*Sophia szemszöge*
Beléptem a sötét házba és csendben osontam be a szobámba, hogy nehogy felkeltsem a szüleimet. A szobámba érve ledőltem az ágyamra. Egész végig Michael jár a fejemben. Miközben Michaelre gondolom beleharpok az ajkamba, majd nagy örömömbe a párnák közé bújtam.
*Ring Ring*Felpattantam az ébresztő hangjára és gyorsan kinyomtam. Miután rájöttem, hogy tegnap elég gyorsan elaludtam, rohantam fürdeni. Kijöttem a fürdőszobából megnéztem az időt és rájöttem, hogy öt percem van elindulni az iskolába. Gyorsan felkaptam az első ruhát amit a szekrényben találtam. A táskámba beledobáltam a könyveimet és a füzeteimet, majd rohantam le a lépcsőn.
-Szia anya, apa!-köszöntem oda miközben elvettem az asztalról egy almát és már rohantam ki az ajtón.
Az iskolához érve nagy levegőt vettem, ugyanis ma újra látthatom Michaelt.
-Szia!- hallottam Emily sikoltozását, ahogy sétáltam a szekrényem felé.
-Szia!-fordultam felé nagy mosollyal. -Olyan hamar elmentetek tegnap! Mesélj, mi volt köztetek Michaellel?- kérdezte izgatottan. -Semmi különös csak haza kisért.- hazudtam neki. Nem merem elmondani, hogy valójában mi történt, még magam sem hiszem el nagyon.
-Sziasztok lányok!-jött egy hang a hátam mögül, majd valaki ajkát éreztem az arcomon. Egyből elvörösödtem és zavarban voltam teljesen. Emily döbbenten, nagy szemekkel meredt rám és a hátam mögött lévő személyre.
-Ti...ti most együtt vagytok?- kiáltott fel hangosan és örült módjára elkezdett ugrálni nagy mosollyal az arcán. -Nem, nem vagyunk együtt!- tiltakoztam gyorsan. Hisz még én magam sem tudom, hogy mi van köztünk. Erről egyszer sem esett szó, de lehet kéne már erről beszélnünk. Michael felé fordultam, hogy megnézzem a reakcióját, de semmit sem láttam rajta. Csak nézte Emilyt, aki nem értett semmit.
-Most menni kéne órára!-hallottam a csengő hangját. Becsaptam a szekrényt és elindultam a terem felé. Az, hogy Michael semmi reakciót nem adott feldühített. Lehet csak játékszer vagyok? Már az elejétől kezdve játszik velem, mert azt mondtam, hogy soha nem fogok bele szeretni? Leültem a helyemre és pár másodperc után Emily és Michael is belépett a terembe. Michael mellém ült én rá sem hederítve meredtem előre, arra várva hogy elkezdődjön az óra.A tanár belépett az ajtón, felsóhajtottam végre valami amire tudok koncentrálni és így nem kell Michaelt figyelembe vennem.
-Ha jól emlékszem adtam fel egy páros leckét! Nos, úgy terveztem, hogy mindenki előadja, de változott a terv, szóval adja be mindenki az elkészült leckéjét!- mondta a tanárnő. Ennek nagyon örültem. Nem bírtam volna most Michaellel előadni. Kivittem az elkészült leckét és vissza mentem a helyemre. Michaelre egy csepp pillantást sem vetettem.Vége a napnak, amit nagyon vártam. Michaellel nem beszéltem ma , de ahogy észre vettem nem is kereste a társaságom. Tényleg csak ennyi voltam neki? Bebizonyította azt ami ellen erősen tiltakoztam és kész? Ennyi lett volna az ami köztünk történt? Csomó kérdést tettem fel magamnak miközben elejtettem pár könnycseppett a haza vezető úton.
Sziasztok! 😁 végre megszületett a következő rész! Tudom, hogy extra későn hoztam ezért bocsánatot is kérek!
Remélem ez a rész kárpotól titeket! 🤗🤗 Kellemes olvasást 😁
YOU ARE READING
Damnit, Clifford
Fanfiction5SOS Michael Clifford fanfiction "-És mi van ha pont egy ilyen emberbe leszel szerelmes? -kérdezte, s közelebb hajolt."