Egy "átlagos" lány

Féltékenység (13)

-Mi?Hova?
-Az i-gaz-ga-tó-i-ba. -szótagolta.
-De, én, nem....
-De te igen!Ne hogy még te feleselj vissza nekem!
-Jó, megyek.
Még egy tíz másodpercig ott álltam az ajtóban gondolkozva, miközben mindenki engem nézett.
-Na, mivan, lefagytál a diritől, csicska? -kérdezte a suli legbunkóbbja, Ákos.
-Vent Ákos!Most azonnal le mész az igazgatóiba, Maryvel együtt!!
-Óóóóó....-hangzott az osztály felől.
-Igenis. -Ákos lebiggyesztette a fejét, hátha így hatásosabb lesz, de ezzel nem ért el semmit.
Kiléptünk a teremből, és nem tudtuk visszafogni magunkat, hogy ne szóljunk be egymásnak.
-Miattad küldtek be az igazgatóiba, te hülye, ha észrevetted volna! -szidott engem Ákos.
-Nem én szóltam be magamnak, te hülye! -világosítottam fel, mert nem jött rá, hogy a maga hibájából van most itt.Velem.
-Nem érdekel, mert..... -már akart volna beszólni, de nem volt ötlete.Nyertem!Ha!
-Nincs ötleted, mi?
-Ezzel még nincs vége!Hidd el, amikor majd kijövünk az igazgatótól, ellátlak jó sok szaftos beszólással!
-Nah, majd meglátjuk! -kacsintottam rá.
-Ne kacsintgass!
-Nincs is semmi közöd hozzám, azt csinálok, amit akarok!
Kopogtam, és bekopogtam az ajtón.Obama egy "szabad" kiáltással megengedte, hogy bemenjünk.
-Jó napot! -köszöntünk egyszerre Ákossal, és utána gyilkos pillantással egymásra néztünk, jelezve azt, hogy "ne utánozzuk a másikat".
-Sziasztok gyerekek, üljetek le. -mutatott a zöld kanapéra.Leültünk, de mindketten a végébe.
-Üljetek egymáshoz közelebb, összevesztetek? -kérdezte Obama.
-Nem.Mi mindig is össze voltunk veszve. -jelentette ki Ákos.
-Ó, értem.Tudjátok, a kamasz szerelem nem mindig jó. -várjunk, mi?Milyen szerelem? -Sokszor összevesznek a kamaszok.A hormonjaik még nem... -ezt nem bírtam tovább halgatni.Utálom, ha hülye hormonokról 'oktat' engem valaki, és ugyanúgy azt is, ha egy ember nem is ismer, rögtön egy lány és egy fiú között szerelmet lát.
-Elnézést, de bánatára még nem jöttünk össze.Soha.És ha kettőnkön múlik, nem is fogunk.Még csak haverok sem vagyunk. -közöltem.
-Akkor mi történt?
-Ahj, ez nem igaz, inkább elmondom én röviden, mert ez... -bökött meg Ákos -...egy óra lenne, amíg elmondaná, mi is történt valójában.Szóval, az volt, hogy Mary reggel bejött, mert azelőtt beteg volt, tudja, ilyen undorító ragyák voltak a fején, de komolyan, hatalmasak, mint egy bögöly, ha rá nézel, elhányod magad, vagy inkább elájulsz és fúú...
-Najó, így sosem végzünk.Leakadva a pattanásaimról, Domit hazakísértem, mert meghalt az egyik rokona, és nagyon sírt, azután visszajöttem a suliba, de késtem egy kicsit, mire leszidott a tanárnő, és be kellett jönnöm ide, aztán Ákos beszólt, és neki is jönnie kellett velem.Ennyi.
-Köszönöm, Mary.És neked is....Ákos, hogy felvilágosítottál Mary pattanásairól.
-Máskor is, ezer örömmel. -jelent meg gúnyos vigyor a száján.
-Elnézést, de mehetünk? -kérdeztem.
-Mehettek.Most nem kaptok semmit, de ha még egy ilyen lesz, biztos, hogy kaptok valamit.Na, menjetek.
-Viszlát! -intett Ákos.
-Viszont látásra, Obama!
-Tessék?
-Jaj, elnézést.Viszont látásra, Dávid bácsi!
Kiléptünk az ajtón.
-Obama? -nézett rám döbbenten Ákos.
-Igen, miért? -röhögtem fel. -Nem néz úgy ki, mint Obama?
-Tudod.Nem is vagy olyan borzalmas. -mosolyodott el.
-Te még nem tettél semmi ilyen lépést, amitől ezt gondolhattam volna rólad.
-Nehogy azt hidd, hogy megerőltetném magam emiatt. -visszatért a régi Ákos.
Beléptünk az osztályterembe, ahol mindenki kérdőn nézett ránk.Gondolom azért, mert érdeklődtek, kaptunk-e valamit.
-Na? -kérdezte pár barátunk.
-Semmi.És köszönjük kedves tanárnőnktől, hogy lóghattunk óráról, ráadásul flörtölhettünk Obamával.
A tanárnőnk csak úgy bámult minket, majd leültünk a helyünkre, és folytatta is az órát.
A nap folyamán egyszer feleltettek bioszból.A bioszt nagyon szeretem, mindig ötös voltam belőle.Ezt nem meglepően ez a feleletem is ötös lett.
Már tanítás vége volt, amikor Ákos jött oda hozzám.
-Figyi, megyünk együtt haza? -kérdezte.Nem mintha eddig egyszer is együtt mentem volna haza Ákossal.
-Őőő...oké, persze, megyek veled.De miért?
-Mit miért?
-Miért kérdezted ezt?
-Mert jófej vagy, és amúgy is egyedül mennék.
-Ó, szóval jófej vagyok? -kérdeztem gonoszan vigyorogva.
-Nem vagyok beléd szerelmes, nyugodj meg.
-Amúgy sem járnék veled Domi miatt.
-Oh, igen, persze, értem.Domi.
-Baj van?Mert kissé zaklatottnak tűnsz.
-Nem, dehogy, nincs baj.Menjünk. -fogta meg a kezem, én pedig ki akartam rángatni az övéből, mert mégis csak mással járok, de ő nem engedte, sőt, inkább még jobban megszorította a kezem.Már kimentünk a suli kapun, amikor már sajogott a kezem.
-Aú, aú, aú, miért szorítod olyan...áú, erősen!? -kérdeztem, miközben már szó szerint szenvedtem.
-Mert el akartad engedni.
-De hahó! -intettem a még szabad másik kezemmel az arca elé. -Nem vagyunk együtt, rémlik?
-Most nincs itt Domi, ő biztos nem kényeztet téged eléggé.
-Kényeztetés?Miről beszélsz?14 éves vagyok!És ha szerinted az kényeztetés, hogy véraláfutásosra szorítod a kezem, nagyon tévedsz!
-Ó igen? -nyomott egy ház falának.
-Ó.....-bigyesztettem le a számat. -Igen...
-Most velem jössz! -nyúlt a térdem alá, és megtámasztotta a hátamat is, úgy vitt.
-Mi?Hova megyünk?Segítség, valaki!!Help me, please! -már angolul is üvöltöttem, hátha meghallja egy angol.Hátha.
-Csitulj el, kislány!Ahova megyünk, ott lesz minden; ruha, tisztálkodó szerek, satöbbi.
-Te hova akarsz engem vinni??
-Azt majd meglátod!
-De nekem...nekem otthon van egy életem, kutyám, egy macskám, szüleim, barátaim, és Domi.
-Mostantól velem jársz!
-Nekem saját életem van, amibe te nem szólhatsz bele!Engedj el! -kiugrottam tartásából, és futni kezdtem.Futottam haza, ahogyan csak bírtam, de esélyem sem volt rá, mivel Ákos sokkal gyorsabb volt nálam.Még tavaly megnyerte az országos(!!!) futóversenyt.Úgy döntöttem, ha már elfutni előle nem tudok, kicselezem.Valamikor az ész többet ér.Sarkon fordultam, pár másodpercre a tekintetünk találkozott.Már erősen a nyomomban volt.Egy-két méterre.Megkerültem, amire nem számított, gondolom, azt hitte, feladom, és inkább engedelmeskedem neki.De amíg volt némi esélyem és időm, azt feltétlenül kihasználtam.Ismét futni kezdtem, de ő is kihasználta az utolsó reményét, és...rámugrott.Igen, eléggé fájt ahogyan csúsztúnk az aszfalton pár métert.Lehorzsoltam a könyököm, ami erősen vérzett.Ismét felkapott úgy, ahogyan az előbb, de most még szorosabban.Szinte összeroppantott.
-Au, j-jaj, enged-engedj e-el. -dadogtam a szorítása által keletkezett fájdalomtól.
-Nem, mert el fogsz futni.
-Ú-úgyis útol é-érsz...
-Jó, ebben mondjuk igazad van. -engedett szorításán, és én végre kaphattam levegőt.
-Visszatérve a témához, hová viszel?
-Egy sokkal jobb helyre, mint ez.
-Egy álomországba Domival? -idegesítettem őt.Gyorsan megtanultam, hogy Domival kapcsolatosat ne mondjak neki, mert bemérgesedik, és fájdalmat okoz.Úgy értem, kívülről.A már amúgy is véres sebemnek nem esett jól az, hogy ledobott. -Aaaaaaa....jó, nem beszélek többet róla.De igazán megtehetnéd, hogy újra felveszel.
-Semmi futás, semmi Domi.Érthető vagyok?
-Persze, uram.
Ugyanúgy felvett, és még jobban megszorított, mint az előbb, mikor majdnem megfulladtam.Azt hittem, ennél erősebben már nem tud szorítani.Talán élvezte, hogy szenvedek miatta.
-Nh-nhe m..m... -már-már megszólalni sem tudtam.
-Naa?Hallgatlak!Mondd csak.
Megszólalni már tényleg nem tudtam.Könnycseppek folytak le az arcomon, mert azt hittem, már meghalok, de leginkább a fájdalom miatt.Zokogtam, de Ákos nem engedett végtelen szorításából."Ez meg akar ölni"?Kérdeztem magamban.
-Tudod mikor engedlek el? -megráztam a fejem. -Amikor azt mondod, kérlek.Ja bocs, nem tudsz megszólalni.Akkor sosem engedlek el.
Beszélni ugyan nem beszéltem, csak mormogtam neki, hogy 'kérlek' amit ő szó-szó megértett, így ismét engedett szorításából.
-Köszhönhöm. -lihegtem.Ilyenkor nagyon hálás vagyok neki, nem tudom miért, pedig ő ölt meg majdnem.Rájöttem valamire.Ákos borzasztó erős.
-Na gyere, szállj be a kocsiba. -mutatott az ezüst színű járgányra.
Beszálltam hátra, ő pedig mellém.Volt egy sofőrünk, akit ő bérelt fel.Megint megfogta a kezem jó erősen.Számára ez már természetes, hogy élvezi, ahogy szenvedek.De jó.
A kocsiban úgy látszik, elaludtam, mert a combján találtam a fejemet.Felnéztem rá, ő pedig perverzen mosolygott rám.Nem igaz, utálom, hogy ilyen!Utálom, hogy elvitt minden boldogságtól az életemben, és még azt is, hogy igen, féltem, nem is kicsit, de ugyanúgy biztonságban éreztem magam mellette.Gondolom azért, mert őt ismerem, és nem egy idegen ember "rabolt" el.
-Elaludtam? -kérdeztem Ákost, kizökkentve perverz mosolygásából.
-Igen, elaludtál.
-Na, akkor utoljára kérdezem.Hova megyünk?? -már tényleg meg akartam valamit tudni erről az egészről.
-Na, akkor először, de utoljára mondom.Nem beszélhetsz így velem.
-Mondtam már, azt csinálok amit akarok, te szemét!Mit képzelsz magadról?Először véraláfutásosra szorítod a kezem, azután kétszer majdnem összeroppantasz, utána megint jön a kéz.Te beteg vagy!Nem ittál semmit?Ja, nem, bocsi, te amúgy is ilyen vagy!! -nem bírtam magamban tartani a sok dühömet.Kitört belőlem.
-Azt hiszed, némi beszólással gyengítesz engem? -elővett a táskájából kötelet.
-Hé hé hé....mit csinálsz?
-Ja, hogy ez!Megkötózlek!Nem igaz, hogy nem bírsz nyugton maradni!
Megint ficánkolni kezdtem, bevetettem mindent, hogy ne kötözzön meg, de sajnos az autóban az ülésem és az anyósülés elég messze volt, így Ákos rám tudott ülni, és megkötözött.Neki az a mániája, hogy fájdalmat okoz nekem?A kötélben szó szerint nem tudtam mozdulni, ráadásul orbitálisan szoros volt.
-Najó, Ákos, én ezt feladom...nincs több reményem.
-Várj, valami még kimaradt. -tépett le szikszalagból egy darabot, és a számra tapasztotta, így már beszélni sem tudtam.Szuper. -Na, így már tökéletes. -látszott önelégült vigyor az arcán.
Elkezdtem mormogni, azután pedig dúdolni, hogy felhúzzam őt idegileg.
-Azt akarod, hogy még jobban szorítsak a kötésen? -kérdezte megfenyegetően.
-M-m. -ez azt jelentette, hogy ü-ü, azaz nem.
-Akkor ne csinálj semmit!
Megérkeztünk, mert megállt az autó.Azt hittem, Ákos majd kikötöz, de esze ágában sem volt, gondolom miért.Amiket az ezelőtti órákban csináltam, hogy megmeneküljek előle, az alapján inkább megint úgy fogott, ahogy az előbb majdnem összeroppantott, de most nem szorított meg, mert nekem a kötél is elég volt.Egy elhagyatott házba vitt, ami emeletes volt.Egy szoba mégis otthonosan nézett ki.Pechemre nem oda vitt, hanem egy romszobába, ahol sötét volt, én pedig iszonyúan félek a sötétben.
-Majd visszajövök, hozok enni, azután pedig mehetünk a terembe.
Halk mormolással jeleztem, hogy szeretnék még valamit mondani, így arra a pár mondatra levette rólam a szikszalagott.
-Én....én félek....
-Mitől? -kicsit döbbenten kérdezte, mivel arra számított, hogy beszólok neki.
-Ettől...az egésztől.. -bőgtem el magam.
-Még nem mondhatok semmit, de én sem magam szántából hoztalak ide, valaki úgymond "parancsolta".Nem akartam neked rosszat, de nagyon szigorúnak kell lennem veled. -már állt fel, hogy kimenjen.
-Várj....milyen terem?
Hallotta, de kisétált.Ezen gondolkodtam, milyen terem lehet.Szerencsére a számra nem tette vissza a szikszalagot, így már egy kicsit jobban éreztem magam, és megnyugodtam, hogy ő nem akart nekem semmi rosszat.De....akkor a holnapi buliba hogy megyek el?Az lett volna életem egyik legjobb partyja!Egy órát vártam, és bejött Ákos.
-Itt a kaja. -rakta le mellém. -Egész végig hallottam, hogy sírsz, annyira sajnálom..de ha ezt nem teszem, engem ölnek meg...
-És ha ezt én teszem meg, akkor pedig engem?
-Tudod, nem biztos..ha túléled, életben maradsz, és megszöktetlek, amint csak bírlak.
-Mi az, hogy "ha túlélem"?Nem akarok meghalni, Ákos, én nem....-újabb zokogásban törtem ki.
-Ne sírj....gyere ölelj meg.
Épp meg akartam ölelni, amikor eszembe jutott, hogy meg vagyok kötözve.Ákos sikeresen elkapott, úgy mint egy bábot. -Gyere, beviszlek a terembe.
-Ne, ne, kérlek....-próbáltam kiugrani kezeiből, de most tényleg nem volt semmi esélyem.
Bevitt egy terembe, ahol egy asztal volt, amire lefektetett, és kiment.Nem volt ott senki.Csak én, egy asztal, és egy lámpa.A legutóbbi tárgynak nagyon örültem.Egy robot hang szólalt meg egy falba épített hangszóróból.
-Hel-lo.Amennyiben túléled azt, ami most fog következni, mehetsz tovább a többi állomásra.Ha azokat is túléled, haza mehetsz.De egy dologra figyelj!Nem szabad segítséget kérned, mert akkor te is és a bajtársad is életét veszti.Ki kell jutnod ebből a teremből.A küldetések 2 naponként érkeznek.Ért-hető voltam?
-Ig-igen.
Nagyon féltem.Fogalmam sem volt, hogy lándzsák futnak majd alattam, szögek jönnek ki a falból, vagy esetleg kések fenyegetnek.Ezek közül szerencsére egyik sem volt.Zöld gáz kezdett szivárogni a fenti szellőzőből.Egyből tudtam, hogy az a gáz megfojt, ha nem csinálok valamit.Mivel még nem jutott el hozzám, gondolkoznom kellett.De sebesen.Tudtam, hogy az ajtó zárva van, de a biztonság kedvéért még megnéztem.Az állításom igaz volt.Hirtelen átfutott bennem minden gondolat, amin eddig nem tudtam nagyon sokat gondolkodni.Mi van, ha nem látom többet Domit?Mi van, ha nem látom többet a szüleimet?Mi van, ha nem tudom tovább gondozni Darlingot és Microsoftot?Mi van, ha a barátaimmal nem tudok többet együtt lenni?Lefagytam.Ránéztem az ajtóra, ahol Ákost pillantottam meg, ugyanis az ajtónak volt egy kis kör ablaka.Ő engem figyelt.Állt mellette egy őr is, hogy felügyelje, nem segít-e nekem Ákos.Nem tudtam, mit csináljak.Ott az asztal.Ha felemelem és függőlegesen leteszem a szellőző alá, akkor felmászok rá, bemászok a szellőzőbe, és elállítom a gázt.Sikerülni fog Mary, sikerülni fog!Az asztalt sikeresen megtámasztottam, már fel is akartam rá mászni, amikor is nagyon fájt a hátam, ami miatt leestem.A hátfájásom Ákos miatt volt, amikor összeroppantott.Ákos engem nézett, én pedig egy pillanatra őt, de láttam a szemében, hogy tudja, miatta estem le, és sajnálja.Erőt merítettem, és minden fájdalom ellenére felmásztam az asztalra.Már nagyon erős volt a gáz.Volt rajtam egy póló és egy kardigán.A kardigánt levettem, és rákötöztem az orromra és a számra.Így nehezebben vettem levegőt, de megoldottam.A szellőzőrendszerben megtaláltam, hogyan lehet kikapcsolni a gáz gépet.Ki is nyomtam, majd lemásztam a szobába.Ilyenkor úgy gondoltam, kinyitják az ajtót, mert sikerült a küldetésem.De nem.Ránéztem Ákosra, hogy most mi fog történni, de ő nem szólalhatott meg, mert azzal segített volna, és már aznap meghalunk.Elkezdtem rángatni az ajtót, ahogy csak bírtam.Oké.Nem sikerült.Felmásztam a szellőzőbe, és csak másztam és másztam, már lassan 1 kilómétert, amikor a legvégében megtaláltam egy kulcsot, ami, gondolom az ajtó kulcsa lehetett.Visszamásztam még 1 kilómétert, leugrottam, és kinyitottam az ajtót.Szerencsére mostmár kinyílt.
-Annyira aggódtam érted! -Ákos gyorsan és szorosan megölelt.
-Ák-Ákos...ez...fháj..
-Jaj, bocsi, megszoktam, hogy el akarsz futni....
-Nem baj.Először azt hittem, meghalok.
-Hidd el, én is.De mostmár van egy kis tapasztalatod.
-Lám, lám, ki van itt?Csak nem a kis Maryke, ölelgetve Ákost?
-Hagyd békén őt, Kev!
-Kev?Várjunk csak, te meg ki vagy? -kérdeztem.
-Kevin.Aki rád hajt.És be is fog venni a túlélő csapatába.
-Hogy mibe?Mibe keveredtem?Haló, Ákos, én melyik csoportba vagyok?
-A szivárvány csapatban. -mondta, de elég nehezen jött ki a hang a száján.
-Ennél gyerekesebb nevet nem tudtatok volna kitalálni?
-Majd ezt megbeszélitek később.Jó húzás volt, kislány.Elég ügyesnek tűnsz a túlélésben.
-Ebből elég!Haza akarok menni! -hisztiztem.
-A te kis Domikádhoz?Ugyan már! -honnan tud róla Kevin?
-Te ezeket mind honnan tudod?
-Domi nem az, akinek hitted.Nem szeret téged.Másba szerelmes.Eddig azért játszotta meg a nagy hősszerelmest, mert feladata volt.
-Azért ezt még te sem gondolod komolyan.Ennyire senki sem tudja megjátszani magát.
-Megmutassam az itteni szobáját?
-Ahj, jó, mutasd.
Beléptünk egy kis szobába, ami szintén modern volt, és tömény Domiillat fogadott.Tele volt egy lánnyal a képe.Mármint a képük.Mindegyik fotón ketten voltak.Vagy ölelgették egymást, vagy röhögtek, és ami a legrosszabb, vagy csókolóztak.A legutóbbiból volt a legtöbb.Nem tudtam tovább tartani a könnyeim.Megtörtem.
Egy modern szobában találtam magam, egy franciaágyban, aminek a szélén Ákos ült.Be voltam takarózva, mert elég hideg volt ott.
-Jó reggelt! -mondta Ákos mosolyogva.
-Már reggel van? -kérdeztem tőle.
-Igen...sokat aludtál.
-Igaz volt, hogy Domi szobájában jártunk, és...
-Sajnos.
Megint sírtam.Egyszerűen nem tudtam megemészteni, hogy Domi már több mint 10 éve hazudik nekem.Régebben annyira jól megvoltunk.Ezek szerint 4 éves korától hazudik nekem?Ilyen korán már rá tudták erre venni?Pedig elhiszem....a Domi illatot semmivel sem lehet összetéveszteni...most mégis gyűlölöm...mást szeret...neki a csókunk sose ért semmit!Microsoftot megtartom, bár sose lehet tudni, nem szerelt-e valami kamerát rá Domi.
-Fel khell hívhnom Dhomit. -szipogtam.
-Rendben.Itt van a telefonod?
-Ighen.
Tárcsáztam is Domit.
-Szia, édes, történt valami?
-Szia.Édes.Hazug disznó vagy!Hogy tehettél ilyet?Miért kellett több, mint tíz évig abban a tévhitben élnem, hogy szeretsz!?Ha?Domi!Azt hittem, mindig igazat mondtál!De már tudom, hogy a szavaid nem értek semmit!Érted, semmit!!!
-Nyugodj, le, cica, én szeretlek.
-Te most engem milyen nagy orbitális hülyének nézel?Mindent megtudtam Kevintől!Voltunk is a szobádban!Ja, és ki is az a lány, akivel tele van poszterekkel a szobád?Cica.
-A b-barátnőm.....
-Na látod, erről beszélek!
-Igazad van, mindvégig hazudtam neked!De ez valaki miatt volt!Apropó, hol vagy?
-Egy elhagyatott túlélési házban.Melyik csapatba tartozol?Ha az ellenfelem vagy, egyszer úgy is kinyírlak!
-Túlélési csapat.Ja és nem vagy olyan erős, hogy bármi fájdalmat is tudj okozni!
-Igen?Most éltem túl egy gázkamrát, barom!
-Te, te azt...túlélted?
-Ja, képzeld, vannak lehetetlenek is!
-Ki van ott melletted?
-Ákos.
-Ákos???
-Süket vagy, vagy egyszerűen csak hülye?
-Ákos meg akar ölni téged.
-Figyelj, ki vagy hangosítva!És többet nem hiszek neked!Most is Ákos hozott be ide, mert elájultan miattad és a képek miatt a szobádban!Én a szivárvány csapatban vagyok, szerencsére nem veled, ha kérdeznéd.
-Oké.Pár hónap múlva lesz egy verseny, a túlélési és a szivárvány csapat között.
-Meg fogjuk nyerni.Amúgy hé, az exed annyira vonzó.
-Melyik?
-Én.Na csááá.
És leraktam.Mosolyogva öleltem meg Ákost, fogalmam sincs, miért.Talán mert megkönnyebbültem.
-Milyen verseny? -kérdeztem tőle, miközben ő pirított nekem kenyeret.
-Puska, vér, gázkamrák, bombák, meg még hasonlók.
-Hú, te aztán nyugodt vagy.De hogyan?
-Már vettem ilyen versenyeken részt.Itt élet-halál van.Pontosan két hónap múlva lesz ez a verseny, addig fel kell, hogy készítselek.
-Félek és egyben izgulok is.
-Hidd el, nem lesz semmi baj.Már ha felkészítünk.
-De hány ilyen próbát kell még kiállnom, amit az előbb?
-Kettőt.
-És azután hazamehetek? -csillant fel a szemem.
-Azután már mehetsz a csatába némi edzéssel még.
-Hmm......oké...
-Nyugi, elleszünk itt.Majd kimegyünk edzeni, lovagolni, talán fagyizniii...-látta, hogy elmosolyodok, mert megnyugtatott.Bekapcsolta a tévét, és beült mellém az ágyra.Piritóst ettünk, amit nagyon finoman készített el.
Egy óra múlva hangosan csörtettek az ajtón.Elkezdtem volna odamenni kinyitni, de Ákos visszahúzott.
-Nem lehet tudni, ki vagy kik vannak az ajtó mögött.Menj be a fürdőszobába, de tessék, előbb itt egy fegyver, és zárd magadra az ajtót. -suttogta.
Úgy is tettem, ahogy mondta.Ákos kinyitotta az ajtót, amit hallottam.Egy lövés is elhangzott majd Ákos hangját nem hallottam többször.Ki kell jutnom innen.Lehet, hogy Kevin vagy Domi küldte ránk az embereit.Nyílván engem akartak.A fürdőszobában nincs ablak.Így valami olyat kell keresnem amivel elérem azt, hogy elmeneküljenek.Ebben a szekrényben csak borotva, borotvahab, borotva, borotva....mennyit borotválkozhat Ákos?Még csak 14 éves.Ezután gézlapok, fertőtlenítőszerek, cérna, tű, olló, hát, ez még jó jöhet, gumikesztyű, ezt felveszem...valami maró anyag kéne...hipó!!Van is itt egy kicsi.Ráadásul ez fújós!Szóval, ha megnyomok egy gombot akkor emberek szemébe fújhatom.Eddig megvagyunk.Felvettem a gumikesztyűt, mert ha a kezemre hipó kerül, nem lesz valami kellemes érzés, de a gumikesztyű segít.Az olló biztonság kedvéért kell...ez így elég fura, de ha muszáj, leszúrni valakit...már hallottam, akarnak a fürdőszobaajtó felé menni, ahol pont én voltam.Bebújtam a zuhany mögé.Jaj, de hülye vagyok!Itt van a fegyver!Akkor az ollót már el is dobhatom..nyílt az ajtó..pedig zárva volt, igen, erre való a hullámcsatt..ilyesztésképpen beledobtam a nyíló ajtóba a hegyes ollót, egyik ember pedig visszahúzódott, mert majdnem a fejét találtam el.Az volt a jó a zuhanykabinban, hogy én közelről át láttam rajta, de ők messziről nem.
-Ez meg akar ölni minket...erősebb, mint Ákos...de van joga megölni...az a probléma...-hallottam az egyik ember hangját.
Még régebben gondolkodtam is azon, hogy én nem vagyok képes arra, hogy lelőjjek embereket.Pedig rájöttem, hogy igen.Az ajtóban lévő emberke nem látott engem, épp másra figyelt, amikor én elhúztam a függönyt, és meghúztam a ravaszt.Az egész testét fekete golyóálló ruha borította, kivéve a nyakát.Ch, béna...összeesett, és vér folyt ki nyakából.A legtöbbet le hipóztam vagy lelőttem.Már csak egy ember maradt, akinek még a nyakán is volt valami, ezért ha lőttem, az visszapattant róla.Az arcát nem tudtam leönteni hipóval, mert azon is volt valami.Letepert a fürdőkádba, és elkezdte megfogni a nyakam, elkezdett megfojtani..de szó szerint...szeméből láttam, ki ő...