Egy Perc Boldogság [BEFEJEZETT]

Tizennegyedik rész ~ Vérszomj

Ahogy előttem állt Minyhuk élve ... el sem akartam hinni. Minden porcikám abban a hitben volt, hogy meghalt, most pedig mégis itt van előttem és rám mosolyog.
- Sajnálom. - mondta, majd elengedte anyját és Jungkook mellé sétált.
- Mi folyik itt? - kérdeztem a két előttem állótól.
- Mit keresel itt? Hogy szöktél meg? - vetett rám gyilkos pillantást Jungkook.
- Nem mindegy? Felelj! Mit műveltetek? Miért csaptatok be ilyen aljasan?
- Nyugodj meg, Hana. Majd mindent elmondok. - mondta Minhyuk de perpillanat olyan dühös voltam rá, hogy nem bírtam nyugodt maradni. Éreztem, hogy a szemfogaim ismét nőni kezdenek és a szemeim égtek.
Jungkook nézett egyet és egyértelmű választ adott tekintete, miszerint nem csalt az orra és tényleg egy lettem közülük.
- Gyere! Már nem bírom ezt a bűzt. - nézett rám Kook, mire Minhyuk elég érdekesen nézett rá a "bűz" jelző miatt.
- Nem megyek veletek! Inkább itt maradok, minthogy visszatérjek abba a sötét gyilkos házba. - kiáltottam és a farkasok elém álltak, mint egy védőburok.
- Szóval elárulod a saját fajtádat? - húzta félmosolyra ajkait Jungkook.
- Nem tartozom sehova. Főleg nem hozzád... - mondtam remegő hangon - Gyűlöllek Jeon Jungkook.
Gonoszan kuncogni kezdett és közeledni kezdett felém. A farkasok morogtak és vicsorogtak de amint közelebb ért hozzájuk nyüszítve mentek arrébb... így szabad utat kaptak felém.
- Azt hiszed... ezek a kutyulik megvédhetnek téged? - fogta meg az államat és gunyorosan végigmért.
- Meg tudom magamat is védeni.
- Haha. Ne röhögtess! Reszketsz mint egy nyárfalevél. Mégis azt hiszed - jött közelebb - megleszel nélkülem?
- Eddig is jól megvoltam. Nem vagyok rászorulva a közelségedre. - mondtam és ellöktem magamtól.
- Jól van, hercegnő. Te akartad. - lett egy kicsit ingerültebb a hangja, majd behunyta a szemét, s mikor kinyitotta vörösen izzottak. Kezeit felemelte és ugyanúgy mint V felemelt a levegőbe és egyenesen a karjába landoltam.
- Hé! Eressz el! Nem hallod? - kiabáltam és hiába ütöttem nem tudtam szabadulni a szorításából.
Hirtelen lebénultak a kezeim és nem tudtam mozogni.
- Mit tettél?
- Leblokkoltam az erődet. Így kevésbé vagy idegesítő. - mondta, majd Minhyuk nélkül hagytuk el a barlangot.

Letett az ágyára és végre visszatért az erőm. Az első dolgom az lett volna, hogy péppé verem, de elvetettem az ötletet, mert nem maradt volna a dolog büntetlenül.
- Ki változtatott át? - kérdezte háttal nekem.
- Miért kérdezi ezt mindenki?
- Mert elég jelentős oka van...
- Miért? - kuncogtam.
Jé... most először nevetek mióta itt vagyok.
- Azt kérded... miért? - jött közelebb én pedig véletlenül lehuppantam az ágyra.
- Vonzódni, kötődni fogsz ahhoz a vámpírhoz, aki átváltoztatott. Vágyni fogsz rá... - döntött le az ágyra és szinte már rajtam feküdt - akarni fogod őt.
- Miért tenném?
- Mert ittatok egymás véréből és ráadásul ő volt az, aki aktiválta a vámpíréned. - szállt le rólam.
Várjunk csak. Én nem ittam a véréből... csak ő az enyémből.
- De én nem ittam az ő véréből...
- Valóban? - ugyan nem mutatta ki, de tudtam, hogy belülről szétveti az öröm.
- Csak megharapott és ivott belőlem. Ennyi.
- Akkor... még van esélyem. - mondta halkan majd újra felém kezdett sétálni és újra letiport.
- Hoseok nem számít... hiszen a testvéred. Így nem alakulhat ki köztetek szorosabb kapcsolat. De... milyen ironikus... - mosolyodott el - utálsz engem, de csak napok kérdése és csak arra fogsz kérni, hogy dugjalak meg. - mosolygott kajánul.
- Soha nem fogok olyat tenni! Soha.
- Ó dehogynem.
Ahogy kiejtette a szavakat már belém is harapott. Behunytam szemeimet és fogaim ismét előbújtak. Éreztem minden egyes tagjában, hogy reszket. A mozdulatai elárulták, erre várt egész végig. Hirtelen furcsa érzés tört rám.
Mi ez az érzés? Ugyanolyan... mint mikor Jungkook azt mondta, hogy fussak. Most viszont mintha csak a puszta jelenlétével arra késztetne, hogy harapjak belé.
Igen, a vérére szomjazom. Akarom... meg akarom ízlelni a Legfőbbet. Megmozdultam alatta, mire éreztem, hogy mosolyra húzza a száját.
- Te jössz. - húzódott el én pedig habozás nélkül legurítottam magamról és derekára ültem. Én sem tudom mi volt az az érzés de egyszerűen nem tudtam nemet mondani magamnak. Minden porcikám a vérét kívánta és a végtagjaim előre cselekedtek.
Mindkét csuklóját megragadtam és a feje mellé szorítottam őket. Száját mosolyra húzta, majd fejét oldalra billentette, így teljesen hozzáfértem.
Szinte hallottam, ahogy a szívével egy ritmusban folyik a vér az ereiben. Már szinte éreztem azt az ínycsiklandozó ízt a számban. Iszonyatosan kíváncsi voltam az ízére...
- Harapj... hadd érezzelek! - suttogta én pedig hatalmasra tátottam a számat és úgy tettem, ahogy mondta.
Fogaimat egyenesen a nyakába vájtam, vére pedig bizsergette a testemet.
Minden egyes korty vére olyan volt, mint a legédesebb méz... azonban mohóságom eljutott az agyamig és készültem befejezni, mikor Jungkook visszatolta a fejemet.
- Igyál még. Tudom, hogy kívánod.