Sziasztok!Mary vagyok, kezdetben még azt hittem, átlagos lány..pff, nagyot tévedtem.Kezdjük az elejéről.14 éves vagyok, nincs tesóm, de viszont van egy kutyám, Darling, akit mindennél jobban szeretek.Ha ő nem lenne, valószínűleg már deppressziós len...
-Na azért ezt maga sem gondolhatja komolyan!Azért olyan rossz válaszokat biztos nem adtam! -védtem magam.
-Leghosszabb folyó, Balaton?!Na ne viccelj már! -röhögött ki a tanárnő.Mindenki előtt.
-De maga akkor sem határozhatja meg, hogy maradjak-e, vagy nem!
Uhh.....jó, ez a tanárnő is utált, de most már még jobban.Nehezen, de túléltem a napot.Hazafele menet valaki megfogta a karomat, és behúzott egy fa mögé.Ki más is lehetett volna? :)
-Ákos, megijesztettél. -nevettem fel.
-De ezzel nem foglak. -nyomta ajkait az enyémre.Imádom.Minden mozdulatát.
-Jó, ebben igazad volt. -ismertem be, miután elszakadtunk egymástól. -Átjössz hozzám?
-Ez egy elég klassz ötlet lenne, de... -egy ideig még csak bámultam, aztán leesett.Anya még nem tud erről az egészről.Nem tudja, hogy Ákos "hazajött", és beszéltem vele.Nem tudja, hogy elmagyarázott mindent, ami számomra teljesen érthető és jogos volt, és már megbántam, hogy akkor nem hallgattam meg.És most nem tudja, hogy azt az embert viszem a házunkba, aki többször majdnem megölt, és akit ő felpofozott.Ő még mindig ott tartott, hogy felpofozta Ákost.
-Nyugi.Beszélek vele.De majd ne lepődj meg azon, ha egy húsklopfolót fog a kezébe, mikor meglát téged.Na, gyere. -próbáltam elrángatni onnan, de nem ment.Ákos földbe gyökerezett lábakkal állt előttem. -Gyere már.Nem lehetsz beszari. -biztattam.
-Nem vagyok beszari, ezt miből gondolod?Csak....csak éppen csörgött a telefonom, és hát....őő....nem tudtam, hogy az enyém az, de most már tudom, úgyhogy felveszem. -vette ki a nadrágzsebéből a telefonját, ami nem jelzett hívást. -Sziaaaaaa, igen, tudom, ja, hát, értem, mert, igen igen, tényleg?Nem is tudtam.. -beszélt még mindig szó szerint a telefonjával.Tudtam, hogy fél anyától, és az emlékektől, de ezt el kell mondanom anyának, hogy mi az igazság.Más különben leüti Ákost.
-Figyelj, értem én, hogy félsz attól, ami otthon fog történni, de hát most mit lehet tenni?A legegyszerűbb megoldás az, ha elmondjuk neki az igazat.Mármint amit nekem mondtál.
-Shhhh....épp telefonálok.. -szidott le.
-Láttam a fekete kijelzőt.Gyerünk. -fogtam meg a vállát és elkezdtem tolni hazafelé, miközben ő még mindig "telefonálgatott".Az út felénél megelégelte az ál-telefonbeszélgetését, így felém fordult.
-És ha.... -kezdett el pánikolni.
-Nincs ha.
-De ha mégis, akkor...
-Akkor megoldjuk. -megérkeztünk, és kinyitottam az ajtót.Sütiillat volt, az az isteni finom illat, ami a kedvencem.Meggyes piskóta.Nyami. -Szia anya!
-Szia, kicsim!Gratulálok az ötös dolgozatodhoz!Hogy csináltad? -üvöltött a konyhából, mert nem mehetett elém, ebben az esetben elénk, mert akkor valami baj történne a piskótájával.Gondolom.
-Hát...tanultam?
-Akkor ügyes vagy! -dicsért meg.
-Köszönöm. -jeleztem Ákosnak, hogy vegye le a cipőjét.Csak suttoghattunk, nehogy anya mielőbb megtudja a "meglepetést". -Most az lesz, hogy beszélek anyával a konyhában, és amikor intek a kezemmel, akkor odajössz mellém.Nem habozol, nem mész el, rendben van?
-Rendben van. -egyezett bele komolyan. -De mi lesz a jelzés?
-Intek neked, hogy gyere ide.
-De lehet, hogy azt nem veszem észre.Valamelyik ujjadat mutasd fel. -suttogta.
-Akkor a középsőt. -nevettem halkan.
-Te be fogsz mutatni nekem? -kérdezte viccesen.
-Megérdemled azért, mert egy éjszakára még öt hónapja egyedül hagytál, tudod, egy raktárban.... -elevenítettem fel azt az esetet, ami már legalább százszor újra és újra előjött a fejemben.
-Jó, igaz.
Odamentem anyához, miközben ő a még nem kész sütit tette be a sütőbe.Boldognak tűnt, amiért ilyen jól nézett ki a sütije.De leginkább nem emiatt volt boldog, hanem más miatt.És igen, egy emberre gondolok, de sajnos nem Ákosra.
-Anya....mondani szeretnék valamit.... -kezdtem. -De előbb ígérd meg, hogy nem veszel elő egy hús klopfoló akármit.
-Megígérem, de miért vennék elő?Mary, mit tartogatsz? -és itt használtam a "jelet", ami abból állt, hogy bemutattam Ákosnak, aki az ajtófélfában figyelt.Nem tudtam tartani a röhögést, így hát elnevettem magam, mire Ákos is röhögve mellém lépkedett.Csak éppen azt nem vettük észre, hogy anya szúrós szemekkel mered rám, amit megértettem, de nem bírtam.Röhögőgörcsöt kaptam Ákossal együtt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
