-Te jó ég, Martin, jól vagy? -megráztam, hogy ellenőrizzem, jól hittem-e, hogy eszméletlen.- Martin, Martin!Megmondod nekem, hogy miért kellett meglökni ennyire? -kérdeztem felháborodottan, de egyben aggódóan Virágot.
-Azért, mert beszólt, mégis mit csináltam volna? -adott kifogásokat.
-Például visszaszólhattál volna neki, nem egyenesen a fejébe lökni egy jó nagyot!
-Most tényleg engem hibáztatsz?
-Hallod, mégis kit hibáztatnék?Nem én löktem meg annyira, hogy betört a feje! -ilyenkor már dühös voltam.
-Még nem biztos, hogy be... -és ekkor megérkeztek a mentők, egyben az igazgató is, Dávid bácsi, aki amúgy színtiszta Obama.
-Sziasztok gyerekek, kérlek menjetek a sérült közeléből! -utasítottak minket.
-Mi ez, valami ellenőrzés? -kérdezte Benjamin(Benji), szintén az egyik legjobb barátom.Barna haja van, tekintetét piros kontaklencsék díszítik.
-Nem, kisfiam, éppen az egyik osztálytársad élete forog kockán, na, húzódj arrébb! -ekkora már mindenki elhagyta az osztálytermet az igazgatóval, egyedül csak Benji veszekedett a három dühhel teli mentővel.
-A-a, előbb át kell rajtam jutniuk.
Na igen, ezt mindenki mindig is tudta, hogy Benji szereti az embereket felidegesíteni és úgymond "játszani" velük.Csak nem tudja, mikor mi a határ, mint például pont most.Lehet, hogy neki vicces ez az egész, de sem a mentőknek, sem az eszméletlen Martinnak nem az, Így hát nekem kellett lépnem.Odafutottam Benjihez, megfogtam a karját, és kihúztam a teremből.A mentősök kifejezetten örültek ennek, hálájukat kifejezve pedig megköszönték.
-Aú, aú, Mary, ez fáj!Érted?Fááj! -üvöltözött velem Benji, miközben én még mindig erősen fogtam a karját, nehogy visszaszaladjon a mentősökhöz és újra feltartsa őket.
-Bocsi, Benji, de ezt nem hagyhattam.Egy barátom élete forog kockán. -elengedtem, bízva abban, hogy semmi ötlete sincs vissza szaladni.
-Jó, igazad van.Lehet, hogy kicsit túl mentem a célon.Apropó!Felhívtad már Martin szüleit?
-Ú, bakker, még nem, nem haragszol, ha most fel....
-Nem, nem haragszom, de itt leszek melletted. -ez nekem egy kicsit váratlanul jött.
-Ömm... oké, de ezt most hogy értsem?
-Úgy, hogy vigyázni fogok rád.
-Benji, a suliban vagyunk.Több száz ember van itt, ráadásul még itt vannak a mentősök, ha valami baj történne, biztos el tudnák látni a sérült baját, nincs itt semmi veszély.
-Tudom....de... -itt elakadt egy picit.Láttam a szemében a feszültséget.
-De?
-Szeretlek. -közölte olyan fura hangon, amilyet még sosem hallottam tőle.
-Mi?? -ilyenkor általában az ember nem tud mit csinálni, főleg, ha van barátja, és egy olyan embertől hallja ezt a szót, akitől egyáltalán nem várta volna.
-Jól hallottad. -elmosolyodott, és közel hajolt hozzám, hogy megcsókoljon, de én ezt nem akartam.Nem akartam megsérteni Danny-t/Domit.Mindenféleképpen nevezem, Danny, Domi...De a másik Danny-t ne keverjétek össze Domival, mert Domi a szerelmem, Danny meg egy haver..Inkább Domit írok mindenféleképpen.Szóval nem engedtem, hogy megcsókoljon, ezért a mellkasára támasztottam a kezem, és elnyomtam magamtól.
YOU ARE READING
Egy "átlagos" lány
RomanceSziasztok!Mary vagyok, kezdetben még azt hittem, átlagos lány..pff, nagyot tévedtem.Kezdjük az elejéről.14 éves vagyok, nincs tesóm, de viszont van egy kutyám, Darling, akit mindennél jobban szeretek.Ha ő nem lenne, valószínűleg már deppressziós len...