Egy "átlagos" lány

Féltékenység (14)

-Domi, most azonnal engedj el, hallod?Ha az megnyugtat, hogy tegnap többször majdnem megöltek engem, akkor engedj el...
-Nem nyugtat meg!Még régebben 4-5 éves koromban tényleg szerelmes voltam beléd!Tényleg szerettelek!De utána jött egy olyan lány, aki belülről is jobb volt, mint te!Kedvesebb volt, megértőbb, jobb volt a lelke, és..-a fürdőkádban voltunk, ő fogta a nyakamat, mert meg akart fojtani, de amíg magyarázott, nem fojtogatott annyira szorosan...nem tudtam felállni, mert letepert, ráadásul még a kezemet is lefogta.
-Mielőtt még belefulladnál a szívecskékbe, elmondok neked valamit én is!Én tényleg szerettelek téged!Tiszta szívemből!Tudod, hogy ezzel mit értél el?Tudod?Azt, hogy mostantól semelyik fiúban nem fogok bízni!Semelyikben!
-És?Az már úgy sem az én bajom!A kérdés az, hogy te még mindig szeretsz? -"érdeklődött".
-Ezek után nem!Sőt, meg is könnyebbültem, hogy már nem vagyunk együtt!Nem tudom miért, de ez van!
-Okés.Most pedig megöllek.Meg fogsz halni.Érted?
-Nem, lassú a felfogásom!Elmagyaráznád még egyszer?
-Szóval.Én.Téged.Megölni.Érthető?
-Persze.De előtte valamit még meg szeretnék tenni. -csábítóan néztem rá, elkezdtem simogatni ruháját, és már azt is hagyta, hogy levegyem a sapkáját, ami az egész arcát fedte.Ahj, férfiak.Sosem tanulnak semmiből.Mivel még a kezemben volt a hipó, leöntöttem a szemét vele, amitől ordítozni kezdett.Hát igen, ez van, ha bedőlsz valaminek.
-Az anyádat!Ha most megvakultam....
-Na?
-Tényleg meg foglak ölni!Komolyan mondom!
Kivonszoltam a nappaliba, ugyanúgy az embereit is, akik egy kupacba feküdtek, és szóltam Kevinnek, hogy vigye el őket.A segédei gyorsan elvitték őket, én pedig már lathattam is el Ákost, akit egy lövés ért, pont a térdénél, azután pedig takaríthattam is fel, mert ezek a vandálok mindent szétromboltak.
-Ákos!Jól vagy? -ráztam meg.
-Persze....fejbe vágtak valamivel...
-Igen, azt látom.Na gyere, álljunk fel.
Elfelejtettem neki mondani, hogy egy lövés érte a lábát, és a golyó még mindig benne van.Megfogtam a kezét, és MEGPRÓBÁLTAM felhúzni, ami sikertelen volt.
-Jézus!Mi a... -nézett a lábára. -Aú...bakker!
-Oh, bocsi, elfelejtettem szólni, hogy meglőttek.
-Elviszel az ágyig?
-Na, gyere. -emeltem fel, és leraktam az ágyra.
-Köszönöm Mary!
-Semmiség, ellátom a sebeid.
-Oké...de, amikor Domival veszekedtél, hallottam egy mondatot..
-Melyik volt az?
-Az, hogy: Mostantól semelyik fiúban nem fogok bízni!Semelyikben!
-Igen, ezt jól hallottad...
-Ez így igaz?
-Hát...már nem tudom, melyikben bízzak, és melyikben nem...olyan kiszámíthatatlanok...az összes, és legtöbbször..várj, te is fiú vagy..olyan régen beszéltem már lánnyal, hogy mostmár azt hittem, lánnyal beszélgetek...
-Vegyük úgy, hogy lány vagyok, jó? -kérdezte mosolyogva, miközben elővett egy tütüt és egy rózsaszín hajcsattot, amiket aztán fel is vett. -Sziasztok, én vagyok Ákosítá, és lány, tündérországból jöttem! -lett elég magas hangja.
-Nahjó, nem bírom ezt tovább nézni..-nevettem el magam.
-Domi egyszer is megnevettetett azalatt a 10 év alatt?
-Őszintént?Nem igazán..párszor igen..
-Akkor jó. -mosolygott lazán.
-Most mi az? -kérdeztem, mert fogalmam sem volt, min mosolyog.
-És nem szeretnél egy olyan fiúval kapcsolatot kialakítani, aki már ezalatt a 2 nap alatt legalább 100-szor megmosolyogtatott?
-Hát hát...azon még gondolkodom..-nevettem fel.
-Ne szivass már! -mosolygott kínosan.Az a fajta "hoppeznemjöttössze" mosollyal.
-Ákos, figyelj, emiatt az eset miatt nagyon nem bízom.Senkiben.Ahhoz, hogy ahogy te mondtad, kapcsolatot alakíts velem, el kell nyerned a bizalmamat, ami nálam nem könnyű.
-Dehogyisnem...a lányok gyengepontja a csók..ha megcsokollak, rögtön bízol bennem..
-Csak én nem a lányok, hanem a lány csoportba tartozom, ahol egyedül én veszek részt.
-Jó, értem. -szontyolodott el.
-Egyezzünk meg valamiben.Amivel nem gyerheted el a bizalmamat: vásárolt ajándékok, csókok, bókok.
-Megegyeztünk. -kacsintott.
Elvörösödtem.Végül is, tök helyes, és semmi gyanúját nem látnám, hogy bántani akar, vagy valami ilyesmi.
Másnap reggel palacsintaillatra ébredtem.Gondoltam, hogy ki csinálta.
-Jó reggelt! -álltam mellé, és egy ásítás hagyta el a számat.
-Neked is!Nézd, főztem palacsintát!
-Ez nagyon gusztusos! -szagoltam bele a még forró palacsintába. -Honnan tanultál meg ilyen jól sütni és főzni?
-Egyszer, 10 éves koromban bezártak egy konyhába, ahol csak receptek, meg mindenféle hozzávaló volt.Ott fedeztem fel magamban a szakácsot.
Megettük a reggelit, és mehettünk is a 2. túlélési állomásomra.
A teremben láva volt, csak néhol emelkedtek fel kőoszlopok, amik nagyon bírhatták a lávát.1 percem volt, hogy megfigyeljem, mi hogy működik, mikor buknak fel a kőoszlopok.Ha nem jól csinálom, végem.De szó szerint.