Egy Perc Boldogság [BEFEJEZETT]

Tizenhetedik rész ~ Tulajdon

- Utoljára mondom. Csókolj meg!
Fejemet közelebb vittem övéhez és már majdnem hozzáértem ajkaihoz, mikor azt a magas, szőke hajú férfit pillantottam meg az ajtóban.
- Komolyan, Taehyung? Ezzel etetted be? - szólt gunyorosan.
- Jin? Te hogy kerülsz ide? - pattant le rólam.
- Hana... gyere velem. Nem maradhatsz a közelébe. - nyújtotta a kezét, én pedig felkeltem az ágyról és megfogva kezét hagytam el V szobáját.
- Egyszer úgyis az enyém leszel. - kiáltotta utánam, mire Jin gyilkos pillantást vetett rá.
- Ne is hallgass rá.
- Miért vittél el onnan? Megtörte volna a Tekintetet.
- Csőbe húzott téged. A Tekintetet nem lehet megtörni. Ha egyszer valaki megjelöl onnantól kezdve senki másé nem lehetsz, csak az övé.
Míg befejezte mondandóját leértünk a konyhába. Leültetett egy bárszékre ő pedig a piszkos poharakat kezdte elmosni.
- Akkor... V csak tőrbe csalt?
- V? - mosolygott.
- Ja... ő... mikor bejött hozzám abba a koszos tárolóba egy olyan felső volt rajta, amibe egy V betű volt hímezve. Mivel nem tudtam a nevét jó becenévnek tűnt. - mosolyogtam zavartan.
- Értem - nevetett egyet - Fogalmam sincs, hogy mi vitte rá arra, hogy ekkorát hazudjon. Bár ez rá vall.
- Én pedig vakon bíztam benne. Kész lettem volna egy ribancot csinálni magamból.
- Ugyan már. Ez egyáltalán nem a te hibád. Amik ennek a kastélynak a falai között zajlanak, azok egyáltalán nem neked valóak. - törölte el az utolsó poharat, majd leült elém.
- Tudod már évtizedek óta szállít ide-oda vért a csapatunk újonc vámpíroknak. Csak az a baj, hogy a vérbe kábítószer van keverve, ezért drágább.
- De ez miért jó?
- Valamiből élni kell nem? Jungkook arcát nem láthatja senki, ahogy a miénket sem, ezért folyton cseréljük a szállítókat. Csak ők tudják, hogy kik és mik vagyunk, azonban ől teljes titoktartást fogadtak. - kortyolt egyet vérrel teli poharából.
- Értem. Szóval maffiózók vagytok.
- Azért ez egy erős kifejezés. - karolta át a vállamat valaki, közben bekapott egy szőlőszemet.
- Jimin. Ne légy modortalan. - szidta le Jin a vendéget, ő pedig leült mellém.
- Miről megy a duma?
- Semmi érdekes, csak az általános tudnivalókról. - magyarázta Jin, de Jimin rá se figyelt. Ropogtatta tovább a szőlőszemeket és végigvizslatott.
- Mi az?
- Semmi. Csak Tae azt mondta jöjjek és hallgassalak ki titeket. - vágott egy idióta fejet.
- É-értem. - fordultam el nevetve, mire Jin rosszallóan mérte végig Jimint.
- Most mi van? - értetlenkedett a kis törpe, mire Jinnel együtt kezdtünk nevetni.
- Visszatérve igazad van Hana. Tényleg egy maffiabanda vagyunk. Csak egy kicsit különbözünk a többitől. - kacsintott Jin.
- Abban biztos vagyok. De... szeretnék elmenni innen. Engem várnak otthon a szüleim és a munkám is. Nem maradhatok itt többet. - tettem rá kezére a kezemet és kérlelően néztem rá.
- Figyelj... ahogy Hoseok is úgy én is szabadon elengednélek... de Jungkook a főnök és ő dönt ezekről a dolgokról. Csak azon csodálkoztam, hogy Kook miért nem büntette meg a testvéredet azért, mert elvitt és otthagyott a farkasokkal hemzsegő erdőbe. - szorított rá a kezemre.
- Azért, mert kedveli Hope-ot és nem akar fájdalmat okozni Hananak. - nyalta meg ujjait Jimin és egy almát kezdett falni.
- Honnan veszed, te idióta? És ne csámcsogj már!
- Hallottam, mikor mondta Yoonginak.
Tényleg... abból én is hallottam részleteket. Azóta nem is találkoztunk hála istennek.
- A lényeg az Hana, hogy a Tekintetet nem lehet megszüntetni, úgyhogy bárki bármit mond... ne higgy neki és ne engedd becsapni magad. - mondta aranyosan, majd egy apai pillantást vetett rám.
Tanácsait megköszönve hagytam magamra őket és később fulladoztam a nevetéstől, ahogy veszekedtek.

Már egy órája járhattam a folyosókat elgondolkodva, mikor ajtónyitódást hallottam valahonnan.
Akkora ez a kibaszott kastély, mint egy város ráadásul olyan sok szoba van benne, mint ahány csillag az égen.
Nem tudom miért, de elbújtam az egyik sötét sarokban és megvártam míg az illető felér a csigalépcsőn.
A picsába. Hát nem Jungkook?
Szerencsére nem fordult felém és ment tovább egyenesen, azonban megállt és kuncogni kezdett.
- Érzem az illatod. Jegyezd meg nem tudsz itt elbújni.
Hát ez remek! Már megint belecsöppentem a jóba. Remélem a V-s akciómról nem szerzett tudomást. Nem lenne jó ha kiderülne.
Lassan előbújtam a sötétből, Kook pedig hátrafordult és ajkait mosolyra húzta.
- Miért bújkálsz előlem?
- Nem bújkálok. - néztem félre és kezeimet hátratéve fütyürésztem.
Pillanatok alatt mellettem termett és egy csókot nyomott a számra.
- Hé! - töröltem le ajkaimat.
- Mi az? Nem csókolhatom kedvemre a menyasszonyom? Habár... ha jól suttogták a denevérek nem akarsz az lenni. Vagy tévedek?
- De. Jól hallottad... a te kis menyasszonyod jól bedőlt egy idióta vérszívónak, aki azt mondta neki, hogy a csókjával megtöri a varázst. - mondtam gúnnyal teli hangon.
- Merész vagy, ugye tudod?
- Nem vagyok az. Csupán nem szeretem, ha valaki úgy tekint rám, mint a tulajdonára.
- Te nem a tulajdonom vagy. Hanem a prédám.