Egy Perc Boldogság [BEFEJEZETT]

Tizenhatodik rész ~ Huncut menyasszony

Kezd szerelmes lenni? Na ne röhögtessen már. Ez tiszta nevetséges és szánalmas.
De ha annak tartom, akkor miért ver olyan hevesen a szívem? Ha visszagondolok azokra a szavakra a szívem újabb és újabb ütemeket hagy ki... mikor lesz ennek vége?

Gyorsan eltűntem a helyszínről és benyitottam egy idegen szobába. Fogalmam sem volt arról, hogy kié, de nem érdekelt... majdcsak ha zavarok elküldenek.
Kimerült voltam, pedig az előbb majd kiugrottam a bőrömből... aludnom kell.
Lefeküdtem az ágyra és nyakig betakaróztam. Nem tudom miért, de fáztam... nem úgy volt, hogy a vámpírok nem fáznak és nem is alszanak?
De, úgy van... viszont én csak félig vagyok vámpír. Ah... most az egyszer hagyjuk ezeket a misztikus szarokat. Már a tököm kivan ebből az egészből. Inkább alszok.

Halk léptekre keltem fel, de nem nyitottam ki a szememet. Kíváncsi voltam mit akarhat az a valaki.
Közel jött és leguggolt az ágy elé, így minden egyes levegővételét éreztem a bőrömön, s csiklandozott.
- Szóval így állunk? Befekszel az ágyamba, ráadásul megjelölve? Most szopatsz engem? Vagy Jungkook tesz próbára? - suttogott a fülembe félelmetes hangon.
Nem bírtam ki, kicsit megijdtem és akaratlanul is magamra húztam jobban a takarót.
- Félsz tőlem? Jól teszed. - mondta, majd felállt és lassan húzni kezdte rólam a meleget adó paplant és a földre dobta.
Összehúztam magam és fejemet a párnába temettem.
- Miért nem nézel rám? Csak nem szégyelled magad a múltkori baleset miatt? - kuncogott.
Égett a nyelvem, hogy válaszoljak neki, de nem akartam bajt. Ha most trébe kerülök találkoznom kell a Legfőbbel és az nem lenne szerencsés.
- Szótlan vagy. Jungkook talán megharapta a nyelvedet is? Mivel én nem tettem meg...
- Mi közöd van hozzá? - suttogtam de még mindig nem néztem rá és a fejem még mindig mélyen a párnába süppedt.
- Semmi. Csak kívancsi vagyok. Tudod... ha engem harapsz meg...
- Fogd be! - ültem fel és egy pofont adtam neki.
Azt hittem tombolni fog, de a kíváncsiság és az izgalom egy-egy jele volt felfedezhető arcán. Mi van itt mindenkivel? Miért csinálják mindig az ellenkezőjét annak, amit kéne?
- Provokálsz engem?
- Miért tenném? Csupán nincs szándékomban, hogy az orrodra kössek mindent.
- Pedig jobb lenne ha megtennéd... mert én változtattalak át. Bár nem vagy és már nem is lehetsz az enyém, de apró célzásnak vettem, hogy az ágyamban találtalak.
- Vedd aminek akarod. És különben is... ha jól tudom még nem fejezted be a dolgodat. - emlékeztem vissza arra, mikor megharapott.
- Valóban így van... ugyanis nem viszonoztad a harapásomat, ezzel pedig elérted azt, hogy végleg a Legfőbbé legyél. - hajolt fölém és zölden izzó szemeit az enyémbe mártotta.
- Én nem akartam és nem is akarok senkié lenni.
- Így bizony. Nem jó senkihez tartozni...de ha nem tetszik utasítsd vissza.
- Mit kéne visszautasítanom? - kérdeztem és közelebb hajoltam hozzá.
Kicsit sem lepődött meg. Állta a tekintetemet és a közelségemet is. Vonzana? Talán.
- Ha nem tetszik Jungkook ajánlata utasítsd vissza.
- Hogyan? A harapásomat nem szívhatom vissza. - ültem fel teljesen V pedig szorosan mellém.
- Csókolj meg!
Nevetni kezdtem.
- És ha megcsókollak mi lesz? Lekerül rólam a Tekintet? Vagy esetleg "megcsalom" őt?
- Ha megcsókolsz tudni fogja, hogy mit tettél. Sértésnek fogja venni és lemond rólad. Ilyen egyszerű.
- Ezt honnan veszed? - nevettem még mindig.
- A vámpírok nagyon érzékenyek. Ezt már tudod. Jungkook pedig a Legfőbb. Neki olyan nő kell, aki csak az övé. Ha megcsókolsz már nem fogsz kelleni neki.
- És ez biztos?
- Mint amennyire itt ülök előtted. - mondta, majd közel hajolt hozzám és letepert az ágyra.
- Itt mindenki mindig kanos? Már többször voltam ilyen helyzetben. - mondtam és közben csak arra tudtam figyelni, hogy V a lábaim között egyre keményebb lesz.
- Ha lehetne az egész életemet ágyban tölteném ilyen finom hölgyekkel, mint te. De sajnos kötelezettségeim is vannak, amik nem engedik. - mosolygott és közben hajamat elsodorta az arcomból - ezért minden egyes nap éhezem a szexre...
- Miért pont én?
- Erre a kérdésedre már megkaptad a választ. De... engem inkább az érdekelne, hogy hogyan tudtad kibírni idáig, hogy nem tetted szét a lábadat Jungkooknak? - tekintete végigsiklott a testemen.
- Úgy, hogy még nem tapasztaltam meg azt az érzést, amit ő nyújthat nekem. Ezért ellen tudok állni ha kell örökre.
- Ne hazudj nekem. Az illatodból meg tudom állapítani, hogy olyan nedves vagy, mint egy vízzel teli pohár.
- Jól érezted. - pirultam el, de nem mutattam neki zavaromat.
Jól esett egy kis játék annak ellenére, hogy egy ribancnak éreztem magam.
De mivel nem tudom pontosan hány évezred múlva fogok meghalni nem érdekelt, hiszen lesz elég időm megbánni a bűneimet.
- Csókolj meg! És könnyítek rajtad egy kicsit. - mosolygott kéjesen, s térdét feljebb húzva nőiességemet kezdte kényeztetni.
Halk sóhajok hagyták el ajkaimat és V minden egyes pillanatot élvezett.
- Utoljára mondom. Csókolj meg!