Damnit, Clifford

18. rész

*Sophia szemszöge*

Emily itt hagyott, így kettesben lehettem Michael-lel. Kicsit féltem. A délután történtek után kicsit össze vagyok zavarodva. Izgultam a közelében.

-Iszol valamit? -zökkentet ki Michael hangja a gondolkodásból. Most vettem észre, hogy még mindig állok ugyan azon a helyen és néztem arra, amerre elment Emily.
-Öhm... persze! -mosolyogtam rá és az arcomba szökött a pír. Leültem mellé, majd az ujjamat kezdtem tördelni. Tiszta gáz lehettem, de nem tehetek róla. Egyszerűen a közelsége zavarba hoz. Néztem az ujjaimat, eszem ágába sem volt, hogy felnézzek rá.

-És mit? -kérdezte, éreztem hogy mosolyra húzza a ajkát, ami délután még az enyémen pihentek.
-Cola jó lesz! -motyogtam, még mindig az ujjamat nézve. Felnevetett.
-Itt vagy egy buliban és Colát akarsz inni? -mondta nevetve. Én csak egy "igent" bólintottam. Michael a kezeimre rakta a kezét, amitől a szemeim kikerekedtek, s felnéztem rá. Azon a ponton, ahol a kezeink össze érnek, bizsergést éreztem, szinte éget a helye. A szívem heves kalapálásba kezdett.

-Esetleg vodka jó lesz? -mosolygott rám.
-Azt hiszem! -mondtam. Michael a válaszom után elengedte a kezem és a pultoshoz fordult, majd kikérte az italokat.
Egy pohár vodka volt előttem. Kicsit féltem bele inni. Sose ittam alkoholt a szüleim kifejezetten megtiltották.
-Nem iszod? -kérdezte Michael. Levettem a tekintetem a pohárról és Michaelre néztem.
-Sose ittam még! -vallottam be. Most biztos gáznak tart! Jaj Sophia, hogy lehetsz ilyen hülye?

-Valahogy gondoltam! -mosolygott.
-Honnan? -húztam fel a szemöldököm.
-Elég rád nézni! -nevetett fel. -Tipikus jó kislány vagy.
-Nem is igaz! -fújtattam.
-Akkor húzd le! -hajolt közel hozzám. Pár centire volt tőlem. Az arcom most biztos egy almához hasonlítható.
Gyorsan elfordítottam a fejem, hogy meg ne csókoljam. Sophia szedd össze magad! Megfogtam a poharat, s bele szagoltam. Tipikus alkohol szaga van, mire elhúztam a számat. Nagy levegőt vettem, majd lehúztam a pohár tartalmát. A hideg rázott míg leért a gyomromba az ital. Nem volt kellemes.
-Fú, ez nagyon szar volt! -raktam le a poharat és köhögcséltem. Michael hangosan fel nevetett.
-Ha látnád az arcod! -mondta nevetve.
-Hagyj már! -rúgtam bele a lábába.
-Kérsz még valamit? -meg se várva válaszom kérte ki a következő italt. Őszintén elmondom nem tudom, hogy mi volt az, de azt is lehúztam.
-Minek kérdezed, hogy iszok-e még, ha úgyis kérsz? -raktam le a poharat a pultra.
-Csak megszokás! -nevetett, majd kért még egy kört.

-Kóstold ezt meg! -tartotta felém a poharat.
-Ez mi? -szagoltam bele.
-Csak whisky! -mondta és lehúzta az ő adagját. Követtem a példáját, s megtettem ugyanezt.
-Merre vam a mosdó? -kérdeztem meg.
-Arra! -mutatott a mosdó felé, ahol pár fiú beszélgettek.
-Mindjárt jövök! -álltam fel a helyemről. Ahogy meg mozdultam velem együtt a világ is forogni kezdett, s Michaelbe kapaszkodtam. A fejem hasogatott, s szédültem.
-Jól vagy? -fogta meg a kezem.
-Meg vagyok! -motyogtam és elindultam a mosdó felé.

Be nyitottam a mosdóba, s a tükör elé léptem. Képtelen voltam a mosdó kagylóba kapaszkodni, hogy el ne essek. Hallottam, ahogy páran épp kiadták magukból az italt. Megnyitottam a csapot, majd lemostam az arcom.
-Nem lesz jobb! -hallottam meg egy lány hangját magam mellett. Felé néztem. Elzárta a csapot és távozott is. Ez most hozzám beszélt? Gyorsan körbe néztem, de nem volt kint senki rajtam kívül.

Kimentem a mosdóból. A fiúk, akik a mosdó közelében voltak megbámultak, majd mikor eléjük értem, megfogták a kezem.
-Szia cica! Van kedved kicsit szórakozni? -kajánul mosolygott.
-Enged el! -hallottam meg Michael hangját, s a kezemet megragadva húzott magához. A mellkasának ütköztem, igy megcsapott a kellemes, férfias illata. Mámorító volt számomra.
-Jól van haver! Nem csináltunk semmit! -mondta az egyik. Michael továbbra se engedett el. Teljesen a mellkasához szorított.
-Még egy ilyen és megbánjátok, hogy eljöttetek ide! -sose hallottam Michaelt ilyen hangnemben beszélni, még én is megijedtem egy kicsit. Megragadta a kezem, s kivitt az udvarra.

-Jól vagy? -kérdezte miután leültünk egy padra.
-Igen! -mosolyogtam rá.
-Ne aggódj vigyázok rád! Sose emgedném, hogy bajod essen! -nézett mélyen a szemembe. A tekintete az ajkamra tévedt, majd újra a szemembe nézett. A szívem kihagyott egy ütemet. Michael lassan közelített felém ajkaival. Behunytam szemeimet, vártam, hogy ajkaink újra találkozzanak. Michael ajka tökéletesen illett az enyémhez. Csókja gyengéd és lágy volt. Vissza csókoltam, hisz mámorító volt. Nem tudtam ellen állni, de nem is akartam. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a pillanatnak.