Ki Lakik A Szomszédban?

Kiruccanás

Nagyival alig vártuk, hogy elmenjen a vevő. Toporzékolva néztük, ahogy anyu egy tőrrel megvágja a nőt és a vérét egy fiolába folyatja. Egy másik fiolába a nyálát kérte, majd egy hosszú tincset vágott le. Idegesen tördeltem a kezem, mikor a nő egy ronggyal a hónalját törülgette. Ez most komoly?! Mi lesz már? Induljon!
Végre lelépett, és mi a nagyival odarohantunk anyához. Egymás szavába vágva kérdezgettük:
-Mikor indulunk?
-Hova megyünk?
-Biztos jó ötlet most menni?
-Meddig leszünk?
-Kölcsön kérhetem a rúzsod?
-Jesszus...annyi minden van... Jó ötlet ez?
Anya nyugodtam felemelte a kezeit, csendre intett minket.
-Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy most a körülmények eléggé...komplikáltak, de szerintem most igazán ránk fér egy kis szórakozás. -anya elegánsan végigsimított a haján.- Igazi szórakozásra, nem olyanra, mint mikor a növény mögött röhögcsélünk más kárán.
Nem mentegetőztünk, hogy ezt csináltuk. Csak a vevő miatt bújtunk a fikusz mögé. Kajánul elmosolyodtam.
-Mintha lenne egy mondás, hogy a legnagyobb öröm a káröröm. -elégtételként vettem, hogy anyám ajka lebigyed a kijelentésemre. Mikor kicsi voltam gyakran hangoztatta ezt a mondást.
-Egy olyan is van, hogy minek az embernek ellenség, ha van családja, nem? -vágott vissza anyám.
-A családdal az a baj, hogy azt hiszed megbízhatsz bennük. -szólalt meg egy hang mögöttünk.
Mindhárman a hang irányába fordultunk. Mal lustán sétált felénk, arcán pimasz mosollyal.
-Mi ez a kupaktanács? Lemaradtam valamiről? -kérdezte.
-Elmegyünk az este. Te vigyázol a házra! -osztott parancsot anyám rögtön.
-Macska vagyok nem házőrző kutya! -méltatlankodott Mal- Hova mentek?
-Munka. -vágta rá nagyanyám. Gyorsan átvette Mal felháborodását.
-Csábító-bájitalt kell készítenünk. -avattam be.
-Á! Értem. Szórakozni mentek. Tönkre tesztek pár szerencsétlen tökfilkót. -húzta a száját Mal.
-Nem lesznek azok a fickók olyan szerencsétlenek. -nagyi szemében pajkos fény villant- Lesz részük néhány rendkívüli élményben.
-Asszem nekem ennyi elég is ebből a témából. -Mal arca pár árnyalattal fakóbb lett.
-Ha este megyünk sok mindent el kell még intéznünk. -karoltam Malba- Segíthetsz a panírozásban például.
Mal felhorkant, de tudtam, hogy hálás amiért megmentettem a további szexuális utalástól. Mal szintúgy a nagyanyjának tekintete nagyit, ezért rosszul érinttte ez a téma. Anyával kapcsolatban is hasonló volt a helyzet. Én teljes mértékben megértettem.

Tizenhat éves voltam, mikor először vittek magukkal anyuék. Szépen kiöltöztettek, megtanultatták velem, hogy mit csináljak, majd bedobtak a mélyvízbe. Elég furcsa a családom, de ez...elismerem hajmeresztő.
Tizenkettő voltam, mikor apu meghalt. Rá két évre anyuék elkezdtek más városok báraiba járni egyéjszakás kalandokra, hogy beszerezzék a szerelmi-csábító-ösztönző-bájitalokhoz a hozzávalókat. (Minden szexuális vagy szerelmi bűbájhoz szükséges dolgokat.)
Amikor szerintük elég idős lettem ahhoz, hogy segítsek nekik, bevettek. Elmondták, hogy kell, aztán hagyták, hogy kibontakozzak.
Azt mondják a boszorkányokban van valami veszélyes vonzerő. Úgy tűnik ez a családom esetében egyértelműen jelen van. Minden női tagja könnyedén az ujja köré csavar egy férfit. Hamar belejöttem és kialakítottam a saját módszerem. Nem vagyok túl büszke arra, hogy ilyen dolgokat művelünk, de... a boszorkányok rosszak, nem? Hát mi szoktunk rossz lányok lenni...

Minél messzebb megyünk, annál jobb. Nem lenne szerencsés, ha a faluban felkapná a fejét egy pletyka, miszerint a családom együtt jár pasikat hajkurászni. Ráadásul a pasik az este után nem emlékeznek semmire, de megmagyarázhatatlanul furcsán érzik magukat. Ez senkinek sem lenne jó, szárnyra kapna, mint legfrissebb pletyka.

A szobámban dühöngtem. Tehetetlenségemben toppantottam egyet.
-Nem olyan nehéz... -Mal hangja tompa volt, mivel a fejét egy párnába nyomta- Csak válassz ki egy átkozott ruhát...
-Ez most fontos. Tudod milyen rég voltunk?
-Egy éve, két hónapja, öt napja éééés... -ránézett a nem létező órájára a csuklóján- Tizenegy órája.
-Nem vagy vicces. -komoran megigazítottam a türölközött a hónom alatt.
-Csak egy kibaszott ruha! -Mal lenézően bámulta a hátam. Éreztem.
-Ez egy családi program. -egy újabb ruhát dobtam a földre. Nem volt túl sok cuccom, főleg ilyenkor tűnt nagyon kevésnek.
-Akkor én miért nem veszek részt benne?
-Mert nem hiszem, hogy sok pasi bukna rád. Ha mégis, nem hiszem, hogy élveznéd... -nehezemre esett elfojtanom a mosolyomat.
-Azt is mondhattad volna, hogy csajos program.
-Miért? Nem volt jó az indoklásom? -fordultam felé. Mostmár mosolyogtam.
-De. -vetett rám egy megsemmisítő pillantást- Vedd fel a feketét.
A szekrényemhez fordultam. Kivettem a fekete koktélruhát. Én is szemeztem vele, de nem voltam biztos a döntésben mostanáig.
-Rendben. Ezt veszem fel.