Ki Lakik A Szomszédban?

A Vadonban

Egyszerre éreztem megkönnyebülést és szorongást. Meg félelmet és izgatottságot.
-De azt mondta, tud segíteni. -az alfa összeszorította az öklét, utána kiengedte majd újra kezdte az egészet előről.
-Segíthetek, hogy irányítani tudjátok. Képesek lesztek falat húzni magatok közé.
-Azt hiszem ez is jobb, mint a semmi. Nem igaz, srácok? -Virág kényszeredetten elmosolyodott.
-De. -én is felvillantottam a műmosolyom.
Minden oké?
Igen.
Elengedtem a farkas kezét.
-Kifejtené a dolgot, kérem! -megvakartam a nyakam.
-Megtanítom nektek, hogy hogyan zárjátok ki egymást.
-Lehetséges? -kételkedett az alfa.
-Volt már rá példa. Képesek voltak élni a saját életüket, de...
-De...? -sürgettem.
-De a mai napig szoros kapcsolatban állnak. Ezen nem lehet változtatni. Ti már...hogy is mondjam...nem vagytok semlegesek egymásnak.
Elég furcsán nézhettünk rá, mert folytatta.
-Úgy értem...én...ahh! Ez csak átmeneti állapot értitek? Emelhettek falat, de az nem fog örökké állni. Ha nem foglalkoztok vele, leomlik szépen lassan és mire észbekaptok már minden a régi. És erős falat nehéz építeni, ahogy újra és újra felépítitek egyre nehezebb és nehezebb lesz, mert a képességetek is erősödik közben.
-Erősödik? -nyeltem egyet.
-Igen. Felesleges megpróbálkoznotok az elnyomásával. Hiábavaló. Előtör. Veletek együtt fejlődik, változik, hozzátok igazodik.
-Hát ez remek! -röhögött fel tehetetlenségében az alfa.
-Ez még nem a vég! Lehet kezelni. Ne nyomjátok el, ha egy kis magánéletre vágytok felemelitek a falatok aztán leengeditek. Rá fogtok érezni, hogy a legjobb. A végén fel sem fog tűnni.
-Ezt erősen kétlem. -jegyeztem meg epésen. Három éjszakából kettőn az alfa rémálmában vendégeskedtem; ez nem a legjobb arány.
-Bízzatok bennem!
-Arra rá kell szolgálni. -az alfa szinte fenyegetően mondta.
-Van más lehetőséged? Nekem mindegy, hogy hogyan éled az életed. Csak segíteni szerettem volna...
-Kell is a segítséged. Nem úgy értette. -szúrósan néztem az alfára.
Ne csináld!
Saját bőrön tapasztaltam.
Nincs más választásunk, te is tudod!
Az alfa tüntetően elfordult tőlem. Ahh! Ez annyira...hagyjuk!
-Kérlek! -könyörgőre fogtam a dolgot.
-Szeretem a kihívásokat! -kacsintott rám Beátrix.
-Köszönjük! -megkönnyebbültem.
-Kövessetek! -egy belső szoba felé indult.
Megragadtam az alfa pólóját és magam után húztam volna...csak tettem volna, mert meg sem mozdult. Én akadtam meg; visszarántodtam az alfához.
-Mi a...?!
-Ugye, nem gondoltad komolyan, hogy elhúzhatsz?
-Ezt most miért kell? -sziszegtem.
Virág, hogy fedezzen minket megkérdezett valamit Beától, amire tudta, hogy hosszú választ kap.
-Mit? -kérdezte ártatlan hangon az alfa.
-Miért rendezel drámát?
-Én nem...
-Akkor tedd félre a hülye büszkeséged és az idióta önérzeted és indul Bea után!
Az alfa felemelte az állát.
-Bocs, de sajnos mindkettő szerves részem!
Ráleheltem a mutatóujjamra és végighúztam a karján.
-Fíz, lobsak, levt quem!
Az ujjam helyén sisteregni kezdett a bőre.
-Elment az eszed? -rántotta el tőlem a karját.
-Legyél együtt működő vagy ilyen ócska, de annál hasznosabb trükköket fogok bevetni!
-Ez...
Figyelmeztetően felmutattam az izzó mutatóujjam. Vette az adást.
-Igazi zsarnok vagy. -haladt el mellettem.
-Boszorkány adottság. Szeretünk irányítani.
Követtem őt a szobába. Bea és Virág is észrevette az alfa friss sebét, de egyikőjük sem szólt egy szót sem.
-Kell pár alapvető dolog, ami segíthet falat építeni. -Bea belefogott a magyarázatba. -A leghatékonyabb falépítés első lépése a kapocs pontos felismerése. Meg kell találnotok a hidat kettőtök között, azt amin keresztül kommunikáltok, ami által egymásra vagytok hangolva.
-Ezt, hogy találjuk meg? -idegesen csavargattam az egyik tincsem.
-Az a legnehezebb. Meg kéne éreznetek azt a láthatatlan kötelet, ami köztetek van.
-Még irányítani sem tudjuk ezt az egészet, hogy találnánk meg a hidat? -a hidat gúnyosan megnyomta az alfa.
-Éppen ezért kell valami, ami ezen felül összeköt benneteket. Valami amivel azonosíthatjátok a hidat.
-Például valami személyes? -Virág felvette a fonalat.
-Igen.
Az alfára néztem. Nem sok minden jutott eszembe, hogy milyen személyes tárgya lehet. Aztán bevillant a Holdkő-nyaklánc. Csakhogy az hamis volt.
-De van igazi. -az alfa felém sétált. -És ez egy jó ötlet. Nincs nagyon olyan személyes tárgyam, amit használhatnánk ehhez.
A kezében felbukkant a Holdkő. Fogalmam sincs honnan szedte elő. A fehér kő gyönyörűen szikrázott a kezében, szinte világított.
Félresöpörte a hajam és a nyakamba akasztotta.
Megfogtam a hajam és csodálva bámultam a kővet a nyakamban.
A kő -ahogy az alfa már nem érintkezett vele- kihunyt, de aztán felfénylett a nyakamban egyszer, utána tompa fénnyel ragyogott. Megsimítottam az idegen tárgyat a nyakamban. Szokatlan súlya furcsa érzést keltett bennem. A bőrömnek langyosnak tűnt a kő, de folyamatosan hűlt, mivel nem ért hozzá az alfa -legalábbis én ezzel magyaráztam a dolgot.
-De hiszen ez túl értékes neked...
-Annál hasznosabb! -Bea vidáman szemlélte a kővet. -Erősebb a kötödés.
-Nem épp az ellenkezőjét akartuk elérni? -vonta kérdőre az alfa.
-Nem megy, ha nem vagytok tisztában, hogy mi ellen akartok védekezni.
A csuklómra pillantottam. Egy szallag volt rajta. Királykék színű vékony szallag, amit már kikezdett az idő, de még jól tartotta magát. (Egy varázslatnak köszönhetően, amit erre a célra fejlesztettem ki.)
Kibontottam a csomót. Az alfa kezéért nyúltam, majd rátekertem a csuklójára a szallagot és megkötöttem.
-Az apámtól kaptam. Mindig viselem. Viseltem...
-Csodás! A személyes tárgyakkal általában könnyebb. -Bea izgatottan összedörzsölte a kezeit. -Gondolom a fejben társalgás megy a legjobban, az a legkönnyebb, szóval beszélgessetek miközben a kapott tárgyra koncentráltok. Érintsétek meg, amikor használjátok a képességet.
Megfogtam a Holdkővet és szórakozottan dörzsölni kezdtem.
Remélem, hogy beválik.
Nem tudom érdemes-e reménykedni...
-Mostantól ezek segítségével kommunikáljatok és automatikusan ez lesz majd a hidatok. Alkalmazkodni fog a kapocs köztetek. -Bea lelkesen mutogatott beszéd közben. -És ha el akartok zárkozni csak lezárjátok a hidat, eltorlaszoljátok a köztetek lévő csatornát. Azt javaslom, vizuálisan képzeljétek el.
-Ennyi? -kételkedett az alfa.
-Egyelőre igen. Gyakoroljátok! De ne csak a falat! -Bea becsukta a jegyzetfüzetet. -Ebben a füzetben leírtam mindent, amit a kötödésről tudok. A másolatát elküldöm postán.
-Nagyon szépen köszönjük! -hálálkodtam.
-Nincs mit, édeském.
Bea kinyitotta nekünk az ajtót.
-Még sok dolog vár rám ma. Vigyázzatok az úton!
-Mintha megakarna szabadulni tőlünk. -jegyezte meg az alfa.
-Nincs sok időm.
-Köszönöm, hogy időt szakítottál  ránk. -Virág megölelte Beát.
-Egy barátnak bármit.
Az alfával tapintatosan kivonultunk a szobából, hogy Virágék négyszemközt váltsanak pár szót.
Pár perc múlva könnyes szemmel csatlakozott hozzánk Virág.
Megérintettem a Holdkővet.
Honnan ismerik egymást?
Azt hiszem ő segített az ikrek születésekor.
Nem beszélt erről?
Virágnak is megvannak a titkai. Az ikrek szinte semmit sem tudnak az apjukról.
Virág azt mondta fáradt és hátra szeretne ülni, hogy aludhasson egy kicsit.
Így én ültem előre.
Az utazás során párszor megpróbáltam beleolvasni az alfa gondolataiba a Holdkő segítségével. A végére gond nélkül sikerült. Legtöbbször a falkára gondolt.
-Tudom, hogy mit csinálsz. -bár a szája nem mosolygott, a szeme igen.
-Hogyan? -a fejem az ablaknak döntöttem.
-Olvasol a gondolataimban.
-Honnan tudod?
-Mert én is ezt teszem.
Vajon mikre gondoltam, mikor olvasott bennem?
-Szinte végig azon agyaltál, amit a banya mondott.
Megkönnyebbültem. Elég zavarbaejtő, hogy bármikor megtudhatja mire gondolok.
-Szerinted milyen "tünetek" nem jelentkeztek még nálunk? -tereltem el a gondolataim.
-Nem tudom. Nehéz elképzelni, hogy a mostaninál is jobban össze legyünk kötve.
Ezzel egyetértettem.
Szorgalmasan gyakoroltam. A fürdésnél felemeltem a falam. Elképzeltem, ahogy elzárja a csatornát, ami összeköt minket.
Mikor kisétáltam a fürdőből megjegyezte az alfa:
-Éreztem a falat.
-Akkor hasznos volt a találkozó.
-Úgy tűnik.