Ki Lakik A Szomszédban?

Szellemjárás

Hideg levegő áramlott be a tetőablakon keresztül.
Felettünk a csillagok fényesen ragyogtak az égen.
A bugyborékoló főzet az üstben ezüstös fényben fürdött, ahogy a holdsugarak megvilágították.
A dolgozószoba padlóján körben ültünk, a kör közepén forrt az üst.
Némán koncentráltuk, csak kintről az erdei zajok hangja törte meg a csendet.
Fehér ruhában, kibontott hajjal varázsigét mormoltunk.
Anyu még egy feltöltött kristályt -amit a kiruccanásunk alkalmával szereztünk- dobott bele a főzetbe. Rózsaszín gőzfelhő csapott ki az ég felé.
Újra összefűztük az ujjainkat, folytattuk a szertartást.
-Luv dor imázs, Woll zot fantázs...
Addig ismételtünk, amíg a rózsaszín lilába fordult és opálosan fényleni kezdett.
Mikor ez megtörtént beledobtam a saját kristályomat. Ez az utolsó.
Öszekapaszkodva elkezdtünk ringani a kantálás ütemére.
-Woll zot luv, mössz lek lung...
Éreztem, hogy a szemem fennakad. Bár nem láttam, tudtam, hogy anya és nagyi szemének is csak a fehérje látszik.
A varázsital vörössé vált, csábító illatot árasztott felénk. Ez azt jelenti, hogy elkészült. Elengedtük egymás kezét és felálltunk.
-Ez biztos hatni fog. -nagyi a főzet fölé hajolt. A kezével legyezte maga felé a gőzét. -Erős lett.
-Ez volt a cél! -anyám vidáman vigyorgott. -Most már esélye sem lesz a kis cafka titkárnőnek.
Mindahárman harsányan felnevetünk. A szoba zengett tőlünk.

-Feltételezem, hogy sikerrel jártatok. -Mal az ágyamon hevert.
-Miből gondolod? -vetettem oda neki, miközben a fürdőmhöz mentem.
-A hisztérikus, ördögi boszorkánykacajotokból.
Erre a kijelentésre újra felnevettem.
-Erről beszéltem. -Mal hangja szemrehányó volt. -Szerencsénk van, ha a szomszéd nem hallotta meg.
-Menj már!
-Az a kis szórakozásotok is szörnyen felelőtlen volt!
-Ahh...!
Maltazár sosem szerette, ha kihagytuk valamiből. A szememet forgatva vettem le a fehér ruhám.
-Ugyan! -háborodtam fel. -Nem gondol senki semmi rosszra, ha a nagymama, az anya és a lánya együtt elmennek valahova.
Felkaptam magamra a kinyúlt pólómat és egy shortot.
-Jó! Talán nem az jut eszükbe rögtön, hogy szerencsétlen férfiakból szívjátok ki a csodálatot és az imádatot...
-Nem értem, hogy mi a probléma.
Előjövök a fürdőből, rosszalóan nézem Malt.
Várom, hogy mentse a menthetőt. Keresztbe fonom a karom a mellem előtt, a szemöldököm enyhén megemelem.
-Szóval...? -hagyom a mondatot a levegőben befejezetlenül lebegni.
-Izé...szóval... -dadog Mal. -Jó! Győztél! Nem tudok jó indokot mondani. Csak igazságtalannak tűnik velem szemben. Ti elmehettek szórakozni, én pedig itthon dekolok...
-Megérezhetik rajtad...
-A mágiát. Jah, tudom. -szakít félbe Mal. -Néha szar, ha alakváltó vagy és átjár a mágia. Ami igazából titeket is átjár...
-Nem velük mentünk bulizni szóval nem volt lehetőségük szagolgatni minket. Amúgy te is elmehetsz itthonról csak az erdő felé kell elindulnod, és ott is kell visszajönnöd.
-És nagy ívben el kell kerülnöm a házukat, figyelnem kell, hogy az utcán se fussak össze velük...stb.
-Pontosan. Tudod, hogy mit tehetsz és mit nem. Megint nem értem mi a baj. -lazítok a testtartásomon.
-Én csak... -Mal hanyatt dől az ágyamon.
-Te...? -lassan leülök mellé.
-Ilyenkor tényleg olyanok vagytok, mint a boszorkányok. -suttogja Mal. Jól tudom, hogy mire gondol. A boszorkányokat kegyetlen, furfangos, hataloméhes, szörnyű nőszemélyeknek tartja a többség. Néha én is olyannak érzem magam.
-Tudom, tudom... -mellé dőlök. -Én...nem mondhatom azt, hogy nem szeretem, mert ez nem igaz. Tudom, hogy szörnyű, sőt borzalmas dolog, de élvezem. A természetem része, hogy élvezem, ha én irányítok. Szeretem az izgalmat és a veszélyt. Próbálok minél kevesebbet kegyetlen lenni és szörnyű dolgokat tenni, de néha...nehéz.
-Hé! -Mal megértően fordul felém. Végigsimít az arcomon. -Tudom, hogy azon vagytok, hogy elnyomjátok a rossz késztetéseket; hogy próbáltok jót tenni.
-Igen. Ez így van, csak több száz éves hagyományokat nehéz elhagyni vagy megváltoztatni. Régen a boszorkányok visszaéltek a hatalmukkal, ez pedig egyfajta bélyeget nyomott ránk. Nem minden boszorkány ilyen. A többség változtatott, mint mi. -miközben beszélek Mal csillogó szemébe nézek. -Mégsem tagadhatjuk meg, amik vagyunk.
-Tudom. Ne haragudj. Az a pár szokás, amit meghagytatok vagy kitaláltatok semmi ahhoz képest, ami régen volt. Csak olyankor elég ijesztőek vagytok. Mindig attól tartok, hogy egyszer nem akartok visszajönni, hogy inkább kiélitek magatokat és kihasználjátok a hatalmatok.
-Néha én is tartok egy kicsit attól, hogy túl messzire megyünk, de a fizetség miatt azt hiszem nem kell aggódnunk. Az kordában tart mindannyiunkat. -odabújok Malhoz. Ő átölel és csendben elmerülünk a gondolatainkban.