Egy "átlagos" lány

Féltékenység (2)

-Te jó ég, Martin, jól vagy? -megráztam, hogy ellenőrizzem, jól hittem-e, hogy eszméletlen.- Martin, Martin!Megmondod nekem, hogy miért kellett meglökni ennyire? -kérdeztem felháborodottan, de egyben aggódóan Virágot.

-Azért, mert beszólt, mégis mit csináltam volna? -adott kifogásokat.

-Például visszaszólhattál volna neki, nem egyenesen a fejébe lökni egy jó nagyot! 

-Most tényleg engem hibáztatsz?

-Hallod, mégis kit hibáztatnék?Nem én löktem meg annyira, hogy betört a feje! -ilyenkor már dühös voltam.

-Még nem biztos, hogy be... -és ekkor megérkeztek a mentők, egyben az igazgató is, Dávid bácsi, aki amúgy színtiszta Obama.

-Sziasztok gyerekek, kérlek menjetek a sérült közeléből! -utasítottak minket.

-Mi ez, valami ellenőrzés? -kérdezte Benjamin(Benji), szintén az egyik legjobb barátom.Barna haja van, tekintetét piros kontaklencsék díszítik.

-Nem, kisfiam, éppen az egyik osztálytársad élete forog kockán, na, húzódj arrébb! -ekkora már mindenki elhagyta az osztálytermet az igazgatóval, egyedül csak Benji veszekedett a három dühhel teli mentővel.

-A-a, előbb át kell rajtam jutniuk. 

Na igen, ezt mindenki mindig is tudta, hogy Benji szereti az embereket felidegesíteni és úgymond "játszani" velük.Csak nem tudja, mikor mi a határ, mint például pont most.Lehet, hogy neki vicces ez az egész, de sem a mentőknek, sem az eszméletlen Martinnak nem az, Így hát nekem kellett lépnem.Odafutottam Benjihez, megfogtam a karját, és kihúztam a teremből.A mentősök kifejezetten örültek ennek, hálájukat kifejezve pedig megköszönték.

-Aú, aú, Mary, ez fáj!Érted?Fááj! -üvöltözött velem Benji, miközben én még mindig erősen fogtam a karját, nehogy visszaszaladjon a mentősökhöz és újra feltartsa őket.

-Bocsi, Benji, de ezt nem hagyhattam.Egy barátom élete forog kockán. -elengedtem, bízva abban, hogy semmi ötlete sincs vissza szaladni.

-Jó, igazad van.Lehet, hogy kicsit túl mentem a célon.Apropó!Felhívtad már Martin szüleit?

-Ú, bakker, még nem, nem haragszol, ha most fel.... 

-Nem, nem haragszom, de itt leszek melletted. -ez nekem egy kicsit váratlanul jött.

-Ömm... oké, de ezt most hogy értsem?

-Úgy, hogy vigyázni fogok rád.

-Benji, a suliban vagyunk.Több száz ember van itt, ráadásul még itt vannak a mentősök, ha valami baj történne, biztos el tudnák látni a sérült baját, nincs itt semmi veszély.

-Tudom....de... -itt elakadt egy picit.Láttam a szemében a feszültséget.

-De?

-Szeretlek. -közölte olyan fura hangon, amilyet még sosem hallottam tőle.

-Mi?? -ilyenkor általában az ember nem tud mit csinálni, főleg, ha van barátja, és egy olyan embertől hallja ezt a szót, akitől egyáltalán nem várta volna.

-Jól hallottad. -elmosolyodott, és közel hajolt hozzám, hogy megcsókoljon, de én ezt nem akartam.Nem akartam megsérteni Danny-t/Domit.Mindenféleképpen nevezem, Danny, Domi...De a másik Danny-t ne keverjétek össze Domival, mert Domi a szerelmem, Danny meg egy haver..Inkább Domit írok mindenféleképpen.Szóval nem engedtem, hogy megcsókoljon, ezért a mellkasára támasztottam a kezem, és elnyomtam magamtól.