Damnit, Clifford

2.rész

*Michael szemszöge*

-Jó reggelt! Elkésel az iskolából! -hallottam meg anya csilingelő hangját. Nyöszörögve fordultam a másik oldalamra, majd a párnát a fejemre helyeztem.
-Michael! -szólalt meg anya határozottabban.
-Fent vagyok! -motyogtam.
Utálom az iskolát, de ami még a sulinál is rosszabb az a korán kelés. Miért nem kezdőthet kicsit később az iskola?

Egy új iskolát kezdek az év közepén, ami épp nem a legjobb. Kilépni a megszokotból egy újabb környezetbe..... nem egy jó ötlet, de ha ezt akarják, akkor mindegy.
Kivánszorgok az ágyból, majd elintézem a napi teendőimet, s a konyhába rohanok.
-Haladj, mert így is késésben vagy! Nem szeretném, ha ugyanúgy járnál, mint az előző iskolában! -mondta anya.
Megforgattam a szemem, majd egy almát elvéve az asztalról húztam fel a cipőt.
-Jól van, oké! Szia! -mondtam, s becsuktam magam után az ajtót.
Ami az előző sulit illeti, elég csak annyi, hogy nem véletlen kerültem egy új suliba.

A zsebemből elő vettem a cigis dobozt, majd kihúztam belőle egy szálat. Meggyújtottam, s mélyen bele szívtam. Éreztem ahogy a mérgező anyag végig járja a testem, majd kifújom a füstöt, s újra beleszívok. Miután el szívtam a cigit, eldobtam a megmaradt csikket, s eközben a suli elé értem. Beléptem a nagy épületbe ,s az üres folyosó várt. Ez azt jelenti, hogy elkéstem. Nagy léptekkel elindultam az igazgató irodája felé. A kihalt folyosón visszhanzik a lépteim hangja. Pár terem előtt elhaladva kiszűrődnek a hangok, valahol egy tanár magyaráz valami hülyeségről, valahol pedig épp szidja a hülye gyerekeket, mert nem értenek valamit.

Az igazgató irodája előtt állok és be kopogok. Egy női hang szólal meg, hogy beléphetek az irodába. Benyitottam, s egy nő nézett felém, aki nem nagyon örül, hogy megzavartam.
-Jó napot kívánok!-köszöntem.
-Michael Clifford vagyok az új diák.
-Mi az hogy az első napját elkésik? Ez nálunk büntetéssel jár, de most az egyszer elnézem többé ne forduljon elő!-förmedt rá. Hát ez szép fogadtatás, nem mondom!
-Rendben üljön le! -mutatott az előtte lévő székre.
Leültem.
-Én vagyok az igazgatónő, vagyis jobban mondva csak a helyettes. Az igazgató nem lesz egy jó ideig.
Nos, akkor térjünk rá az órarendedre.-mondta, s egy halom papír közt kezdett el kutatni.
-Meg is van! -húzott elő egy papírt, majd felém nyújtotta. Elvettem, s elkezdtem tanulmányozni.
Nem a legjobb órarend. Mi az hogy matek órával kezdek? Normálisak ezek?
-Itt a szabályzatt is, s minden fontos papír, oh és a könyveit a könyvtárba tudja át venni. Mostmár mehet, viszlát! -mondta. Felálltam a kényelmetlen szekből, s kimentem az irodából.

Nagy nehezen megtaláltam a termet. Kopogás nélkül benyitottam, majd mindenki felém fordult. -Jó napot kívánok! Új diák vagyok! -köszöntem a tanárnak.
-Rendben, ülj le egy üres helyre! -intett le, majd kinyitotta a matek könyvet.
Végig néztem az osztályon egy üres helyet kutatva, majd a tekintetem megállapodott egy lányom. Barna haja tökéletesen terült el vállán, s zavart tekintette megmosolyogtatott. Leültem mellé. Ő rám se figyelve nézte a padot, s az ujját kezdte el birizgálni.
-Szia, a nevem Michael. Michael Clifford. -szólaltam meg, mert már idegesített ez a csend közöttünk. Felém fordult, majd egy kis idő után megszólalt.
-A.... a nevem Sophia.-mondta, majd elfordult.
-Sophia...?-kérdeztem. Mert a teljes nevére vagyok kíváncsi.
-Sophia Washington.-motyogta, majd a tanárral figyelt. Én elő vettem a telefonom, s az óra hátralevő idejét a telefon nyomogatásával töltöttem.

Sziasztok! :) meghoztam a 2. részt, ami Michael szemszögéből íródott.
Lehet, hogy nem sûrûn lesz Michael szemszöge csak egy párszor, de ez még nem biztos. Majd még elválik, ahogy jön. :D Ha esetleg valaki olvassa, kérlek jelez, akár egy vote-val vagy egy kommenttel.
Legalább tudjam, hogy érdemes e folytatnom vagy sem. :D
Kellemes napot! Puszii xX