Egy "átlagos" lány

Epilógus

A maradék délutánom azzal telt, hogy beléptem viberre, ahol én és Ákos beszélgettünk, utána pedig nagyon hosszú üzeneteket írtam neki, mennyire utálom, csak az volt a baj, hogy mindig kitöröltem.Meg igazából nem is tudtam szívből utálni, bármennyire is akartam.Hogy eltereljem a figyelmemet, elővettem a névjegykártyát, amit még az ügyvédes lány adott nekem.Azt írja, minden nap előkészítés 18:00-19:30-ig.Elmegyek.Minden nap.Igaz, egy kicsit nagyon is ki fogok fáradni, de nekem ez most nem számít.Figyelemelterelés kellett, de gyorsan.Most még csak öt óra volt, de odaérni fél óra, úgyhogy elkezdtem összepakolni, és felöltözni.Fél hatkor ki is léptem az ajtón, de előbb még írtam egy üzenetet anyáéknak, hogy 'elmentem.Nyolcra itt vagyok.'
Elsétáltam a közeli buszmegállóba, ami 5 percre van.Rögtön jött a busz, úgyhogy szerencsém volt.Tényleg fél óra, és odaér az ember.Bementem az épületbe, azután egy folyosón jobbra, balra, balra, és végül megint jobbra.A teremben már elkezdődött az előkészítés.Hatan ültek a teremben, az oktató pedig állt, és magyarázott.Mindenki korombeli volt, kivéve az oktató, aki az a lány volt, akivel találkoztam.Felém fordultak, és kérdő pillantásokkal halmoztak el.
-Én csak..bocsánat, kicsit késtem, de...
-Mary!Szia!Ülj le, gondoltam eljössz, itt egy üres szék, foglalj helyet nyugodtan.Nem késtél sokat, ne aggódj, csak öt percet.
Leültem a "helyemre".Érdekes volt az a másfél óra.Hullafáradtan értem haza, leültem enni egy kis nutellás kenyeret.Nem is vettem észre, hogy anyáék az asztal két másik székén ülnek, és mérgesen bámulnak engem.
-Ja, hát ööö..
-Kiss Mary! -ajjaj- Hol a franciskába voltál?Elmondod nekünk?Hm? -háborodott fel apa.
-Háát...igen, elmondom..ügyvéd előképzésen voltam. -mondtam ki.
-Hogy min?
-Három évig előképzésen leszek, azután pedig már ügyvéd..
-Tényleg? -ez anya volt.
-Ig-igen. -dadogtam.
-Gratulálunk! -mondták egyszerre, de nem gúnyosan, hanem elérzékenyülve.
-Köszönöm. -öleltem meg őket, de ebben a pillanatban csörgött a telefonom, és Ákos csengőhangjára lettem figyelmes. -Most fel kell mennem a szobámba.
Felfutottam, és idegesen felvettem a telefont.
-Mivan? -szóltam bele roppant kedvesen.
-Mary, te vagy az?
-Nem, én egy űrlény vagyok!Persze, hogy én vagyok az, mit akarsz?
-Mit csináltam?
-Ó, hát nem is sejted?Délután direkt lekoppintottál, hogy azzal a lánnyal találkozhass, és ölelgesd őt a házam előtt!
-Ezt félreérted.
-Tudod mit értek félre?
-Nem, de Mary.Holnap gyere délután háromra a Feneketlen tóhoz, oké?
-És miért mennék oda?
-Mert megkértelek.És mert szeretsz.
-Jólvan, szia.
-Hali.
Hát ez kész!Miért tesz úgy, mintha semmi sem történt volna!?
Reggel karikás szemekkel ébredtem, mert este megnéztem még három filmet.Most nem fogok belecsöppeni, milyen volt a suli, mert végre először elmondhatom azt, hogy átlagos.Délután háromra ott is voltam.Kisminkelve, szép ruhában.A Feneketlen tó az egyik kedvenc helyem [tényleg van ilyen tó].Nagyon békés és csendes, ezért szeretem annyira.Van ott mögötte egy nagy játszótér is, amellett van ma találkozóm Ákossal.Vagyis inkább Ákosékkal.Mert ott volt még Ákossal együtt mind a 8 legjobb barátom is.
Orsi:

Flóra: