Ki Lakik A Szomszédban?

Farkasszemmel

Hirtelen felpattant a szemem. Megint egy rémálom.
Nyögve ültem fel az ágyban. Lepillantottam a hasamra. Az ötödik bordám fölött egy óriási lila folt díszelgett. Az egy szép ütés volt Samtől. Telitalálat.
Ránéztem az asztali órára: 06:00.
Remek! Megint korán kezdem a napot. Felborzoltam a hajam, mielőtt kiléptem az ajtón.
A folyosón tisztán hallatszott az ikrek hortyogása. Nem csoda, hogy Lili panaszkodik miattuk. A szobája pont mellettük van. Szerencsére enyém a leghátsó szoba, így a lehető legmesszebb vagyok tőlük.
Lekocogtam a lépcsőn a földszintre. A konyha irányába indultam.
Az új házunk emeletes, vagyis nagyobb, mint a legutóbbi. Ezért lehet saját szobám. Összesen tizenkét szobás a ház. Pont ideális a számunkra, ahogy Félix mondta. Attól még egyikünk sem örült a költözésnek. Már kezdtünk belejönni a megjátszásba, erre kezdhetjük újra az egészet. Új hely, új álca.

Nem meglepő módon Félix a konyhapultnál ül. Papírokat rendezget.
Nem vagyok biztos benne, hogy alszik-e egyáltalán. Mindig ébren van bármikor ébredek fel. Lehet éjfél előtt kicsivel vagy hajnalban, ő fix, hogy fent van.
Fel sem pillant az iratokból, mikor belépek.
-Jó reggelt! -köszönök.
-'reggelt! -int felém a kezével.
Biztosan tudom, tisztában van azzal, hogy én jöttem be, hiába nem nézett fel a papírokból. Ilyenkor senki nem kel fel rajtam kívül.
Kinyitom a hűtőt, élvezem a kiáramló hideget. A rémálomtól felforrósodott a vérem. Behunyom a szemem és hagyom, hogy a vérem csillapodjon. Lelassítom a szívverésem.
-Megint olyan álmod volt?
Kinyitom a szemem és kiveszem a tojástartót a hűtőből mielőtt megfordulok a válaszhoz.
-Igen. Az a rohadt szellem nagyon rám szállt.
-Dolgozom az ügyön. -Félix gondterhelten dörzsöli az arcát. -Dolgozom rajta.
-Tudom. -csak ennyit mondok, de gondolatban hozzáteszem: A költözés nem vált be.
Előveszem a szekrényből az egyetlen serpenyőnket. Beleütök négy tojást és felrakom a tűzre. Amíg a tojás sül, addig a kávéfőzőhöz indulok egy bögrével. Félix már lefőzött egy adag kávét.
Teletöltöm a bögrém és belekortyolok a fekete kávéba. Már meghűlt.
Éppen derékig eltűntem a hűtőben, amikor Virág berontott a konyhába, akár egy hurrikán.
-Szépjóreggeltmindenkinek! -hadarta el egy szuszra.- Segítség kell!
Hm. Hamar a lényegre tért. Ez egy jó tulajdonsága Virágnak. Nyílt és őszinte, ez pedig ritka.
-Johnny!
-Tessék! -igyekszem semmit sem el ejteni, mikor kikászálódok a fridzsiderből. Egy tányért egyensúlyozok a kezemen, teli van rántott hússal, másik kezemben a sajtot fogom és magamhoz szorítom a vajat és a ketchupot. Kurvára hideg mindkettő a meztelen hasamnak.
-Azt hiszem elrontottam valamit. -Virág nem zavartatja magát, tovább dumál hozzám. -Szerintem te megtudod csinálni.
Virág folyton tönkretesz valamit. Szörnyen ügyetlen.
Ledobom a hozzávalókat a tűzhely mellé. Kihúzok a fiókból egy kénőkést. Gyorsan neki látok a szendvics készítéshez.
-Mi ment tönkre? -kérdezem. Lelkileg felkészülök mindenre, mivel bármi, ami mozgatható vagy éppen nem mozgatható, tönkremehetett.
-Hááát...az úgy volt... -ködösít Virág.
Kenyér, vaj, hússzelet, sajt, ketchup.
-Kimentem a kertbe, hogy megnézzem a gyógynövényeimet...
Újabb kenyér, vaj, hússzelet, sajt, majd ketcsup a tetejére.
-Véletlen volt tényleg! Én csak...
Újabb félkész szendvicset csinálok.
-Szóval hátraléptem... én nem figyeltem a lábam elé és...és...
Elkészítem az utolsó szendvicset.
-Az csak ott hevert, én meg ráléptem.
Végre megsültek a tojások. Szétválasztom őket és a megpakolt szendvicsek tetejére dobom őket.
-Mire léptél rá? -ha valamit elszúr, már nem olyan egyenes.
-Azt hiszem...
Kenyér, kenyér, kenyér, kenyér. Kész is vagyok a reggelimmel. Elégedetten kapom fel az egyik immár kész szendvicset.
-...az egyik csapdát. -nyögi ki Virág.
Ráérősen beleharapok a kajába, mielőtt ránézek. A frissen sült tojás forró a számban, de nem veszek tudomást róla, mert farkaséhes vagyok.
-Na? -Virág töri meg a csendet.
Elmosolyodom. Virágra nem lehet haragudni. Bár már a negyvenen is túl van néha inkább egy kamaszra emlékeztet.
Sárga virágos ruhájában idegesen toporog előttem. Hihetetlenül ártatlannak tűnik. Bezzeg a fiai... az a két csirkefogó! Ők aztán nem ártatlanok bármiről legyen is szó.
-Megcsinálom. -biccentek.
Virág megkönyebbülve sóhajt, mintha valami szörnyű bűnt úszott volna meg.
Vicces belegondolni, hogy a másodperc törtrésze alatt átváltozik kérlelhetetlen anyáva, ha a két pici fia rosszat csinál. Ami gyakran megtörténik, mert az ikrek igazi ördögfiókák.
Mégis itt most inkább bűntudatos gyereknek tűnt, mintsem magabiztos anyának.
Virág kilibbent a konyhából, én vidáman néztem utána. Félix fel sem pillantott az iratokból, már megszokta Virág furcsaságait.
-Mielőtt neki állnál a munkának feltétlenül öltözzél fel. -Félix elmélyülten bámulja a számokat a papíron, miközben beszél.
Felvonom a szemöldököm, lassan végig nézek magamon.
-Nem állt szándékomban egy szál alsóban csapdát szerelni. -a hangom közömbös. Őszintén? Ha felszeretnék vágni a szomszédoknak valószínűleg megtenném, vérfarkasként és mert keményen edzek, kockahasam van. Ez van. Büszke vagyok rá, de ki nem lenne az?! Viszont nincs akkora egóm, hogy mutogatni akarjam magam.
-Sejtettem, de inkább megjegyeztem. Kerülnünk kell a feltűnést.
Jah! Nem lenne jó, ha a sok vénasszony elhirlesztelné, hogy ebben a házban milyen izmos fiatalemberek vannak...
Horkantva kaptam fel a második szendvicsem. Furcsa szülőhelyettesítők. Félix és Virág. De el kell ismernem jó munkát végeznek velünk.
Gyorsan befaltam a harmadik szenyát, hogy a negyedikkel a számban a szobámba indulhassak.
-A tűzhely. -dörmögte Félix.
Visszakocogtam lekapcsolni a lángot. Bedobtam a mosógatóba a serpenyőt és újra a szobám irányába indultam.
-Mmemm vaaam. -szóltam tele szájjal.
-Rendben. -Félix egyszer sem nézett fel, de így is ura volt a helyzetnek.
Remélem egyszer én is eljutok erre a szintre.