Damnit, Clifford

13.rész

*Michael szemszöge*

A karórámra pillantva nyomtam meg a csengőt. Majd a falhoz támaszkodva vártam. Nem kellett sokat várnom pár másodperc múlva már az ajtó nyitódását hallottam meg. Ellöktem magam a faltól és az ajtó elé álltam.

-Szerencséd van! Nem késtél. -nézet rám, szinte villámokat szóró szemmel.
-Öm... Neked is szia! -mondtam. Ő a szemét forgatva elindult. Bementem a házba, majd az ajtót becsuktam magam után és követtem Sophiat.

*Sophia szemszöge*

Próbáltam teljes komolysággal rá nézni, de mikor kinyitottam az ajtót, s megláttam a gyönyörű szemeit, a mosolyát nehezen bírtam kibírni hogy ne csodáljam. A szobámba érve leültünk mindketten az ágyamra egymással szembe. Igazán most figyeltem fel a ruhájára. Fekete, térdénél kiszakadt cső farmert viselt, hozzá vörös, fehér színben pompázó kockás ing. A karján karkötő díszelgett, nagyon jól állt neki, aminek a tudatában volt szerintem. Nem bírtam ki, s az ajkamba haraptam, miközben őt néztem. Nem értettem ezt a viselkedést.

-Csinálunk is valamit vagy még bámulsz egy kicsit? -tértem észhez a hangja hallatán.
-Öhm.. Izé... Persze... -jöttem zavarba. Elég szerencsétlenül nézhettem ki, de ha ez mind nem volna elég kiejtettem a laptopot a kezemből. Nagyon ciki.
Felszedtem a laptopot a földről, s nem néztem Michaelre. Nem mertem. Most nagyon beégtem.

Hangos nevetésre lettem figyelmes, így kénytelen voltam Michaelre nézni. A hasát fogva nevetett.
Duzzogva raktam le a laptopot az ágyra, majd vissza ültem.
-Nevess csak! -mérgelődtem.
-Jól van, jól van... Ha látnád magad! -kapkodott levegő után.
-Inkább a feladatra koncentrálj! -néztem rá mérgesen. Megnyitottam a munkánkat és elkezdtük az átnézést.

-Mi lenne ha a Bronsted-féle savakról többet írnánk? -mutattam rá, majd felé fordultam.  Pár centi távolság volt köztünk. Hazudnék ha azt mondanám hogy nem jöttek zavarba. A szívem felgyorsult. Michael felém fordította fejét. Én még mindig őt néztem. A szívem egyre gyorsabban dobog.  Levegőért kapkodtam.  Arra vártam, hogy ajkaink ossze érjenek. Nem értem ezt az érzést. Mélyen a szemembe nézet, azzal a gyönyörű zöld szemeivel. Az arcom nagyon vörös lehet. Én is a szemébe néztem.

Azt akartam hogy megcsókoljon. Nagyon vágyom rá, oh de még mennyire. Közeledni kezdett. A szívem lassan kiugrik a helyéről. Egyre szűkebb a távolság köztünk. Becsuktam a szemem és vártam. Vártam, hogy az ajkai az enyémekhez érjen. Azt akarom hogy megcsókoljon.

Újabb rész :D ezzel szeretnék kellemes ünnepeket kívánni :3
Remélem tetszik :)
Boldog karácsonyt :*