20. Rész

498 25 7
                                    

*Sophia szemszöge*

Beléptem a sötét házba és csendben osontam be a szobámba, hogy nehogy felkeltsem a szüleimet. A szobámba érve ledőltem az ágyamra. Egész végig Michael jár a fejemben. Miközben Michaelre gondolom beleharpok az ajkamba, majd nagy örömömbe a párnák közé bújtam.
*Ring Ring*

Felpattantam az ébresztő hangjára és gyorsan kinyomtam. Miután rájöttem, hogy tegnap elég gyorsan elaludtam, rohantam fürdeni. Kijöttem a fürdőszobából megnéztem az időt és rájöttem, hogy öt percem van elindulni az iskolába. Gyorsan felkaptam az első ruhát amit a szekrényben találtam. A táskámba beledobáltam a könyveimet és a füzeteimet, majd rohantam le a lépcsőn.
-Szia anya, apa!-köszöntem oda miközben elvettem az asztalról egy almát és már rohantam ki az ajtón.
Az iskolához érve nagy levegőt vettem, ugyanis ma újra látthatom Michaelt.
-Szia!- hallottam Emily sikoltozását, ahogy sétáltam a szekrényem felé.
-Szia!-fordultam felé nagy mosollyal. -Olyan hamar elmentetek tegnap! Mesélj, mi volt köztetek Michaellel?- kérdezte izgatottan. -Semmi különös csak haza kisért.- hazudtam neki. Nem merem elmondani, hogy valójában mi történt, még magam sem hiszem el nagyon.
-Sziasztok lányok!-jött egy hang a hátam mögül, majd valaki ajkát éreztem az arcomon. Egyből elvörösödtem és zavarban voltam teljesen. Emily döbbenten, nagy szemekkel meredt rám és a hátam mögött lévő személyre.
-Ti...ti most együtt vagytok?- kiáltott fel hangosan és örült módjára elkezdett ugrálni nagy mosollyal az arcán. -Nem, nem vagyunk együtt!- tiltakoztam gyorsan. Hisz még én magam sem tudom, hogy mi van köztünk. Erről egyszer sem esett szó, de lehet kéne már erről beszélnünk. Michael felé fordultam, hogy megnézzem a reakcióját, de semmit sem láttam rajta. Csak nézte Emilyt, aki nem értett semmit.
-Most menni kéne órára!-hallottam a csengő hangját. Becsaptam a szekrényt és elindultam a terem felé. Az, hogy Michael semmi reakciót nem adott feldühített. Lehet csak játékszer vagyok? Már az elejétől kezdve játszik velem, mert azt mondtam, hogy soha nem fogok bele szeretni? Leültem a helyemre és pár másodperc után Emily és Michael is belépett a terembe. Michael mellém ült én rá sem hederítve meredtem előre, arra várva hogy elkezdődjön az óra.

A tanár belépett az ajtón, felsóhajtottam végre valami amire tudok koncentrálni és így nem kell Michaelt figyelembe vennem.
-Ha jól emlékszem adtam fel egy páros leckét! Nos, úgy terveztem, hogy mindenki előadja, de változott a terv, szóval adja be mindenki az elkészült leckéjét!- mondta a tanárnő. Ennek nagyon örültem. Nem bírtam volna most Michaellel előadni. Kivittem az elkészült leckét és vissza mentem a helyemre. Michaelre egy csepp pillantást sem vetettem.

Vége a napnak, amit nagyon vártam. Michaellel nem beszéltem ma , de ahogy észre vettem nem is kereste a társaságom. Tényleg csak ennyi voltam neki? Bebizonyította azt ami ellen erősen tiltakoztam és kész? Ennyi lett volna az ami köztünk történt? Csomó kérdést tettem fel magamnak miközben elejtettem pár könnycseppett a haza vezető úton.

Sziasztok! 😁 végre megszületett a következő rész! Tudom, hogy extra későn hoztam ezért bocsánatot is kérek!
Remélem ez a rész kárpotól titeket! 🤗🤗 Kellemes olvasást 😁

Damnit, CliffordWhere stories live. Discover now