Egy "átlagos" lány

Féltékenység (8)

2 óra alatt ki is takarítottam az EGÉSZ házat.Hullafáradtan bedőltem az ágyba, de rögtön ki is keltem belőle, mert le kellett fürdenem, mert ugye elég poros helyeken is jártam.Megcsúsztam a fürdőkádba, és nagyon bevertem a kezem, amit hangos "ááá"-zással kiséreltem.
-Valami baj van? -kérdezte "anya".
-Jah, hát, igen, kicsit megcsúsztam, de nem vészes...tényleg nem, csak egy kicsit lilult, nem, ööö...zöldült, barnult...-néztem a kezemre ami kaméleonként üzemelt.
-Najó, én bemegyek!
-Mi?Ne, ne gyere be!
-Mert?
-Mert...mondjuk...fürdök?
-És!?
-Tudod, izé, nincs rajtam ruha.
-Ja, így már értem.Akkor valahogy mássz ki a fürdőkádból, öltözz fel és lekezelem a kezed.
-Nagyon köszönöm.Kérdezhetek még valamit?
-Igen.
-Mióta vagy ilyen kedves?
-Amióta rájöttem, hogy az anyukád vagyok.
Erre a mondatra könny szökött a szemembe.Mostmár nem "anya", hanem anya lesz.Ezzel a mondattal megmagyarázott mindent, amit eddig kérdőre vontam nála.Fürdés után felöltöztem, ő meg jeges borsót nyomott a karomra.Bevallom, jólesett.
Alig 10 perce lehettem fennt, mire kopogott valaki.Vidáman üdvözöltem.
-Gyere!
-Szia, Mary, hoztam valakit, vagyis inkább valaki jött ide hozzád. -mondta anya.
-Ó, tényleg, ki az? -kérdeztem mosolyogva, bár nem tudom hogy, de megéreztem, hogy Domi az. Éreztem a jelenlétét.
Domi besétált az ajtón.De nem egyedül.Hanem egy....macskával.
-Sziaa, tudtam, hogy te vagy az.De...ő? -mutattam a macskára.
-Nem is zavarok tovább, ha kell valami, szóljatok. -mondta anya, és ki is ment az ajtón.
-Honnan tudtad, hogy én vagyok az?Ja, és ööh....mindjárt elmondom. -izgulhatott valami miatt.
-Domi, megérzem, ha te vagy az.Sok éve vagyunk együtt.Na, elmondod végre ki az a macska? -kérdezősködtem kíváncsian.
-Persze, khm..., hát, tudod, ma van a szülinapod, és, hát, mondtad, hogy az álmod egy barna csíkos macska, és megleplek vele, szóval, boldog szülinapot Mary! -ez nagyon aranyosan hangzott tőle, csak én akkor döbbentem rá, hogy ma van a szülinapom.Ó, tényleg!A kiscicának nagyon örültem, bár egy 10 mp-ig csak ott álltam Domi előtt gondolkozva mindenen.Hogy még mindig csúnya az arcom, bár már egy kicsit jobb, mert fürdés után bekentem.Hogy olyan hülye voltam, el is felejtettem, hogy ma van a szülinapom.Hogy csak Dominak jutott az eszébe.Anya és "apa", mert ő még nem érdemli meg azt, hogy lehagyjam az idézőjelet, fel sem köszöntött, vagy valamit tervezett.Hogy még mindig sajog a karom, de már nem érdekel.Az is, hogy Domi tök aranyos volt, ahogy feszengett, miközben elmondta.Eszembe jutott még Kornél bulija is, a héten történt események, a KFC, Martin a kórházban, amikor az iskolában egy raktárban találtam magam Domival, és az is amikor összevesztem, de egyúttal ki is békültem vele, mivel rájöttem, hogy teljesen jogosan volt velem hülye, hiszen félreértés történt.Ezek futottak át az agyamon mindössze 10 másodperc alatt. -Öhm, Mary, itt vagy? -zökkentett ki a végtelen gondolatmenetemből.
-Köszönöm, nagyon köszönöm! -öleltem meg erősen, mert nem tudtam, mi lenne, ha megpuszilnám a ragyás arcommal. -Ilyen szép macskát még az életemben nem láttam, és...mellesleg te vagy az, akinek eszembe jutott a szülinapom..bevallom őszintén, még nekem se jutott eszembe, csak most, hogy mondod.... -Domi engedett az ölelésünkből, és nevetésben tört ki, mire én is elnevettem magam.Ráadásul ebben az volt a fura, hogy nem is vicces, de számunkra még is az.
-Nincsmit, végül is, szülinapod van, és tudod, megkönnyebbültem.
-Miért?
-Mert féltem, hogy nem örülsz majd Microsoft-nak.
-Microsooft? -lepődtem meg. -Ez vicces, mégis cuki.
-Igen, bevallom, azért neveztem el Microsoft-nak, mert ez jutott először az eszembe.Tényleg, hogy vagy? -ugrott le Microsoft Domi karjaiból.
-Köszi, jól, bár megcsúsztam a kádban, és kicsit bevertem a kezem.
-Mutasd! -megnézte a karom, és elég fura lett a tekintete. -Auch.
-Hát ja, kicsit fáj.Nem csinálunk valamit?
-Jó ötlet, de nekem nincs kedvem sehová menni.
-Eltaláltad, mert nekem se.
Abban egyeztünk meg, hogy megnézünk egy filmet, de abból az lett, hogy párnacsatáztunk, én majdnem kiestem az ablakon, de szerencsére ő visszarántott, így még élek. :)
Sütöttünk négyen lennt muffint; anya, "apa", Domi, Én.Nagyon sokat nevettünk, és most először úgy éreztem, egy család vagyok a nevelő szüleimmel.Sokkal jobbak ők, mint az igazi szüleim, bár ezt nem tudhattam.Már nem voltam az igaz szüleimre kíváncsi, csak a mostaniakra, és Domira, akit mindenáron a családomnak tudtam.Igaz, MÉG nem volt a férjem, de majd még 6-8 évet várok, és beteljesül.Biztos vagyok benne.Dominak este tíz körül sajnos mennie kellett, mert neki holnap iskola van, ellentétben velem.Elköszönt a szüleimtől.Felsegítettem a dzsekijét, és kikísértem az ajtón.
-Mary.
-Igen?
-Tudsz jönni szombaton Kornél bulijára?
-Hát, nézz rám...mindenki kiröhögne.Ismét.
-Ne foglalkozz velük.Kend az arcodra egy nap alatt háromszor a krémet.És ha szombaton kicsúfolnak, akkor majd megvédelek.Nekem így is szép vagy.
-Annyira szeretlek!
Domi magához húzott, és gyengéden megcsókolt.
-Majd megadom a házit. -mondta.
-Köszi, és Microsoftot is, Darlinggal biztos megbarátkozik majd. -Darling a kutyám.
-Biztos, megyek, szia Mary.
-Szia!
Még pár percig néztem, amíg bele nem vetődött a sötétségbe.Este még beszélgettem anyával Domiról, hogy szimpatikus neki, és a szombati buliról, valamint a krémekről.Mostmár egyáltalán nem érzem magam egyedül.Egyáltalán nem.