Ki Lakik A Szomszédban?

Titkos Biznisz

Anya nagyot sóhajtott.
-Ennek örülök.
Marina megszorította anyu kezét.
-Kövessetek a rendelőmbe, bár elég szűkösen leszünk, amiért ilyen sokan vagytok. -Ász intett, hogy kövessük.
Engedelmeskedtünk.
Ász bevezetett a pult mögötti ajtón át egy külön szobába.
Itt egy steril asztal állt középen, mellette egy kisasztal; rajta különböző orvosi eszközők. Jobb oldalt, a fal mentén üvegek sorakoztak -orvosságok lehettek-, a másik oldalt géz, törülközők, fertőtlenítő és ragtapasz volt.
Az ajtó mellett egy mosdókagyló állt.
-Vigyázz! Ilyen helyeken lopják el a májad! -súgta mögöttem Jack Lili fülébe.
-Idióta! -lökte meg Lili Jacket, de hátrafordulva láttam, hogy a szája széle felfelé görbül.
Egész aranyosak voltak együtt. Vajon összejöhetnének?
-Tedd az asztalra! -utasította Ász az alfát. -Csak óvatosan.
Biztos voltam benne, hogy az alfának lett volna egy két szava -az állkapcsa idegesen megremegett-, de összeszorította a száját és szó nélkül elvégezte azt, amit Ász mondott neki.
-Mi történt vele? -érdeklődött Ász. A tartásából rutin sugárzott.
-Vadászok. -anyu Marina mellett állt és a kezét szorongatta.
Ász megdermedt a mozdulatában. Éppen Marina sebét vizsgálta, de most megállt a vizsgálás közben.
-Nagyon remélem, hogy nem követtek. A ti érdeketekben. -Ász folytatta a munkát. -Van vészhelyzetre tervem és ha úgy alakul, abban a tervben a ti megmentésetek nincs benne.
Érzelemmentesen közölte mindezt. Konkrétan a saját kivégzésünket.
-Igazán kedves... -grimaszoltam.
Ász egy pillanatra felemelte a fejét, hogy a szemembe nézzen.
-Bogaram! -újra Marina sebének szentelte a figyelmét. -Gondolnom kell az ügyfeleimre.
-Nem üzemel elég jól a kétes kis üzleted? -anya dühösen nézett rám, mikor befejeztem. Összehúzott szemmel néztem rá. Tudta, hogy a csávója feketén dolgozik, mégsem zavarta.
-Ha titokban kell tartanod, hogy mivel foglalkozol, nehéz újakat szerezni. -Ász nem foglalkozott a csípkelődésemmel.
Mal megbökött a vállával, azt akarta, hogy tudjam ő egyetért velem.
Mindig kíváncsiak voltunk, hogy mivel foglalkozik, de arra nem gondoltunk, hogy titokban orvosi ellátást ad. Valószínűleg rengeteg kétes életű varázslény jár hozzá különböző ellátásért, Ász pedig búsás fizetségért ellátja őket.Fedősztorinak pedig egy fűszerboltot használ.
-Meg tudod gyógyítani? -anyu görnyedten állt Marina mellett és a kezét görcsösen szorította.
-Talán.
Anyát a sírógörcs szorongatta.
Az ikrek üveges szemmel bámulták az anyjukat.
Nagyi ösztönösen megérezte a bajt, és mielőtt odament volna az ikrekhez rám nézett.
Egyből megértettem. Magam után húztam Malt anyához. Együtt átöleltük anyát.
Szerettem volna azt mondani, hogy minden rendben lesz, de ezt nem tudtam garantálni, tehát nem mondtam inkább semmit.
A farkasok diszkréten hátrébb mentek. Hihetetlenül hálás voltam nekik ezért.
Ász szakszerűen dolgozni kezdett Marina sebesülésén.

Az ikrek két oldalról támasztották Marinát. Ász -illegálisan tudásának köszönhetően- tökéletes munkát végzett. Marina stabil állapotban kapaszkodott a lányaiba, bár még kábult volt a kezeléstől.
-Akkor... -Ász összecsapta a tenyereit. -Ha már nem támadtak meg a vadászok, és a beteg is jól van, azt hiszem rátérhetünk a fizetségre.
Mal horkantott egyet.
-Ugye, nem gondoltad, hogy ez az egész nem kerül majd semmibe? -Ász keresztbe tette a kezét. -Félretettem több ügyfelemet is, hogy foglalkozhassam veletek. Egyből elláttam. Ezért pluszba fel kéne számolnom költséget.
-Igazi csúszómászó féreg vagy,
te... -kezdtem szitkokat szórni rá.
-Nyugi, kislány! Még nem fejeztem be! Mivel én a ti állandó kuncsaftotok vagyok, ezért nem lenne igazságos. Sima árat kérek és ennyi.
-Igazán nagylelkű... -csikorgatta a fogát Mal.
-Mennyi lesz? -szólt közbe anya.
-Attól függ. Könnyen alkalmazkodom. Ha jobb ajánlatotok van.
-Halljuk az árat! -nagyi leutánozta Ász testtartását.
-100 000... -Ász egy láthatatlan követ rugdosott a lábával.
Elakadt a lélegzetem. Ennyink nincs.
-Szereted a különleges dolgokat, igaz? -meglepett, hogy az alfa megszólalt.
-Mire akarsz kilyukadni? -Ász kíváncsian méricskélte az alfát.
-Holdkő.
Egy szó. Egyetlen szó elég volt, hogy átvegye az irányítást.
A Holdkő, az igazi Holdkő szörnyen ritka. Az a legenda járja, hogy ha egy vérfarkas először átváltozik az ösztönei elvezetik egy Holdkőhöz. Kiszagolja és kiássa a földből.
Ha jól gondolom...
-Odaadom fizetség gyanánt... -az alfa kihúzott a pólója alól egy láncot, ami a nyakában lógott. Rajta csüngött egy Holdkő. Meglepően nagy volt.
-Ez már alkudozás. De meg kell, hogy mondjam tetszik. -Ász közelebb lépett az alfához.
-Ez nem alkudozás. Fair ajánlat, amit elfogadsz. -az alfa meglóbálta Ász orra előtt a követ.
-Az a kő és némi KP. -alkudozott Ász.
-Nincs pénz. Csak kő.
-Akkor kettő kő.
-Egy és egy köszönet.
-Egy és egy szívesség.
-Kitől?
-Tőled!
-Egy kő, egy hálás köszönet és kedvezmény a bosziknál.
-Egy kő, egy hálás köszönet és ingyen kiszolgálás a bosziknál.
-A kő, egy hálás köszönet a boszilánytól és két kedvezményes, de nem ingyenes kiszolgálás.
-A kő, a hálás köszönet Miától, egy ingyenes és egy kedvezményes kiszolgálás.
-Nincs ingyenes kiszolgálás, de kaphatsz ajándékot tőlem.
-Vagyis egy kő, egy hálás köszönet Miától, két kedvezményes kiszolgálás és egy ajándék tőled.
-Igen.
-Hasznos ajándék.
-Értékes lesz.
-Hm. -Ász az állát dörzsölte. -Legyen.
-Áll az alku? -az alfán nem volt jele semmiféle izgalomnak.
-Áll.
Kezet ráztak. Mi, nézők csak bámultunk. Eddig oda-vissza kapkodtuk a fejünket köztük.
-A köszönet. -az alfa várakozóan nézett rám. Csipőre tettem a kezem. A beleegyezésem nélkül egyezkedett. Nem akartam köszönetet mondani.
-Mia! -anyám hangja teli volt feszültséggel és tudtam, hogy kikerekedett szemekkel, fogátcsikorgatva bámul.
-Rendben. -dühösen összefontam a kezeim. -Ász! Hálásan köszönöm, amiért segítettél nekünk, hogy megmentetted Marinát. Nem tudom mihez kezdtünk volna nélküled. Nagyon szépen köszönöm. Igazán hálás vagyok.
Miután befejeztem annyira összeszorítottam a fogaim, hogy attól tartottam összeroppannak.
-Szívesen. -Ász önelégülten vigyorgott.
-Természetesen a két kedvezményes kiszolgálást is megkapod a jövőben, ha túléljük. -enyhített a levegőben rezgő feszültségen anya.
-Remek! -Ász az alfa felé fordult. -A követ!
-Ajándék! -dobta oda az alfa Ászhoz.
Ász elkapta a levegőben, de a keze ott is maradt.
-Nagyon ravasz! -Ász elismerően méregette az alfát. -Hasznos és értékes ajándék. -nézett Ász a kezében lévő Holdkőre. -Ügyesen kijátszottál.
-Köszönöm. -biccentett az alfa.
Sam és az ikrek elkezdtek kiterelni minket.
Kint a pult mögött Bubi leskelődött. Érdeklődve figyelte a csapatunk, de egy szót sem szólt. Amikor élesen ránéztem, gyorsan el is fordult.

Felzárkoztam az alfához.
Le akartam cseszni, amiért miatta elő kellett adnom azt a kis színjátékot, de elnyomtam az önérzetem és helyette a másik mondandómat kezdtem el:
-Nem kellett volna odaadnod a Holdkőved.
-Nem tettem. -lepillantott rám. -Az egy hamisítvány volt. Ha értene hozzá, akkor észrevette volna. Az igazi biztonságos helyen van.
Szóval duplán átverte Ászt.
Kezdtem megkedvelni.
Vajon hol van az igazi Holdkőve? Nála van most? Már épp elkezdtem stírölni, amikor gondolatban jó erősen pofon vágtam magam. Mi a fenét képzelsz, Mia?! Szedd már össze magad és fejezd be ezt a nevetséges viselkedést!
Inkább arra kezdtem megoldást keresni, hogy miért van nála hamis Holdkő. Pont a nyakában.
Paranoiás.
Nem jutottam többre, mert a kijárattól nem messze beleütköztem egy idegenbe.
Durván visszapattantam róla.
Elestem egyenesen a fenekemre.
Meglepett kiáltás hagyta el a számát.
Erre nem számítottam.