Damnit, Clifford

19.rész

*Michael szemszöge*

-Jól vagy?
-Igen! -mosolyogtam rá.
-Ne aggódj vigyázok rád! Sose engedném, hogy bajod essen! -nézett mélyen a szemembe. A tekintete az ajkamra tévedt, majd újra a szemembe nézett. Lassan közelítettem felé. Meg akartam csókolni, nem tudok ellen állni hisz annyira tökéletes. Lehunyta gyönyörű szemeit, várva hogy újra találkozzanak ajkaink egymással. Lassan csókoltam, érzelmesen. Akarom hogy tudja, hogy mennyire odáig vagyok érte mióta csak megláttam. Elváltam tőle, kipirult arccal pislogott rám. Majd elmosolyodott.

-Másodjára is tökéletes volt!-mondta halkan, majd rátapadt ajkaimra. Ez a csók más volt. Ebbe szenvedélyt, hevességet véltem felfedezni. Nagyon tetszett.
-Wow, nem tudtam hogy ennyire vad tudsz lenni!-mosolyogtam el kajánul.
-De egy barom vagy!-ütött vállba, majd elnevette magát. -Azt hiszem mennem kéne. - állt fel és egy laza mozdulattal megigazította a haját.
-Haza kisérlek!-mosolyogtam. -Rendben!-mosolygott rám vissza. -meg kéne keresni Emilyt!- nézett körül az említett lányt keresve.
-Akkor menjünk!- megfogtam a kezét és magam után kezdtem húzni. Bementünk a helyiségbe és keresni kezdtük.
Nem tartott sokáig a lány keresése.
-Emily mi haza megyünk, esetleg jössz vagy megleszel?-nézett aggódva a lányra.
- Menjetek csak nyugodtan, én még itt maradok. Jó szórakozást!- nevetett felénk.
-Okés! Akkor szia!-köszönt el és elindultunk.

Csendben sétáltunk egymás mellett élvezve a kinti levegőt és egymás jelenlétét.
- Olyan szépek a csillagok!-törte meg a csendett és az eget kémlelte. Felnéztem. - Igen azok, de te náluk is szebb vagy!-néztem rá. Elpirult arccal a földre vetette tekintetét és az ujját kezdte el piszkálni. Megfogtam a kezét és meglepődötten fel nézett.
-Mesélj magadról.- néztem előre.
-Fu... nagyon nincs mit. Egy unalmas életem van! Folyton tanulok, hogy a szüleimnek megfeleljek. Így ennyi!- nevetett  kínjában.

-Most te jössz! Hogy-hogy ebbe a suliba kerültél?-nézett fel rám.
- Hát tudod nem voltam jó gyerek...
-Valahogy gondoltam!-szakított félbe. Csak elmosolyodtam rajta.
-Nos drogoztam, buliztam, mindig bajba keveredtem vagy verekedésbe és az igazgató sok esély után meg elégelte és kirúgott. Azután anyám nagyon megharagudott rám és megígértem neki, hogy itt más lesz. Néha nehéz, de amikor melletted vagyok nem gondolok semmi ilyesmire! Ami persze jó dolog.- néztem rá a végére. -Értem. Nos, ide értünk!-állt meg a ház előtt.
- Nos, szia!- intett. És elindult. Megragadtam a karját és vissza húztam, hogy átöleljem. Szorosan öleltem, és beszippantottam kellemes illatát. Lassan eltávolodtam tőle.
-Jó éjt!-mosolyogtam rá.
-Neked is!- intett és bement a házba.
Megvártam még becsukódik az ajtó, majd én is haza fele vettem az irányt, boldogan.

Nos, itt az új rész 🤗 remélem tetszeni fog!