Sziasztok!Mary vagyok, kezdetben még azt hittem, átlagos lány..pff, nagyot tévedtem.Kezdjük az elejéről.14 éves vagyok, nincs tesóm, de viszont van egy kutyám, Darling, akit mindennél jobban szeretek.Ha ő nem lenne, valószínűleg már deppressziós len...
Utáltam, gyűlöltem, amiért ezeket tette velem, de mégis fájó szívvel néztem az autó után, amiben Ákos ült.A kocsi hamarosan befordult az egyik utcába, én pedig lehajtott fejjel bementem a lakásba.Anya rögtön észrevette rajtam, hogy valami nincs rendben.
-Mi a baj, kicsim? -kérdezte aggodalmasan.
-Semmi...apa hol van?
-De látom rajtad, hogy van valami. -próbálkozott, figyelmen kívül hagyva az előbbi kérdésem.
-Nem, anya!Vagyis...ahj, majd...8, mindegy, majd elmondom!Hol van apa?
-Csak késő este ér haza.Te leszel a meglepetés.
-De jó. -még jobban elszomorodtam, hogy majd csak később látom apát.
-Fel akarsz menni a szobába?Tudom, ilyenkor általában a tinik depresszióznak, Nutellával és csokival tömik magukat, folyamatosan filmet néznek, bőgnek, és nem mennek suliba hetekig.Értem én, de...
-Anya!Nem fogok depressziózni, nem szeretem a Nutellát, sem nagyon a csokit, nem annyira szoktam filmeket nézni, és holnap megyek suliba.Pont. -közöltem vele nyugodtan, mi a helyzet.
-Jó, jó, megértelek, te nem vagy ilyen, na menj nyugodtan a szobádba.
Felmentem a megszokott lépcsőn a bőröndeimmel.És ki fekszik az ágyamon?Na?Hát persze, hogy Microsoft.Már tátottam is a szám, hogy lezavarjam onnan, és visszaadjam Dominak, ezzel a mondattal:" Itt a vemhes macskád, kapd el! "De nem tettem, mert ő mégis egy aranyos macska.Igaz, ha meglátom, rögtön Domi jut eszembe, és pár emlék is.Kipakoltam mindent a bőröndömből, elhelyeztem a legtöbb dolgot, amit tudtam, és ráfeküdtem az ágyamra.Olyan dolgokon kezdtem agyalni, amiken még a "bázison" nem tudtam.Rögtön felültem, mert több kérdés futott át az agyamon, mint amennyire számítottam. 1.kérdés: Mit fogok mondani a suliban? Válasz: Kint voltam külföldön egy kicsit több időre.
2.kérdés: Mit fogok mondani a barátaimnak? Válasz: Ugyanezt, mint az előbb.
3.kérdés: Mivel magyarázom azt, hogy nem válaszoltam az üzeneteikre és a hívásaikra? Válasz: Nem volt wifim, se hálózatom.
4.kérdés: És hogyha azt kérdezik, hogy hol voltam?És ha arról kérdeznek, milyen volt?Vagy azt, hogy miért voltam ott?Kivel voltál?Milyen hotelben?Bepótoltad a tananyagot?Hm?Hm...?Hmmmmmm?????? Válasz: Londonba voltam, nagyon szép volt a város, és jó volt, apának ott volt munkája, így ki kellett mennem oda, anyával és apával voltam, a Green Hotelben, nem, most pótolom be.
Huh...ez így elég bonyolult, mégis érthető...nagyon lefogytam, így bőségesen megvacsoráztam, letusoltam, bepakoltam holnapra, ami tudtam, hogy nehéz lesz.Bebújtam a meleg ágyamba, és deja vu érzés fogott el.Utoljára Ákos mellett aludtam ilyen puha helyen.Nem, nem gondolok rá, nem gondolok rá.A francba is, Mary, verd ki a fejedből ezt a srácot!Úgy látszik, ebbe belefáradtam, és közben elaludtam.
Reggel a telefonom pittyegésére ébredtem, ami azt jelezte, van egy messenger üzenetem.Mire álmosan odaballagtam a telefonomhoz, és megnéztem az üzenetet, rájöttem, hogy nem csak egyet kaptam.Több mint 500-at!A legtöbbet Orsitól, a következő Emili volt, és utána sorba jött Cony, Virág, Flóra, Martin, Danny, Benji, és legvégül Kornél.Mindenkinek megpróbáltam egyszerre válaszolni, így inkább elküldtem egy nagybetűs üzenetet a 8.osztály csoportba:
SZIASZTOK!MARY VAGYOK, HA VALAKI NEM TUDJA!SZÓVAL, ÉLEK, JÓL VAGYOK, CSAK MUSZÁJ VOLT EGY KICSIT KIMENNÜNK LONDONBA, MERT APÁNAK DOLGA VOLT!DE MA MEGYEK ISKOLÁBA.KÉRLEK SENKI SE KÉRDEZZE MEG, HOGY JÓ VOLT VAGY SZÉP VOLT-E LONDON, MERT IGEN, NAGYON JÓ ÉS SZÉP VOLT.TUDOM, HOGY PÁRAN AGGÓDTATOK MIATTAM, DE ÉLEK, ÖRÜLÖK.AZÉRT NEM VÁLASZOLTAM SENKI HÍVÁSÁRA, VAGY ESETLEG ÜZENETÉRE, MERT NEM VOLT TÉRERŐM SE, ÉS WIFIM SE SAJNOS.:(AKKOR MAJD A SULIBAN TALÁLKOZUNK!SZIASZTOK!;)
Ezt szinte mindenki látta az osztályból.A suliban minden úgy történt, ahogy vártam.Mindenki a nyakamba ugrott, a tanárok megkérdezték, hol voltam, stb.Sokszor kérdezték, hol van Ákos,(mert ugye velem egy időbe "tűnt" el) de én csak ennyit mondtam mindenkinek: Fogalmam sincs, nem beszéltem vele.Így ez a téma megsemmisült.Az életem kezdett egyre jobban alakulni.Elkezdtem karatézni, amit nagyon komolyan űztem.Egy héten négyszer.Tudtam erőseket rúgni, ütni, tudtam, hogy az embernek mi a gyenge pontja.Karatézni csupán két okból jártam: ha valaki megint megpróbálna letámadni, (mint még az elején Ákos) meg tudnám védeni magam.A másik ok pedig az, hogy egyszerűen imádom ezt a sportot.Már lassan zöld övem volt.
3 hónap múlva
Már fekete karateövem van.Annyira szeretem!Jó puha, és ráadásul ezt én érdemeltem ki.Otthon voltam, épp zenét hallgattam, amikor csöngettek.Mivel egyedül csak én voltam otthon, nekem kellett ajtót nyitnom.Egy "ahj"-jal feltápászkodtam a kanapéról, megigazítottam a hajam, mert a fülhallgató összekócolta, felvettem egy sportcipőt, és már mentem is ajtót nyitni.Boldogan kinyitottam, de a mosoly rögtön lefagyott az arcomról.Megilyedtem attól a személytől, aki az ajtóban állt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
