Ki Lakik A Szomszédban?

Mindenkinek Van Gyenge Pontja

Összerezzentem.
Az kizárt, hogy az alfát hallottam a fejemben... Na neeeee! Ez képtelenség. Hideg nyugalmat erőltettem magamra. Lazíts, Amália, lazíts!
Van jobb ötleted?
Ledermedtem. Jaj, jaj, jaj...
Mi a TE szenzációs ötleted?
Ó, ne, ne, ne...
Boszi?
A fenébe!
Boszi?!
FEJEZD MÁR BE!
Végre válaszolsz...
MÁSSZ KI A FEJEMBŐL!
TE KEZDTED!
EZ NEM IGAZ!
Te mondtad, hogy így nem törjük meg.
Én nem is...
Gondolatban.
Ezt nem hiszem el!
Pedig most is csináljuk.
És ez hátborzongató!
Hallottam a fejemben, ahogy felnevet. Ettől csak még jobban ijesztővé tette az egészet.
Van itt egy hely, ahol nyugodtan beszélhetünk?
Hiszen most is...
Úgy, hogy a szánkat is használjuk!
A fürdő jó lesz?
Igen.
Szerencsére nem sok vizet zavartam, így könnyedén kisurrantam a fürdőbe.
A fürdő egy wc-vel, egy fürdőkagylóval és egy viszonylag nagy zuhanyzóval volt felszerelve. Egészen nagy volt;kényelmesen elfért benne az ember.
Pár perc múlva megjelent az alfa.
-Mi tartott ennyi ideig? -türelmetlenkedtem.
Az alfa felvonta a szemöldökét.
-Itt vagyok, nem?
Legyintettem, majd idegesen járkálni kezdtem a fürdőszobában.
Ez elég körülményesen ment, mivel az alfával együtt már nem volt olyan tágas a szoba.
-Most már hajlandó vagy elmondani az ötleted? -követett a tekintetével az alfa.
Idegesen tördeltem az ujjaim.
-Élvezi, ha bántjátok.
-Igen, ez feltűnt. -keresztbe tette a kezeit. -Egyéb egyértelmű észrevétel, amit egyedül is képes vagyok felismerni?
Megsemmisítő pillantást vetettem rá.
-Biztos vagy benne, hogy képes vagy felismerni az egyértelmű jelzéseket? -kételkedve mértem végig.
-És te? -az alfa a falnak dőlt.
Ez a beszélgetés kezdett nagyon furcsa lenni.
-Szerintem át kéne verni. -váltottam témát.
-Hogy?
-Hallucináció. Használjuk ki a nagyképűségét.
-Nem is rossz ötlet... -morfondírozott a farkas.
-Kösz a bizalmat... -fújtattam.
-Konkrét terved is van?
-Van egy varázslat, aminek a segítségével irányíthatjuk a képzelgését.
-Ahhoz kellenek speciális dolgok?
-Sajnos igen.
-Nem baj. Beszerezzük őket. -az alfa hangja elszántan csengett.
Nem tudtam erre mit mondjak.
-Beszéljünk a többiekkkel. -javasolta az alfa.
Már indult volna ki a szobából, mikor megragadtam az alkarját.
-Várj!
-Mi az? -érdeklődve fürkészte az arcom.
Hm. Ilyet még nem kellett senkinek sem mondanom. Ez az egész szörnyen bizarr.
-A gondolatolvasáshoz van köze?
-MI?! -teljesen kiakadtam. -Olvasol a gondolatomban?
Megvonta a vállát.
-Hányas számra gondolok? -erősebben szorítottam a karját.
-Hét?
Belevájtam a körmöm a bőrébe.
Összehúzott szemmel nézett a karjára.
-Visszakaphatom egy darabban?
Elengedtem a karját. A körmeim nyomán kibugyogott sötét vére.
-Olvastál a gondolataimban? -a hangom elhalt.
-Nem. -az alfa lemosta a vért a karjáról. Egy öblítés után már nem is vérzett, pedig csúnyán megmartam. -Boszorkány vagy. A hetes meg olyan boszorkány szám. Csak tippeltem.
-Biztos?
-Száz százalék.
-Szerintem szüneteltessük a dolgot.
-Hiszen eddig alig használtuk. -mosolygott az alfa.
-Épp ez a lényeg. Ne változtassunk ezen. És a többieknek se szóljunk, amíg nem tudjuk pontosan, hogy mi ez!
-Ahogy akarod. -az alfa kinyitotta előttem az ajtót. -Csak utánad.
-Köszönöm.

Félre hívtuk a többieket, hogy a varázsló nem tudjon a tervünkről. Először nem sok mindenkinek tetszett a terv.
-Az nem megoldás, ha késeket dőfünk belé! -érveltem.
-Az szükséges volt. -engedett el egy megjegyzést az alfa.
Csúnyán néztem rá.
Azt hittem, egy oldalon állunk!
Én meg azt, hogy ezt nem csináljuk!
Nem direkt üzengettem neked.
És a mostani. Ez nem direkt volt?
Hihetetlen, hogy fejben is sértegetsz!
Ez nem igaz! És nem is szoktalak sértegetni!
-De ez a terv... -Sam a tarkóját dörzsólgette. -Figyeltek egyáltalán?!
A hangja kizökkentett. Felé fordultam.
-Befejeztétek egymás bámulását?
-Nem bámultuk egymást. -tiltakoztam.
-De. -a farkasok egyszerre válaszoltak. Az alfa szemét módon felröhögött.
-Ha a kínzos módszert kipróbáltuk, miért ne lehetne ezt is? -háboródtam fel.
-Én egyet értek, Amáliával. -Virág mellém lépett. -Nem támogatom a kínzást.
-Hiszen élvezi. -szólalt meg az egyik iker.
-Így szívességet teszünk neki. -tette hozzá a másik.
-Akkor sem! -Virág tekintetéből olyan akarat sugárzott, hogy egy szikla is meghajolt volna neki.
Az ikrek elcsendesedtek.
-Akkor kell egy lista. -csapta össze a tenyerét Félix.
-Meg lesz. -bólintott az anyám.
Győzelem!
Ne örülj előre a medvebőrére!
Ennyit arról, hogy nem használjuk...