Ki Lakik A Szomszédban?

Lelepleződés

Fiatal voltam. Egy iskolának az udvarán játszottam a többi gyerekkel. Ez nem egy átlagos iskola volt. A kerítés mellett fegyveres férfiak álltak, szemmel tartottak minket. Nem hagyták, hogy elmenjünk. A játékba viszont nem szóltak bele. Pedig ez nem olyan játék volt, mint amit a többi gyerek szokott játszani szabadidejében.
Mi mások voltunk. Vadásznövendékek.
A játék durva volt és véres. Ha nem küzdőttél eléggé a gyerekek ellátták a bajod. Ha vesztettél megbüntettek.
Az egyetlen esély az, ha nyersz.
Ha mindenkinél jobb vagy.

Egy kislabdát kellett megszerezni. Egy nagydarab srác szorongatta az udvar közepén. Egy elszánt kisfiú a háta mögé lopakodott, de a srác észrevette és a könyökével orrba vágta. A kisfiú az orrát fogva hátrált, ujjai közül előbugyogott a pipacsvörös vére. Nem sírt, régen megtanulta, hogy azzal semmit sem ér el.
Figyeltem, ahogy az iskolatársaim próbálják elvenni a sráctól a labdát. Figyeltem és kielemeztem, hogy mik a srác gyengepontjai.
Elindultam a labdáért. Tudtam hogyan érjem el ezt. Oldalt néztem a testőreinket; az arcuk kifejezéstelen, mint egy katonának, de a szemükön látszott, hogy jól szórakoznak rajtunk. Meglátjuk, hogy mit szólnak ahhoz, ha elintézem ezt a nálam sokkal nagyobb srácot.

Idősebb voltam. Majdnem húsz és osztályelső. Éppen a vérfarkasokról tanultunk. Nem bírják a farkasölő sisakvirágot. Milyen meglepő! A neve is elárulja. Néztem a szánalmasan vén tanítót. Azt hiszi a könyvekben minden megvan. Azt hiszi, ha az elméletet megtanuljuk, akkor boldogulni fogunk a terepen. Hülyeség. Ezért hal meg az első hetekben a végzett osztályoknak legalább a fele? Nevetséges. Rossz a tanítás. Ha elég idős leszek tanítványt fogadok majd és én helyesen fogom tanítani.

Már elvégeztem az iskolát. A lehető legjobb eredményekkel. Nem meglepő. A hülye is betudja magolni az elméletet, és ha gyakorol, akkor harcolni is menni fog.
Végre a magam ura vagyok. Régóta vártam már ezt a napot.
Ki akarom próbálni, hogy mire vagyok képes.

Egy farkas hullája felett állok. A tetem nagyobb egy rendes farkas teteménél. Nem csoda, hiszen ez egy vérfarkas teteme. Végignézem, ahogy visszaváltozik emberré. Öreg volt. Tapasztalt, de már gyengült az ereje. Nem baj, szép zsákmány.
Lenézek a kezemben tartott metszőfogra. Gyorsan kihúztam mielőtt visszaváltozott. Nagyon ügyesnek és tapasztaltnak kell lenni ahhoz, hogy ki lehessen venni a fogat.
Csöpög róla az a növénykeverék leve, amelynek az a célja, hogy megakadályozza a visszaváltozást. Még bele kell fecskendeznem a fogba is a löttyöt, ha azt akarom, hogy megmaradjon, mint a többi.
Büszkén előhúzom a nyakláncom a nyakamból. Lóg rajta vagy tizenöt metszőfog, mind másiktól származik. Hamarosan ezt is melléjük fűzhetem.

Elég idős és tapasztalt vagyok ahhoz, hogy tanoncot fogadjak magam mellé. Ráadásul elég jó vagyok, így tudok figyelni egy zöldfülűre is.
Ott is van.
Jó testfelépítésű. Erős, de én még erősebbé teszem majd.
Fiatal, még épphogy ott hagyta a sulit. Szerencséjére ő is kitűnő eredménnyel végzett. Az évfolyamában ő a legjobb.
Helyes, nekem a legjobbra van szükségem.
-A szolgálatára, uram! -enyhén meghajol előttem. Mélyen belenézek a szemébe.
Kék szemében elszántság csillog, de látok még valamit.
Vadságot.
Már tudom: Ő lesz az utódom.

A srác jól tanul. Mindennap megizzasztom, de nem hiába; egyre jobb. Érzem, hogy öregszem. Még nem látszik rajtam és a mozdulataimon, és ezt a kondimnak köszönhetem. Sosem lettem annyira hiú, hogy ne dolgozzak a sráccal együtt az edzéseken.
Bár a vadászok a nevelésnek hála lassabban öregszenek, pontosabban; kevésbé látszik rajtuk, én érzem öt éven belül az utódom, akire fiamként tekintek, le fog győzni, mint az idő. Az idővel én sem versenyezhetek.