Damnit, Clifford

3.rész

Az óra után kirohantam a teremből, egyenesen a mosdóba vettem az irányt. A mosdó kagylóra támaszkodtam, majd kifujtam a bennem maradt levegőt. Meg mostam az arcom, majd a tükörbe néztem.
Miért viselkedek így? Miért jövök zavarba?
A gondolatmenetemből a csengő hangja zavart meg. Bele túrtam a hajamba, majd egy kis hezitálás után kimentem a mosdóból. A szekrényemhez mentem, kivettem a szükséges dolgokat, majd elindultam a terembe.

Beérve a terembe, helyett foglaltam Lisa mellett, majd nemsokkal utánam a tanár is bejött a terembe. Kiosztotta a dolgozat lapokat.
-30 percetek van. Remélem nem fog senkinek se gondot okozni. Kezdhetitek! -ült le a helyére, a fizika tanár, majd mindenki elkezdte a lap kitöltését.

Már az utolsó kérdésre írtam a választ, mikor egy papír darab repült az asztalomra. Körbe néztem, hogy ki lehetett az, aki ide dobta, majd megláttam Andrew kétségbeesett arcát, s engem figyelt. Szét nyitottam a papírt, s a kérdések száma volt fel írva. Tudtam, hogy mit jelent ez. Adjam meg a helyes válaszokat. Vissza néztem Andrew-hoz, aki össze rakta két kezét, hogy segítsek neki. Nagyot sóhajtottam, majd elkezdtem vésni a válaszokat a papírra.
Miután végeztem vele, rá néztem a tanárral, aki épp el volt foglalva az olvasással, s gyorsan oda dobtam Andrew-nak a papírt. Rám mosolygott megköszönés képpen, s elkezdte írni a válaszokat. Befejeztem a saját dolgozatomat, s csak ültem arra várva, hogy beszedjék.

Körbe néztem az osztályban. Michael-t nem láttam sehol. Hol lehet? Miért nincs itt? Várjunk csak miért érdekel engem? Azt csinál amit akar, úgyis az olyan emberekhez tartozik, kik csak melegedni járnak ide, semmi másért.

*Michael szemszöge*

Miután kicsengettek Sophia hirtelen felállt, majd kisietett a teremből. Felálltam én is, majd a példáját követve kimentem a teremből. Egyenesen az udvar felé vettem az irányt. Ki érve, elő vettem egy cigit, majd meggyújtottam, s szívni kezdtem.
-Nem szabad itt cigarettázni! -jött mellőlem egy hang. Felé fordultam, egy ázsiai kinézetű fiú állt mellettem.
-Nem érdekel!-rántottam meg a vállam, majd újra bele szívtam.
-Kérsz?-tartottam felé a szálat.
Válasz nélkül kivette ujjaim közül, majd ő is bele szívott.
-Kösz!-adta vissza.
-Amúgy a nevem Calum Hood. -mutatkozott be, s felém tartotta kezét. Kezet fogtam vele.
-Michael Clifford.-mondtam.

-Még sose láttalak! -mondta.
-Mert új vagyok. Ma jöttem! -néztem felé, majd elnyomtam a cigit, s eldobtam.
-Oh értem. Bármi van hozzánk nyugodtan jöhetsz. Szívesen fogadunk újakat! -nevetett fel, majd a csengő megszólalt.
-Majd élek a lehetőséggel! -válaszoltam.
-Rendben. Na mennem kell, hello!-intett, majd el is tünt mellőlem.

Én is elindultam befelé. Milyen óránk is lesz? Gyorsan elő vettem az órarendet, majd megnéztem, hogy milyen órám is lenne. Fizika. Fuuu.... utálom azt a tantárgyat. De ahogy elnézem az egy másik teremben van. A 123-as teremben, de az most merre van? Tudatlanul állok a folyosón, s nézek körbe, hogy merre induljak el. Majd arra az elhatározásra jutottam, hogy elindulok balra. Nagy léptekkel megyek a kijelölt úton, s végig nézem az ajtókra írt számokat, hátha az egyik az lesz, amit épp keresek.

Már jó ideje mászkáltam az üres folyosón, míg meg nem találtam, azt a rohadt termet. Benyitottam. A tanár épp valamilyen papírt vesz el a többitől.
-Jó napot kívánok!-köszöntem, majd észre vettem Sophia tágra nyílt szemekkel néz. Ezzel jobban lehet látni szemeinek színét, ami szép barnában pompázott.
-Ön ki és hogy merészeli megzavarni az órát? -akadt ki a tanár. Itt mindenki így fogadja az újakat? Hát vendéglátásban nem lehetnek jók.
-Michael Clifford vagyok az új diák. Elnézést, hogy megzavartam az órát de eltévedtem.-kértem bocsánatott, majd elindultam egy üres hely felé, s leültem.
-Rendben. Most elnézem Önnek, de ha máskor is előfordul ez, akkor a terem előtt fogja megvárni a óra végét és befogom írni hiányzónak. -mondta, majd folytatta a papírok össze szedését.

-Majd a következő órán Önnek is meg kell írnia a dolgozatott, hogy tudjak jegyet adni. Majd kérje el valakitől a füzetet és másolja be szépen.-ült le a helyére, majd a csengő hangja zengte be az iskolát, amire mindenki felugrott és kiviharzott a teremből.