Ki Lakik A Szomszédban?

Képességek

Az alsó ajkamat harapdálva nézem őket. Egy szellem, márcsak ez hiányzott.
Feldúltan sietek be a konyhába. A felső polcról leemelem a kedvenc poharam és teli töltöm hideg vizzel. Gyorsan megiszom.
-Miért vagy zaklatott?
Nagyi hangjára összerezzenek.
-Mitől tartasz? -nagyi hangja egyre magasabban cseng- Mi a fene történt, ami ilyen váratlanul ért?! Amália! Érzem, hogy elhatalmasodik rajtad a kétségbe esés. Szólalj már meg, megijesztesz!
Minden boszorkány -minél ügyesebb, annál hamarabb- szert tesz a különleges képességére az élete folyamán. Ezek a képességek eltérőek és teljesen kiszámíthatatlanok. Persze nagyanyám azt mondja ebben is meg van a rendszer csak még senki nem jött rá. Nem örökletes, bár néha úgy tűnik. A nagyi képessége nem más, mint az érzelemolvasás. Könnyedén leolvassa bárki érzelmeit. Anyu a gondolatolvasással lett megáldva. Én bezzeg megkaptam a szellemekkel való kommunikációt. Elvileg ez nagyon ritka és értékes képesség, csak hasznát nem veszem. Családtagok szellemével még nem sikerült kapcsolatba lépnem. Még nem jöttem rá, hogy miért. Rejtély számomra.
-Beszélj! -nagyi képességének a mellékhatása -vagyis én így hívom- az, hogy átveszi az illető érzelmeit, ha leolvasta. A varázslásért fizetni kell. Bár a képességnél úgy tűnik korlátlanul használhatjuk, igazából fizetünk érte. Nagyanyám hangulata például kiszámíthatatlan. Bármelyik pillanatban megváltozhat, ha olvas valaki érzelmeiből, képtelen nem átérezni és ez ellen semmit sem tehet.
Egyszer egy esküvőn olvasott a féltékeny szerető érzelmeiben és anyuval alig bírtuk elvinni a helyszínről.
A sok hangulatváltozások miatt sokkal nehezebben irányítja az érzelmeit.
-Láttam egy szellemet. -kezdem.
-És... -legtöbbször idegesít, mikor olvas bennem, de most kivételesen jól jön, hogy tudja ez még nem minden.
-Az egyik szomszéd srácra van rákattanva. -legyőzőtten masszirozom a tarkom. Csak láttam a szellemet, de ez is elég volt ahhoz, hogy a fejem zúgni kezdjen.
-Akkor még inkább el kell kerülnöd őket. Főleg azt a srácot.
-Igen, tudom. -sóhajtok. Ahogyan én megérzem a szellemeket, úgy ők is kitudják szúrni, hogy észlelem őket. Egy szellemet lerázni pedig rohadt nehéz. Szar dolog.
-Jobb lenne, ha az állatokkal kommunikálnék. -panaszkodom.
Nagyanyám anyukájának ez volt a képessége és sokáig reménykedtem, hogy hasonlót kapok én is.
-Azt olyan módon kaptad meg, hogy összeszedted Malt.
Nagyinak meggyőződése, hogy egy parányi dédnagyanyám képességéből a véremben kering és ennek köszönhetően találtam rá Maltazárra és ő ezért olyan hűséges hozzám.
Nem válaszolok. Inkább készítek magamnak egy citromfűteát.
Utána elvonulok a nappaliba és olvasom. Az mindig megnyugtat.

Újabb teával a kezemben indulok a lépcső felé, hogy felmenjek az emeletre, a szobámba, mikor nevetgélésre leszek figyelmes. Egyértelműen kuncogás, olyan ami rosszalkodáskor szakad ki az ember száján.
-Na, Ann! -súgja egy férfi hang.
Anyám beceneve hallatán összerezzenek. Apám hívta így.
-Mia? -anyu lép ki a lépcső melletti szobából. A ruhája és a haja is zilált. Biztos meghallotta a gondolataim.
-Igen? -visszafordulok felé. Gondolatban nyafogok, hogy mi van már?!
-Ne hisztizz mindjárt mehetsz a szobádba csak előbb még adnék egy kis munkát. -reagál a gondolatomra is.
Anyu bemegy a szobába. Kénytelen vagyok utána menni. A szobában szintén ziláltan ott a férfi. Csak egy személy van, akinek az anyám engedi az ügyfelek közül, hogy becézze.
-Ász! -biccentek felé.
-A legfiatalabb boszorka! Üdvözöllek! - enyhén meghajol előttem. Az ügyfeleink közül ő mindenképpen törzsvásárló. Mégis a valódi nevét nem ismerjük. Azt sem tudjuk megmondani, hogy milyen származású, hol él, stb. Csak azt, hogy gazdag. Mindig busásan fizet, amit el is várok tekintve, hogy anyámtól plusz szolgáltatást is kap.
Ász mindig máshogy viselkedik. Néha parasztosan, néha úriemberként. Volt már szupersztár és hétköznapi ember a viselkedését tekintve. Kiismerhetetlen. Azt hiszem anyunak ez tetszik, hogy izgalmas a pasi. Elhúzom a szám.
-Tedd ezt a sárkánytojást vízivé! -anya közömbös hangon beszél, mintha ez mindennapos bűbájt kívánna, pedig ez nem igaz. Sőt! Tudom, hogy Ász miatt adja a lazát, de örültem volna, ha nem kapom meg ezt a feladatot.
-Nem lesz baj, csak csinálj mindent szakszerűen! Drága dolog, vagyis ne szúrd el! -adja át anyu a strucctojásnál is nagyobb tojást nekem. Anya képességének a mellékhatása, hogy ha sokat használja a végén nincs tisztában azzal, mi gondolat és mi nem. Olyat is kimond, amit csak gondol, de kimondani nem áll szándékában, és észre se veszi.
-Hát hogyne. -mormogom. A tojással az egyik és a teával a másik kezemben lépek ki a szobából. Utánam becsapódik az ajtó. Tudom miért nem anyám végzi el a varázslást, neki más dolga van.

Kiskoromban amikor rájöttem, hogy anyám más pasasokkal kavar, kiakadtam. Bezárkoztam a szobámba és nem akartam beengedni senkit. Egyedül Mal tudott macska képében bejönni az ablakon. Tisztán emlékszem arra a napra:

Mal fekete, selymes bundáját simogattam és zaklatottan motyogtam, mikor anyám egy bűbájjal kinyitotta a szobám ajtaját.
-Most hagyj magunkra, Maltazár! -mondta anya halálnyugodtan.
Mal fújtatva osont ki az ajtón. Anya becsukta utána az ajtót.
-Most megbeszéljük a dolgot, akkor is. -ült le mellém anya. Persze az akkor is válasszal a gondolatbeli: nem akarok róla beszélni-re válaszolt.
-Tudom, hogy most azt gondolod; nem vagyok hűséges apádhoz, de tévedsz. -anyu összefűzte az ujjait.
Persze, hogy tudod mit gondolok, hiszen olvasol a gondolataimban, így könnyű. -gondoltam.
-Ne szemtelenkedj! Azért olvasok bennük, mert tudom milyen makacs vagy. Így tudok a legkönnyebben szót érteni veled. -szidott le anya.
-Miért csinálod? -kérdeztem.
-Tudod miért tartják a boszorkányokat érzéketleneknek? -anya kérdése meglepett.
-Nem.
-Mert képesek vagyunk elzárni az érzéseinket. Ez egy bonyolult varázslat, nem mindenkinek sikerül, de ha mégis, utána sokkal kisebb mértékben hatnak rád. -magyarázta anyám.
-Te elvégezted ezt a varázslatot?
-Nem. Én hagyom, hogy érezzem a fájdalmat, ami apád elvesztése okoz nekem. Ettől erősebbé válok. És emlékeztet arra, hogy én már megtaláltam az igazit. - a végén rám mosolygott.
-Még mindig szereted az aput, igaz? -szipogtam.
-Igen és mindig is szeretni fogom. -közelebb húzodott hozzám és átkarolt- Azoknak a férfiaknak mindig elmondom, hogy ez egy futókalandnál több sosem lesz.
-Mégis belemennek.
-Bele. Ha nagyobb leszel erről elbeszélgetünk. -megpuszilta a fejem tetejét- Most elég, ha megjegyzed, hogy mindig szeretem az apukád és erre te, akit szintén nagyon szeretek, mindig emlékeztetsz engem.
Hulló könnyekkel bújtam anyámhoz és éreztem, hogy ő is sír.

Azóta beszélgettünk a szükségletekről. Kínos egy beszélgetés volt. Senkinek sem kívánom.
Már nem ítélkezem felette. A boszorkányok találkozgatnak férfiakkal, de nem élnek együtt velük. A nagyanyám és később az anyám is megpróbálta, de nem sikerült. Az ember férfiak nem elég szívósak ahhoz, hogy boszorkányokkal éljenek. Nem hiába van az a mondás, hogy boszorkány párja halandó nem lehet. Ez egyben szabálynak is bizonyult a családi tapasztalataimat nézve.

Nagyi egy patikában dolgozott fiatalként. Csak természetes alapanyagokból készítettek gyógyszereket. Egy fiatal férfi mindenféle hamis tünettel jött el nap mint nap a patikába, hogy találkozhasson a nagyival. Hamar egymásba szerettek.
Aztán nagyi teherbe esett és minden megváltozott.
Nagyi anyja azt mondta, hogy el kell szakadniuk egymástól, hiszen egy boszorkány mellett nem fér meg egy halandó férfi. Nagyinak ez nem tetszett és megszökött a papával. Elköltöztek a lehető legmesszebb és elkezdték a közös életüket. Csakhogy a nagyi anyja óriási haragra gerjedt és elátkozta a papát, aki hamarosan meg is halt. Nagyi annyira dühös volt, hogy többé szóba sem állt az anyjával.

Anya sem járt jobban. Bár nagyi nem ellenezte a kapcsolatukat, így is tragikus véget ért.
Anyu egy virágboltban dolgozott akkoriban, szemben az étteremben apu főzött. Együtt jártak haza, mert szinte szomszédok voltak. Apu hihetetlenül gyorsan elbűvölte anyát. Aztán apa beköltözött anyuhoz és a nagyihoz.
Hét voltam, mikor a baleset történt. Minden tökéletes volt addig; apu tudott a boszorkányságról, de nem zavarta, boldog volt velünk. Szeretett minket. Mégis közbe szólt a sors és elvette tőlünk, de helyette csatlakozott hozzánk Maltazár.