Egy "átlagos" lány

Féltékenység (7)

Reggel az órámra ébredtem, ami pechemre ott volt a fülem mellett.Megreggeliztem elég szegényesen, mivel csak müzli volt otthon, és abból is csak egy kicsi.Elindultam a suliba, vagyis el akartam volna indulni a suliba, de "anya" megszakította a reggeli rutinomat.
-Hé, te, hova mész? -kérdezte pizsamában.
-Talán suliba megyek? -mondtam úgy, hogy általában egy 14 éves ilyenkor iskolába szokott menni, ami teljesen érthető.
-Jó, akkor, csá, van kajád? -kérdezte "törődően".
-Az az igazság, hogy nincs sok.
-Mármint?
-Csak egy almát raktam be, mert nagyon nincs itthon más.
-Oké, akkor tessék, itt egy 500-as, vegyél magadnak valamit.
-Ó, tényleg?
-Még meggondolhatom magam. -mondta gúnyosan.
-Köszönöm, elfogadom! -megöleltem, de ő eltaszított magától, azzal az elvvel, hogy "sietnem" kell.
Gyorsan beértem a suliba, mert közel lakom hozzá.
Mikor beléptem az iskolába, mindenki röhögött rajtam, és pont én, a "tárgy" amin röhögtek, nem tudtam semmit.Beérve az osztályba még nagyobb röhögés hangzott felém.
Kifutottam a mosdóba, hogy ellenőrizzem, min nevetnek rajtam.A tükörbe belenézve megilyedtem.Magamtól.
-Jézusom!
Ugyanis az arcom tele volt nagy bumszlikkal, mintha óriási pattanások lettek volna, de mégse.Nagyon de nagyon féltem, és megértettem, miért nevettek rajtam.Hívtam "anyát", hogy azonnal menjünk be a sebészetre, vagy valami ilyesmi helyre.
-Haló, légyszi, menjünk be a sebészetre, tiszta ragya az arcom! -üvöltöttem a telefonba.
-Miii, miéééért? -ásított bele a beszélgetésünkbe.
-Fogalmam sincs, de gyere, most.A kapunál várlak.
-Ok, de csak akkor megyek veled a sebészetre, ha kitakarítod az egész házat.
-Jó, jó, kitakarítom, csak gyere már!
Eléggé siethetett, mert már 5 perc alatt itt volt, de egy akadállyal még meg kellett küzdenem.
-Hát te?Merre mész? -állított meg Domi egyenesen a szemembe nézve.
-Nem látod?Ezt itt, meg ezt, meg az egész arcomat!Tiszta giga mega pattanás! -és elsírtam magam.Főleg, hogy Domi is látott.Így.
-Na, ne sírj, biztos minden rendben lesz, ne aggódj.
-Te így engem nem is látsz ragyásan? -kérdeztem szipogva.
-Én csak a belsődet látom, ha koncentrálok, a külsődet is.Engem a belsőd érdekel, nem az, hogy hogy nézel ki.
-Köszönöm, ez most jólesett.Ömm, bocsi, de mennem kell a sebészetre, légyszi szólnál azoknak, hogy nem vagyok jól, és haza mentem, akik kérdezik?
-Persze.Na menj, szia.
Kiszaladtam az épületből, egyenesen "anya" kocsijába.10 perc alatt beértünk a sebészetre, ahol nem volt senki, ezért gyorsan be is hívtak minket.
-Kiss Mary!
-Jó napot!
-Szia, miért jöt...ó, értem.Gyere ülj le ide.Üdvözlöm magát is hölgyem, feltehetek egy kérdést?
-Felőlem.
-Miért van pizsamában?
Ó, azt el is felejtettem mondani, hogy "anya" olyan gyorsan jött értem, hogy elfelejtett átöltözni, a haja tiszta kóc volt, és nem is mosott fogat, a szemei körül karikák díszelegtek.
-Köze? -felelte.
Az orvos nem sértődött meg, inkább áttért a vizsgálatomra.Feladott egy krémet, hogy egy hétig minden reggel és este kenjem be vele az egész arcomat, és gyorsan elmúlik, addig pedig ne menjek suliba.Ez eddig rendbe van, de mi lesz Kornél bulijával?Szerda van, már csak három nap van hátra, ezt pedig egy hétig kell kenni, ami szombatra valószínűleg még nem múlik el.Sokkos tekintettel ültem be a kocsiba, majd, amikor hazaértünk, kezdhettem is takarítani.