Egy "átlagos" lány

Féltékenység (16)

Először nem hagytam, hogy megcsókoljon.Mellkasára tettem a kezemet, és kicsit feljebb toltam.
-Ákos...én ezt még....ezt még nem akarom...félek, hogyha most beléd szeretek, el foglak veszíteni...
-Már belém szerettél. -nyomta ajkait az enyémre.Teljesen más volt, mint Domival.Domi csókjain mindig is éreztem, szánalomból csókol....de Ákos..ő vággyal telien és érzelmesen...
-És ha te is parancsolatból vagy velem?
-Akkor.....akkor gondolj bele...nem látszódnának igazi érzelmeim..
-Mondjuk ez igaz.De együnk valamit, mert már több órája nem ettem. -kuncogtam.
-Jó ötlet.Én is éhes vagyok, ugyanis megmentettelek.
-Óh, tényleg, köszönöm.Csinálunk gyrost?
-Tudod, hogy kell elkészíteni a pitát?
-Persze.
Elkezdtük készíteni.Míg én a serpenyőben készítettem a pitát, két kar ragadta meg hátulról a derekam, és ölelte át hasam, amibe beleborzongtam.Egyrészt azért, mert Domi sose csinálta ezt, másrészt pedig még sosem volt ilyen helyzet.Állát vállamra helyezte, és úgy nézte, ahogyan sütök.
-Finom lesz. -mosolygott.
-Remélem, bár még nem készítettem ilyet, csak a neten láttam.
A gyros pitánk elkészült.Ákos felvágta a paradicsomokat és a többi zöldséget, amíg én elkészítettem a kis husikat, amiket majd bele lehet tenni a pitába.
Bőségesen és ízletesen megvacsoráztunk.Elmosogattam, és elmentem tusolni.Mire kijöttem, Ákos sehol sem volt.Kiabáltam neki, de semmi reakció.
-Ákos!Hol vagy? -üvöltöttem.
-Nyugalom cica, te is oda fogsz kerülni, ahova ő. -kötözte meg kezenet Kevin.Hátrarugtam, de nem ért semmit.
-Nem vagyok cica, és most azonnal engedj el, vagy nem állok jót magamért!Hallod?!
Erre már nem válaszolt.Bevitt egy sötét szobába, ami sokkal rosszabb, büdösebb és sötétebb volt, mint amibe először kerültem.A számra kötöttek egy kendőt, ami miatt nem tudtam beszélni.Ákossal szembe ültettek, aki ugyanúgy festett, mint én.Gyötört volt, félt, izgult, és szintén nem tudott beszélni.Fogalmunk sem volt, mit akarnak tenni velünk.Meggyilkolnak?Bántanak?
Domi jött be az ajtón, épp felém tartott.Gyilkos pillantást vetettem rá, amitől gúnyosan rámmosolygott.Levette a kendőt a számról.
-Hagyj békén, te szemét. -suttogtam.
-Mázlid van, hogy még látok. -simított egy kést végig a nyakamon.
-Most azonnal vedd el előle azt a kést! -Ákos hangját hallottam velem szemben.
-És mi lesz, ha nem?Ákoska...
-Akkor...kinyírlak!
-Nézz magadra...egyáltalán meg tudsz te mozdulni? -röhögöt fel Domi.
-Majd ezután nyírlak ki.Addig még várj egy kicsit.
-Óóó, aggódsz a kis Marykéért?
-Igen, és tudod miért?Mert ő az enyém, és kész!
-Hohó, mióta alakult ki ez a kis mámor köztetek?
-Nem rég..tudod Domi, ő sokkal jobban törődik velem, mint te.Sokkal jobban megért, és ráadásul jobban is csókol, mint te! -vetettem oda neki.
-Hát akkor....akkor......akkor dögöljetek meg mind a ketten! -hangzottak szavai torkaszakadtából.
-Itt egyedül csak te fogsz megdögleni!!
-Ohó, tényleg?És ha megpuszilom a kis Marydet?
-Ha egy ujjal is hozzá mersz érni, megöllek! -fenyegette Ákos.
-Azt nem hiszem, mert meg vagy kötözve! -amikor ezt befejezte, rögtön elkezdte puszilgatni az arcom.
-Ahj, pfúj, haggyál már, Domi!!Undorító kis féreg vagy!!! -sajnos nem tudtam megmozdulni, így csak elláttam őt pár "bókkal".Ákos szemében fort a düh, legszívesebben oda ment volna Domihoz, és jól leütötte volna de ő sem tudott.
-Najó, nekem most lett elegem! -üvöltötte Ákos.Annyira mérges és erős is lett egyben a méregtől, hogy ki tudott bújni valahogyan a kötélből, vagy elszakította.Megindult Domi felé, ám az említett személy nem tudta, mert nem hallotta.Ákos fellökte hátulról, és verekedni kezdtek.