Egy Perc Boldogság [BEFEJEZETT]

Tizennyolcadik rész ~ Találkozás

- Te nem a tulajdonom vagy. Hanem a prédám.
A levegő szinte megfagyott körülöttünk, Jungkook jeges pillantása pedig még mindig nem volt elég ahhoz, hogy a bennem gyúlt tüzet eloltsa.
- Ha a prédád vagyok... akkor le kéne vadásznod. Nem gondolod? - hátráltam és a lépcső feljárójánál rámarkoltam a korlátra.
- Ha elszánnám magam hidd el le tudnálak vadászni. De megígértem Hoseoknak és magamnak is, hogy türelmes leszek. De nem tudom meddig bírom még, ha folyton belédbotlok. - nedvesítette be ajkait.
- Akkor engedj el! Én otthon leszek, te itt és nem lesz probléma. - vetettem fel az ötletet.
- Rendben van. 10 perced van, utána legyél a bejárati ajtó előtt. - fordított hátat és folytatta útját előre.
Ez most... ez most komoly? Ilyen könnyen belement? Nem semmi... juhú! Végre otthon lehetek a luxus házamba és normális ruhákba lehetek és végre megfürödhetek normálisan.
Ezek a gondolatok boldoggá tettek és észre sem vettem, hogy a korlát dísze a kezemben maradt.
Gyorsan leraktam a földre és mint aki jól végezte dolgát leszaladtam és összekészültem.
Jin adott egy fekete hosszú felsőt, hozzá pedig egy derékövet, hogy ne tűnjön úgy rajtam mint egy zsák.
Hajamat kifésültem és már szaladtam is az ajtó felé, mikor láttam lefelé jönni V-t. Arca szomorú volt mikor meglátott és valamit tátogott, de azt már nem hallottam.
Semmi más nem érdekelt, csak a szabadság.
- Gyere már. Nem érünk rá egész nap. - siettetett én pedig boldogan futottam ki a napra.
Egy fekete Audi várt a kastély előtt. Hm... az lehet, hogy a házuk ratyi és régimódi, de legalább a kocsiknál követik a mai trendet.

Beszálltam mellé és tűkön ülve vártam, míg a házam elé nem értünk. Amint megpillantottam azt a gyönyörű épületet, a lábaim bizseregni kezdtek a szívemmel együtt és legszívesebben kiugrottam volna a mozgó kocsiból és felrohantam volna egyenesen a fürdőszobába.
- Itt is volnánk. - mondta, de mielőtt kiszálltam volna a kezem a kilincsen maradt... kérdeznem kell tőle valamit.
- Miért engedtél el ilyen hamar?
- Volt más választásom?
- Köszönöm...
- Még ne köszönj semmit. Most viszont nyomás felfelé mielőtt meggondolnám magam.
- Igenis. És kö... - megálltam.
Azt mondta ne köszönjem meg, ezért megfogtam azt arcát és egy gyors csókot nyomtam a szájára.
Meglepődöttsége nagyobb volt, mint a zavarom...
Megint ez az érzés. Ez az ellenállhatatlan és visszautasíthatatlan érzés, ami eluralkodik rajtam.
Jungkook ajkait vizsgáltam és újra rájuk tapadtam. Ahogy összeértek ajkaink olyan volt, mintha villámcsapás ért volna és tűzijátékok repkednének körülöttünk.
Nem tétovázott azonnal visszacsókolt és nyelvével már át is furakodott a számba.
Hosszú és szenvedélyes csókba forrtunk át, ami úgy feltüzelt, hogy azt hittem felgyújtom a kocsit.
- Ezt vedd köszönetnek. - lihegtem ajkaira, majd kipróbáltam az erőmet.
Erősen koncentráltam arra, hogy otthon legyek a lakásba és még a szemeimet is összehúztam.
Mikor éreztem, hogy más a levegő kinyitottam a szememet és a nappalimba találtam magam.
Még mindig csücsörítettem és ide-oda járattam a szemem, hogy nincs-e itt véletlenül, de nem.
- Ez az csajszi, így kell otthagyni egy pasit. - ugrottam fel és kezdtem el táncolni.

~3 órával később~

Két óra fürdés és egy óra szépítkezés után rájöttem, hogy a vámpírság jót tesz a hajnak és a bőrnek is.
Észre sem vettem eddig, hogy a hajam ébenfekete, ajkam pedig tűzvörös lett az átváltozás miatt.
Furcsa, hogy ezt mondom, de igaz.
Gondolatmenetemet egy halk kopogás szakította meg.
Gyorsan felkaptam magamra egy fekete ruhát és már nyitottam is az ajtót.
Két cuki barna szemmel és egy aranyos pofival találtam magam szembe.
- Minhyuk?