölröhögött, Michael és én, pedig jól bevágtuk a sértődöttet.
— Na! Ne legyel ilyen durci! Kis manóm! — cirógatta az arcom Lukey.
— Nem vagyok öt éves...— fúrtam fejem a vállába.
— Tudom. Te nem vagy.— simizett még mindig. Ránéztem az övére, de szerencséjére bekötötte magát, így nem kellett anyáskodnom.
A gép hamarosan leszállt, én pedig újra megérezhettem California friss, meleg illatát, vagyis az otthonomét.