Damnit, Clifford

11.rész

*Michael szemszöge*

Miután kicsengettek,  Sophia gyors léptekkel hagyta el a termet. Lassan fel keltem helyemről,  majd én is elhagytam az osztályt. Az udvarra vettem az irányt. Ki érve elővettem a cigimet,  meg gyújtottam a mérgezet szálat, s erősen bele szívtam.
-Már megint cigizésen kaplak! -nevetett egy ismerős hang. Felé fordultam,  s Calum-ot láttam meg magam mellett.
-Cső! -köszöntem neki,  majd felé nyújtottam a cigit. Elvette,  majd bele szívott egyet, s vissza is nyújtotta.
Kérdő tekintettel néztem rá. Ő egyből reagált is rá.

-Jön Emily és ha megtudja nekem végem! -nevetett fel a végére.
-Sziasztok! -jött hozzánk boldogan, majd egy puszit nyomott Calum arcára.
-Olyan cigi szagod van! -engedte el Calumot.
-Csak rá fújtam a füstöt! -válaszoltam Calum helyett.
-Oh inkább a saját egészségedet tedd tönkre ne a másét! -nézet rám mérgesen. Csak el nevettem magam. 
-Nem láttátok Sophia-t? -lágyult meg az arckifejezése.
-Nem! -mondtam. Calum megrázta a fejét, hogy ő sem látta.
-Remélem nem csináltál semmi rosszat,  Clifford! -szűkült össze a szeme.
-Ugyan miért csináltam volna? -néztem rá. Én ezt nem értem. Még csak nem is ismer, de már én vagyok a hibás, ha valakit nem talál.
-Hát mert... Na mindegy hagyjuk. -legyintett egyet a kezével. -Calum, elkisérsz iskola után a plázába? -fordult vissza Calumhoz. A srác arckifejezését elnézve nem igazán lelkesedett érte.
-Persze! -mosolygott barátnőjére.  Elnyomtam a csikket, majd be is mentem magára hagyva a szerelmes párt.

Az iskola hamar véget ért, aminek kifejezetten nagyon örülök. A szekrényemből kipakoltam a cuccom a táskámba,  majd be is csaptam a szekrényem ajtaját. A táskámat feldobtam a vállamra, s abban a pillanatban megláttam Sophia-t a szekrénye előtt. Valamin nagyon gondolkodhatott, mert csak állt a szekrény előtt, s meredt az ajtajára.

Elindultam felé.
-Szia! -álltam meg mellette. A hangom hallatán kicsit össze rezzent és kiejtette a kezéből a táskáját.
-Öhm... Szia! -hajolt volna le a táskáért, de én megelőztem, s felé tartottam. Kicsit zavartan kivette a kezemből, majd kinyitotta a szekrényt.
-Köszi! -mondta egyhangúan. -De ha lehet máskor ne hozd rám a szívbajt, azt megköszönném! -egy fél mosoly jelent meg az arcán. Gyönyörű volt.
-Sajnálom, nem volt szándékos!
-Hát persze, nálad ezt nem lehet tudni! -válaszolta kicsit flegmán. Az a gondolatomat,  hogy most kedvesebb velem,  mint szokott, azonnal el is hesegettem. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy máshogy fog viselkedni,  de nem! De úgyis elfogom érni nála, hogy máshogy nézzen ram, máshogy beszéljen velem és nem úgy,  mint egy hülye gyerekre.

Shopia úgyis belém fogsz szeretni!

Sziasztok!😀 Nos hosszú kihagyás után meghoztam a következő részt és nagyon sajnálom, hogy csak most hozom... De mostmár igyekszem hamarabb hozni a részeket!  😔☺
És amit a részt illeti nem lett a legjobb sokkal rosszabb lett mint az előzőek (szerintem)  amiért bocsánatot kérek :) és hát nem lett valami hosszú...
Jó olvasást remélem attól még tetszeni fog!  :* Csukaponik :*