Egy "átlagos" lány

Féltékenység (24)

Reggel arra ébredtem fel, hogy Ákos iszonyatosan horkol.Mint egy....mint egy nem is tudom mi...medve talán, vagy ahhoz hasonló.Szerencsém volt, hogy éjjel nem horkolt, mert akkor egy percre se tudtam volna lehunyni a szemem.Ki akartam kelni az ágyból, de Ákos a lábát az enyém köré csavarta, így megsemmisült a tervem.
-Ákos, engedj már el, vécére kell mennem. -semmi. -Ákos!Kérlek!Nem igaz, hogy nem hallod. -löktem meg a szabad kezemmel a vállát nevetve. -Pisilnem kell.Nagyoon! -biztos, hogy hallja, tuti. -Oké.Akkor idepisilek.Az ágyba.És te rajtam vagy, úgyhogy tudod, mi lesz. -még ez se hatja meg? -Kérlek!Ákos, szeretlek, imádlak, de most légyszi szállj le rólam. -végre, ez meghatotta.Óvatosan legurult mellém, az ágy másik szélére. -Kösziii.
-Én....mm....is.mm...szeretlek...mmm...kicsim...mm...-a "mmm"-ket azért mondta, mert valószínűleg most kelt fel.Gyorsan kisiettem a mosdóba, elintéztem a dolgom, és mentem is vissza Ákoshoz.
-Itt vagyok. -dőltem be mellé. -Nem kéne reggelizni?
-Nem gondolod, hogy kicsit hiperaktív vagy? -vigyorgott.
-Nem...miért?Az vagyok?Tényleg?Ez...ez biztos?De...most komolyan? -paráztam.
-Na látod, erről beszéltem. -adott egy puszit a fejemre. -Na, akkor megyünk reggelizni?
-Persze.
Sütöttünk palacsintát, ami nem volt egyszerű.Ugyanis mindkettőnknek más ötlete volt a palacsinta elkészítéséhez.Úgy döntöttünk, hogy az én módszeremmel készítjük el, mert hát az..na, mégis gusztusosabb volt.Azután bementünk a suliba, és most...nem késtünk!Jeeee!Egy hisztis osztálytársunk, akit Berrynek hívnak, odajött hozzánk.
-Miért menőzől a pasiddal, Kiss? -nyávogott a sajátos hangján.
-Tudod, nem menőzök, bekísért a suliba.Nekem legalább vannak olyan emberek, akik szívből szeretnek, és nem csak kihasználnak az ágyban! -ordítottam.Berry látszólag megszeppent, és gondolkodott a visszaszólásán, és valamit talált.Mert amit mondtam, az egytől egyik igaz volt.
-Anyád....
-Jól van, köszönöm, de én inkább anyunak, vagy anyának szólítanám.
-Ákos!Nem jöhetsz többet ebbe a suliba!Tegnap már mondták, oké? -jött be az egyik tanár.
-Jól van, jól van, tudom, csak elkísértem Maryt suliba.Ja és, szívdöglesztően néz ki ma is, biztos pár tanárnő odavan magáért. -kacsintott Ákos, és Patrik bácsi reakcióját figyeltem, aki férfi létére zavarba jött.
A suli mindennél jobban unalmas volt.Kaptam egy hármast és egy négyest, ami jónak számít.Mármint számomra.Anyáék számára már kevésbé, mert ők maximalisták.Ákos azt ígérte, hogy "jön értem", és hazasétálunk, de valamiért nem jött, ezért a legjobb megoldást csináltam, ami az volt, hogy felhívom.Kicsengett.Még mindig.És még mindig.Feladtam, leraktam, mert már kezdett hangpostára váltani, ami pénzbe kerül, ráadásul utálom.Szerintem tiszta hülyeség, mert 1%, hogy meghallgatja.És ráadásul nem is biztos, hogy kiírja neki a telefon.Úgyhogy vártam.Már 10 perce, amikor is megcsörrent a telefonom, és a közös képünk jelent meg Ákos neve alatt, amit akkor csináltunk, amikor még a bázison sütöttünk/főztünk.Az az este nagyom jó volt, akkor bizonyította be, hogy nem csak kihasználni akar, hanem tényleg fontos vagyok neki.Mert azt is megtehette volna, hogy...hogy mondjam...rossz dolgokat tesz velem, de nem tette.Pedig megvolt a lehetősége, és ezt akkor pontosan ő is tudta.Megtehette volna, mert én nem vagyok annyira erős, mint ő.Nagyon nem.És azon az estén jöttem rá, hogy szeretem.Felvettem, és aggódva beleszóltam.
-Szia, hol vagy?
-Mary, nagyon sajnálom, hogy nem jöttem el, csak anyának kellett segítenem a sütésben.Viszek át sütit, 20 perc, és nálatok vagyok, oké?
-Oké, gyere.
-Jó, puszkó.
-Neked is. -és leraktam.
Ilyenkor kezdődött el a jövőm.