Egy Perc Boldogság [BEFEJEZETT]

Tizenegyedik rész ~ Véres kaland

Ahogy olvastam a sorokat a kezem úgy kezdett remegni a szívemmel együtt.

" Tudom, hogy a Legfőbbként arra fog törekedni, hogy megsemmisítse őt"

"Mély álomba ringattam és elrejtettem a testét jó messze innen"

Jeon Junkook, vérmaffia, Minhyuk, Hoseok, Merionok, farkasok, vámpírok...
Ki vagyok én? Vagyis... ki voltam?
Hirtelen régi emlékképek kezdtek bevillanni az agyamba és összekuporodva fogtam a fejemet. Szinte fájdalmasak voltak az emlékeim. Mintha... mintha éreztem volna minden külső és belső tényezőt, ami a fejembe lejátszódott.

"Egy magas, barna hajú, jóképű ember áll előttem és egy szőke hajú, alacsonyabb nő pedig a férfi mellett és fogja a kezét.
Azt mondja ő az új anyukám. Hol van az igazi? Meghalt?
Felbukkan egy barna hajú, komor arcú kisfiú. Pár évvel lehet idősebb nálam. A szőke fia... Hoseok.
- Mától Hoseok fog rád vigyázni kicsim. Most pedig anyu és én elmegyünk. Jók legyetek! - visszhangzottak a fejemben a szavak.

Apa kétségbeesetten néz rám. Kezében tart engem és futunk valami elől. Egy fekete köpenyt látok ... és vért. A férfi háttal áll nekünk ezért nem látom az arcát.
Hoseok próbálja megfékezni, de nem sikerül neki. A földön van.

- Most pedig kicsim...apa elmegy. Vigyázz magadra és élj úgy, hogy ne bánj meg semmit! - mondta, majd kezét a homlokomra tette és minden elsötétült.

Fekete köpeny. Tengerkék szem. Hatalmas szemfogak és vér szennyezi egy ismeretlek ismerős férfi arcát. Felkapott és már ott sem voltunk. Lefektette apró testem egy ágyra, majd fogait belém mélyesztette. Szokatlan és fájdalmas érzés kerített hatalmába.

Anya vállán sírtam. Már semmire sem emlékeztem abból, ami ezelőtt történt. Csak egy normális ember vagyok. Vagy mégsem?

- Vidd el innen a testét. Oda vidd, ahol Hana volt. Jól zárd be és senki ne tudjon róla. - hallottam Jungkook hangját, majd Hoseok igenlését.
Mit terveznek Minhyuk testével? Megölte őt... sosem fogom neki megbocsátani.
És ha igaz amit leírtak ebbe a naplóba, akkor a fajtánk és az apám miatta halt meg.
Hangos lépteket hallottam az ajtó elől és gyorsan eltettem a naplót a kötényem egyik zsebébe. Nem tudhatják meg, hogy tudomást szereztem a kilétemőmről és az övéjükről.
Nagy meglepetésemre V nyitott be. Elneveztem V-nek a hímzés miatt.
- A Legfőbb látni kíván.
- Én viszont őt nem.
- Az perpillanat senkit sem érdekel, szolga.
- Kicsit sem vagyok a szolgátok. Vérszívó szörnyetegek. - suttogtam el a végét, mire V mérges lett.
Közelebb sétált hozzám és mikor hátrálni kezdtem a kezét felfelé emelte és én is úgy emelkedtem fel a levegőbe.
Már meg sem lepődtem, hiszen amit a naplóba olvastam az mind igaz volt.
- Ezért a beszólásért legszívesebben kitépném a szíved... de nem teszem, mert nem lehet.
- Engedj el!
- Én ugyan nem tudom mire kellhetsz te a Bangtannak, de a véred tényleg nagyon csábító. - vitt arrébb kezével és máris az ágyon huppantam egy hatalmasat.
- Jungkook hívatott nem? Mennem kéne. - dobtam be az egyetlen mentőövem.
- Tud várni és különben is... neked a Legfőbb. - mondta ingerülten de arcán csillogott az izgatottság és az éhség.
Kezével ismét intett én pedig arra lettem figyelmes, hogy az ágyon fekszem és az összes testrészem az ágyhoz van kötve. Ezt meg hogy?
- Most szépen megtanulod, hogy milyen is egy igazi és fájdalmas vámpírharapás. - mondta, majd rám helyezte súlyát és megnyalta a nyakamat a fülem alatt.
Már éreztem szemfogait a bőrömön és szemeimet automatikusan összehúztam.

Belém harapott. Két foga belém vályódott és a seben keresztül a friss vérem ömlött a szájába.
Kezeit tenyerembe helyezte és ujjainkat összekulcsolta. Fejemet hátrafeszítettem és számat kinyitottam, majd néhány nyögés hagyta el.
- Ez az. Nyögjél csak... hallani akarom, hogy fáj.
Lassan csuklóimat megragadta és szorítani kezdte őket. Szédültem... forgott körülöttem a világ és szinte már nem is éreztem semmit sem.

Azonban hirtelen elmúlt minden és már nem nehezedett rám súly. Már nem éreztem azt a kellemetlen érzést a nyakamnál és a csuklómat sem szorították. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy Jungkook áll az ajtóban és próbálja lenyelni a dühét... de abban a pillanatban nem ment neki.
Szemei vörösre változtak és V-re szegezte őket. A fiú fel-alá pattogott a padló és a plafon között... Jungkook kegyetlen volt... és a szoba egyre jobban hűvössé vált... majd V hajáról már jégdarabok lógtak.
- Ízlett? - kérdezte Kook a földön fekvőtől és hirtelen egy szempillantás alatt eltűnt a vele együtt.
Mi a fene folyik itt? Úgy érzem, mintha ez egy csapda lenne és tudnom kéne, hogy hol a kijárat.