Sziasztok!Mary vagyok, kezdetben még azt hittem, átlagos lány..pff, nagyot tévedtem.Kezdjük az elejéről.14 éves vagyok, nincs tesóm, de viszont van egy kutyám, Darling, akit mindennél jobban szeretek.Ha ő nem lenne, valószínűleg már deppressziós len...
Sokatszori próbálkozásunkra nem sikerült levenni a falról a képeket, ezért ismét szomorúan ballagtunk a vécéhez.Ráadásul kétszeresen is ki lettünk tiltva.Conyn és Kornélon még mindig ott díszelgett a zöld szósz, nem tudták lemosni, ezért nem csak mi, még ők sem jártak jól.Úgy döntöttünk, még van időnk, meglátogatjuk Martint és az őt ápoló Flórát. Húsz perc alatt odaértünk, és megláttuk a bekötözött fejű Martint, Flórát pedig mellette, ahogy éppen eteti.
-Na, mi van, egyiptom fáraója lettél? -kérdezte Danny, amin még Martin is felröhögött.
-Ja, van egy szolgám is. -nézett vigyorogva Flórára.
-Hé!Oké, többet nem ápollak, szia. -sértődött meg kicsit Flóra.
-Várj, Flóra, nem komolyan mondtam, vicceltem.Kijavítom.Igen, egyiptom fáraója vagyok, és ő az uralkodónő, a feleségem.
-Ó, köszönöm, de még nem vagyok a feleséged. -gondolkozott el a hallottakon Flóra.
-Még. -mondta laza mosollyal Martin.
-Mielőtt még belefulladtok a szívecskékbe, megkérdezem, hogy mikor jöhetsz haza, Martin? -kíváncsiskodott Kornél.
-Még nem mondták, de veled meg mi van?Miért vagy zöld?És miért zöld Cony?
-Mert nekimentek egy zöld kínai szószos bácsinak, aki véletlenül rájuk öntötte a műanyag tányérban lévő szószát. -mondta el Kornél helyett Orsi.
-Fúj! -röhögte el magát Martin.
-Igen, és ez még semmi. -szólalt meg Emili is. -Kitiltottak minket kétszeresen is a közeli KFC- ből.
-Miért?Na jó, inkább nem akarom tudni.
-Gyerekek, kérlek titeket, hogy menjetek ki ebből a szobából, mert ellenőrzöm a gyerek lázát, vérnyomását és adok neki enni. -parancsolt a nővér.
-Ömm..köszönöm, de nem kérek enni...semmit. -közölte Martin.
-Tudod, kisfiam, nekem az a dolgom, hogy ellássalak és adjak neked enni, ezt írja a szabályzat.
És a nővér egy jó nagy gusztustalan moslékot rakott rá Martin tányérjára, amiben még volt egy kis kajamaradék Flóra részéről, amit ő csinált, és nagyon finom lett.
-Ki hozott neked kaját? -kérdezte kissé mérgesen.
-Hááát....ő. -mutatott felém.
Nyilván nem akarta, hogy Flórán csattanjon az ostor, ezért megkereste azt az embert, aki bele menne ebbe a hülyeségbe, és elvállalná, hogy ő hozott neki kaját.Az az ember pedig én voltam.Általában a barátaim rám számítanak a legjobban, mindig.Ezért vannak olyan helyzetek, hogy páran engem utálnak meg a felnőttek, nem pedig a tettest.
-Tényleg te voltál? -méregetett a nővér.
-Igen, miért, baj?Itt úgy sem kap semmi jó kaját.Most nézzen rá erre a moslékra és erre a gyerekre.Nem nagyon passzolnak össze.Meg amúgy is, maga ezt megenné? -próbálkoztam, hogy ne utáljon meg annyira.
-Nem, de....de akkor sem szabad behozni ételt, mert tiltja a házirend.
-Hát akkor Martin, jó éhhalált.
-Neeee, kérem, nővérke, lehessen szabad nekem behozni kaját, kérem.Nem akarok éhen pusztulni, és amúgy is, súlyosan megsérült a fejem.Kéééérem! -nézett a nővérre bociszemekkel Martin.
-Na jó, de ezt senki se tudja meg, és amit most fogok csinálni, azt se! -kinyitotta az ablakot, és kidobta a moslékot, ami a tányéron volt. -Nesze neked, szar kaja!
Mi meg csak ott néztünk és néztünk, csodálkozva a nővéren.Még pár órát maradtunk, utána besötétedett, és mindenki ment haza a dolgára. Este letusoltam és fogat mostam elég korán, hogy legyen időm zenét hallgatni.Mostanában nagyon kevés zenét hallgatok, mert mindig dolgom volt, de most három órán keresztül zenét hallgattam, és nem is tudtam, milyen nehézségeket hoz a holnap.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
