Damnit, Clifford

16.rész

*Sophia szemszöge*

Beérve a szobámba becsaptam magam után az ajtómat. Nagyon haragszom apára! Hogy képes kinézetről megítélni valakit?  Miért gondolja azt, hogy el tilthat bárkitől is? 

Idegesen beletúrtam hajamba, majd le dőltem az ágyra. Eszembe jut a csók. Annyira kellemes érzés volt. Hirtelen megráztam a fejem, hogy kirázzam a gondolatokat a fejemből.  Egyáltalán miért akadtam ki apa miatt?  Mióta érdekel engem Michael?  Össze kéne szednem magam, mert a végén meg fogok őrülni.
A polcomon heverő telefonom hirtelen rezegni kezd, amitől fel pattantam az ágyból ijedtemben.

Gyorsan felveszem a telefont,  majd gyorsan bele szóltam.
-Szia! -fújtam ki a magamban tartott levegőt.
-Szia Sophia!  10 perc múlva ott leszek! -a hangjából kitudom szűrni, hogy mosolyog.
-M-mi??  Mégis miért? -nyitottam nagyra szememet.
-Majd elmondom, de addig is szia! -kuncogott bele a telefonba, s mielőtt kibögtem volna egy sziát ki is nyomta.

  *10 perc múlva*

A szobámban ülve figyeltem Emilyt,  ahogy a szekrényemből dobálja ki a ruhákat, hogy megtalálja a megfelelő ruhát számomra.
-Muszály mennem? -nyavajogtam, s elkerültem az ágyon.
-Jaj Sophia ne nyávogj már ennyit! -csattant fel.  -Jössz és kész! -felém fordulva parancsolóan nézett rám.
-Mégis milyen hely ez, ahova vinni akarsz? -ültem fel.
-Áh ez tökéletes! -maga elé ragadott egy fekete, testhez simuló koktélruhát. -Gyerünk próbáld fel! -adta a kezembe izgatottan a ruhát.
Szemforgatva felálltam a helyemről. Lekaptam magamról a ruhákat, majd fel vettem a másikat. Emily el nyílt szájjal mért végig.
-Nagyon jól áll! Ez lesz a megfelelő ruha! -tapsolt,  s nagy vigyorral az arcán igazgatta a ruhát rajtam.

Miután a sminkem és a hajam is elkészült, Emily-vel a táskánkat megfogva ki is léptünk a szobámból.
-Nagyon gyönyörű vagy, kislányom! -mosolygott anya, mikor a nappaliba értünk.
-Köszi! -nyomtam az arcára egy puszit. -Mi most megyünk, majd jövünk, szia! -köszöntem el.

-Na akkor végre elmondod,  hogy hova megyünk? -kérdeztem.
Emily az utat figyelve el ejtett egy mosolyt.
-Nyílt egy új hely, a központban. Azt mondják, hogy ma nagyon nagy buli lesz ott,  tudod a nyitó buli és Calum-mal megbeszéltük, hogy elmegyünk. Ő már lehet, hogy ott is van a többiekkel. Nem akartam egyedül lány lenni közöttük, bocsi, hogy elrángatlak ide! -biggyesztette le az ajkát.
-Semmi baj!  Sose voltam buliba! -nevettem ki a saját nyomorúságomat.

-Azt hiszem itt is vagyunk! -parkolt le Em. Kiszálltunk az autóból és a bejárat felé indultunk.

Beléptünk az zsúfolt épületbe. Körül néztem a rengeteg ember közt. Voltak akik már be voltak állva,  de voltak akik józanul beszélgettek és szórakoztak egymással. Épp  egy ittas emberől, aki már a pulton feküdt,  vettem le a szemem, mikor megláttam Őt. Ő is épp engem nézett. A szívem gyorsabban vert. A gondolataimat elárasztotta a köztünk lévő csók jelenete. Egy fél oldalas mosolyt küldött felém, amibe bele pirultam.
-Ő is itt van? -kérdeztem a mellettem álló lányt.
-Ki? -kérdezte kíváncsian.
-Öhm...  Nem érdekes! -néztem rá,  hogy véletlenül se vegye észre, hogy kivel szemezek. Na meg azért is, mert ha tovább nézem, akkor talán oda mentem volna és megcsókoltam volna azt a tökéletes ajkakat, amikkel rám mosolyog.